Az újjászületés csodája

Sokan vannak, akik őszintén szeretnék szeretni azokat, akik között élnek. Valaki egyszer azt mondta: a fogamat összeszorítva, az államat előre szögezve szeretni fogom őket. És nem sokkal utána szomorúan panaszolta: nem megy. Egy ideig sikerül, de ha a másik tartósan úgy viselkedik, hogy nem szeretetre méltó, sőt olykor direkt ellenséges, akkor nem vagyunk képesek szeretni. És ez egészen természetes, hiszen a mi atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk nem kész és nem képes arra, hogy egyenletesen, minden körülmények között, teljesen önzetlenül szeressük egymást.

Isten azonban ezt is ígéri azoknak, akiket Ő Szentlelkével újjáteremt és gyermekeivé fogad. A Bibliában ezt olvassuk: „... az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk" (Róm 5,5). Ugyanezt az igazságot fejti ki részletesebben János apostol, amikor azt mondja: "nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Ha az Ő Lelke lakik bennünk, az Ő szeretete lesz teljessé mibennünk."

Ez tehát a sorrend: előbb Isten szeret minket, és aki az Ő szeretetét befogadja, azon keresztül ez a szeretet árad át. Az már nem az ember verejtékes produkciója, hanem egyszerűen átengedi magán azt, amit ő is ajándékba kapott, és ami őt is élteti. Előbb Isten szeretett minket úgy, hogy utánunk jött Jézus Krisztus személyében, és a Jézusban hívő szívében kész benne lakni a Lélek által. Az ilyen ember lesz képes szeretni másokat. Isten Lelke bennünk: ez az újjászületés csodája és ez szabadítja fel az embert a szeretetre.

Ahhoz azonban, hogy valaki így az Isten szeretetét befogadja, alázatra van szükség. Annak a mély és őszinte átélésére, hogy rászorulunk Isten szeretetére. Mégpedig konkrétan az Isten bűnbocsátó szeretetére, mert erről ír itt János apostol. Rászorulunk erre. Isten viszont szeret, árad belőle gazdagon, mérhetetlen bőségben ez a bűnbocsátó szeretet. Feltétel nélkül, mindnyájunkat úgy fogad el, ahogy vagyunk. Ha valaki koldusként nyújtja a kezét és elfogadja, megragadja ezt a bűnbocsánatot, az új életet, a szeretetet, az az ember képessé válik arra, hogy ő is szeressen. Ezt egész életünkön át folyamatosan, naponta megújulva gyakorolhatjuk.

Hálásan köszönjük, hogy a te isteni felségedet mi is egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjuk. Dicsőítünk, Atyánk, bölcsességedért, amivel elhelyezted a néked szentelt napot a munkanapok között. Köszönjük ezt a csendes napot is, segítsd ezt valóban neked szentelnünk. Olyan nagy szükségünk van arra, hogy türelmesen, kegyelmesen munkálkodj bennünk.
 

Forrás: Cseri Kálmán

• Cimkék:
feltétel nélkül szeretet gazdagság alázat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére