Elveszteni mindent

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)

Lelki szegényként élni tudod-e mit jelent? Azt, hogy nincs dicsekedni valód Isten előtt. Mert bizony kórkép e világról, környezetünkről, hogy valaki csak a dicsekvésből áll ki. Az emberek előtt. A gyermeket felneveltem, vezetem a háztartást, gondját viseltem a családomnak, feddhetetlenül helyt álltam a munkahelyemen, becsülettel szerzem a kenyeremet... Emberek előtt sok mindent el lehet mondani. Még azt is, hogy micsoda próbákat kellett kiállnom, mekkora terhet kellett viselnem, látogattam, ápoltam, adtam.

A Hegyi Beszéd, azaz Jézus katedrája arra tanít, hogy nekünk Isten előtt kell megállnunk. Ettől kezdve már nem az a kérdés, hogy mit szólnak hozzám az emberek, hanem, hogy mit szól hozzám Isten?
Keresztyénnek lenni ezt jelenti: én Isten előtt állok! Úgy, amint vagyok. „Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva…” (458.) És itt, ami az emberek előtt elmondható volt, Isten előtt már semmit sem jelent, semmivé válik. Jézus éppen ezt tanítja nekünk. Csak az jut be a mennyek országába, aki ennyire szegény. Üres a zsebe, üres a keze, üres a szíve. Nincstelen. Ez lehet egyetlen módja annak, hogy azt a hőn áhított boldogságot átélje. Mert ezek a tanítványok is kiben bízhatnának? Nincs biztonság, saját föld, saját lelkierő, saját tapasztalat, vagy felismerés. Jézusért veszítették el mindezt. Amikor elkezdték Őt követni, önmagukat is elvesztették, és minden oda lett, ami gazdaggá tehette volna őket.

Lovász Krisztián

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére