"Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába." Lukács 13,7

Az ítélet

 
Mindig ez a kínos kérdés, hogy merre tovább.... fotó: innen

A szőlőben több fügefa volt, de Isten azt szeretné, hogy úgy élj és úgy szolgálj, mintha egyedül volnál hívő ezen a földön. Soha ne nézd, mit csinál a másik ember. Isten egyenként von felelősségre bennünket. Isten nem azért ültette a fát, hogy ott álldogáljon, ahogy az igerész is mondja: "foglalja a földet is hiába". Életednek az a rendeltetése, hogy gyümölcsöt teremjen. "Mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15,2b). A gazda, az élő, szent Isten a vincellérrel beszél. Jézus a vincellér, a Közbenjáró, akire Isten ezt a földet bízta. A gazda egy szomorú mondatot mond: "Három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok." Lehet, hogy a te "fügefaéletedhez" tíz-húsz éve jár. Isten annyira szeret, hogy beszél rólunk, és közli Jézussal a szomorúságát. Három év múlva azt mondja a gazda: "Vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába?"
Nem tudom, rád nem kell-e az Úrnak ugyanezt mondania? Miért jár istentiszteletre, miért olvassa az Igét, ha semmi látszata nincs az életében? Nagyon komoly szó ez, hogy "hiába"!
Ha nincs benned új élet, hiába erőlködsz. Nézz szembe vele: biztos, hogy beoltott már a gazda? Vagy csak egy érzelmi megmozdulás volt benned? Ha így van, kérd most az Urat, hogy oltsa beléd azt az új életet, amelyiknek nem kell erőlködnie, mert magától terem. Ezen a napon dönthetsz. Vagy az az ítéleted, hogy "vágd ki azt", vagy eljutsz oda, hogy megkapod az Úrtól az új életet.

Forrás: Trausch Liza „...beszéded megelevenít" című áhítatoskönyve

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére