"És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31)

Isten bátor harcosai

fotó: innen

Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk! Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit." Éppen ezért választott. Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz. Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled.

Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz. Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ. Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk. Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit. Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30). Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket. Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki. Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért. Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is. Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt! A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt. Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.


forrás: Oswald Chambers: "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére