Hogyan kell igazán emberként élni?

Mi a jelentősége annak, hogy Isten emberré lett? Nem teológiai, elméleti választ szeretnék erre a kérdésre adni, hanem egy egészen gyakorlati dologra szeretnék rávilágítani. Sokan örülnének annak, ha a vallás megmaradna a szavak szintjén, a tanítás szintjén, elméleti síkon. Mert akkor csupán abban kellene dönteniük, hogy elhiszik-e, elfogadják-e ezt a tanítást. Csak abban kellene állást foglalniuk, hogy adnak-e szóbeli választ a szóbeli tanításra.

Jézus emberré válása azonban felülemelkedik ezen a szinten, átlép az elmélet határán. Isten emberként élt ebben a világban, ugyanolyan emberként, mint mi. Emberként született meg és emberként halt meg, mindenben vállalta emberi sorsunkat. És az Ő élete kihívást jelent számunkra, mert élete – születésétől haláláig, sőt feltámadásáig – követendő példa számunkra. Emberré lett, hogy megmutassa nekünk, hogyan kell nekünk emberként élni, mi az életünk célja, hogyan kell keresnünk és teljesítenünk életünk során a mennyei Atya akaratát.

Nem elég tehát szóbeli választ adnunk, hanem egész életünkkel kell válaszolnunk Isten hívására. Alig észrevehetően lép közénk az Isten, hogy néha lassan, máskor gyors változással újjáalakítson minket. Észreveszem-e szeretetét?

Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj bennem! Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!

Horváth István Sándor

• Cimkék:
születés halál ember cél akarat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére