“Amikor Betsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.” Mk. 8, 22.

Elég egy érintés

Figyeljük meg ezeket az embereket. Nem szidják a vakot, nem
türelmetlenkednek vele szemben, nem mondják neki, hogy te nem vagy ép ember,
mert nem tudsz semmit sem úgy meglátni, mint ahogy mi látunk. Nem tartják
magukat különbnek a vaknál, hanem kézen fogják, és odaviszik Jézushoz.

A vakokat, a lelki vakokat nem szabad lenéznünk, perelnünk velük, mondva,
hogy lám, már megint ezt meg ezt tette, már megint megbántott, már megint átgázolt
valakin. Ne mondjuk azt: majd én megmutatom neki, majd én megtanítom őt…
Egyszerűen azért ne tegyük, mert nem arra van szüksége, hogy mi helyre rakjuk,
hanem arra, hogy megfogjuk a kezét.


Fogd kézen, és vidd oda Jézushoz!

És mi kell ehhez a kézfogáshoz? Távolságból nem lehet megfogni egy kezet.
Oda kell lépni egészen a vak mellé. Leereszkedni hozzá az útszélre. Odamenni, ahol ő
van. Ahonnan együtt indulhattok tovább. Hiszen nekünk is erre van szükségünk; Jézus felé menni. Elfogadva a másikat olyannak, amilyen és továbbindulni együtt.
Ehhez persze az is kell, hogy a vak lelkében feltámadjon a vágy a látás
öröme és csodája iránt. Hogy a vak elhiggye, hogy vannak színek, hogy sokkal több a
világ, mint egyfajta szürkeség, sötétség.

A lelki vakoknak is az kell, hogy egyszer igazán elhiggyék, vannak olyan
szépségek, amiket ők még eddig sohasem láttak. Hogy van egy olyan csodás világ - a
szeretet világa, a bocsánat világa, a kegyelem világa - amibe be lehet lépni. És ez nem
más, mint Isten közelségének a világa.

Ott kezdődik a mi életünk gyógyulása, amikor még sok mindent nem látunk
a hit dolgaiból, de a szívünkben már kinyílott a látás utáni vágy. Ott kezdődik egy
családnak, egy léleknek a gyógyulása, amikor bár még sok mindent nem éreztünk
meg a szeretet dolgaiból - talán rendszeres veszekedés, cívódás, gyűlölködés,
küzdelem az életünk - de kinyílt már a szívünkben a szeretet és a szeretetben való élet
utáni vágyakozás.
Vajon a mi szívünkben kinyílott-e már egészen ez a vágy? Mert elég egy érintés.

Lőrinczi Hunor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére