Az alázat és a győzelem csendje

Mindig különös érzés olvasni, gondolkodni arról, hogy Jézus, miközben kínozzák, gyalázzák, méltatlanul bánnak vele, kihallgatják, leginkább hallgat, csendben van. Az ember ilyen helyzetben védi magát, dühöng, átkot szór, vitatkozik, ám a mi Urunk hallgat. Az alázat és a győzelem hallgatása ez. Így hallgatni csak az képes, aki tudja, az igazság az ő oldalán van. Ő a nagyobb, övé a győzelem. Igen, Jézus mindezt tudta. Amikor Jézus azt kéri tőlünk: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok", akkor előbb ő maga cselekszi meg. Hogyan tudok én is így hallgatni, ilyen alázatos lenni? Ha Jézus Krisztus él bennem, ha lénye lesz lényegem, ha eleget nézek rá ahhoz, hogy lassan észrevegyem őt a magam reakcióiban is.

Minél többet gondolni Jézusra, minél mélyebben megfigyelni őt – ez az útja annak, hogy miután hiszünk benne, éljünk is Őbenne. A Szentlélek mindezt kimunkálja bennünk. Egyszer így írt egy édesanya külföldön tanuló (később áldott lelkésszé váló) fiának: Úgy élj, hogy ha valaki téged lát, Krisztus jusson rólad eszébe!

Add, Uram, hogy képes legyek hallgatni, amikor kell. Add, hogy ne csak értsem, de éljem is az alázatot mindennapjaimban.

Forrás: Fénysugarak

• Cimkék:
szelíd alázatos hallgat csend

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére