“És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra…” (Mk 6,45.)

És ha engedelmeskedtünk?

fotó: innen
 

Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet, ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott.
Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja! Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket; pedig általában nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy sem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk.

Mi az én álmom Isten céljáról? Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom, hogy Ő a tengeren jár.
Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk.

Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességem következménye! Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.

Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.


forrás: Oswald Chambers, Krisztus mindenek felett

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére