Mai morzsa
2011-07-09 00:01:00
Amikor Jézus elnémul
„Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! - Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem.” Mt. 15, 22-23.
Hallgat Jézus, amikor kérdezzük Őt? Hallgat, amikor hozzá fordulunk? Vagy nem válaszol imádságunkra? Ilyenkor tanít minket. Ne vessük meg ezeket az időszakokat. Tanítani akar minket az Isten gondolkodni és hinni. Még jobban bízni. Azt akarja, hogy elérhesse bennünk, amit Ő el akar érni. Hogy túllássunk az adott helyzeten. Túllássunk a mindenáron látni akaráson, és tudjunk hinni. Túllássunk a csalódásainkon, a büszkeségünkön. Lássuk meg a győztes, és a nyomorúságos, a megoldatlan és megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is az Úr Jézus Krisztust. Őt kell meglátnunk, hogy ott lehessen bennünk a meggyőződés egyre erősebben: nincsen olyan helyzet, amelyben - ha Jézushoz kiáltunk - Ő ne adna megoldást.
Jézus egyszerűen azt akarja elérni, amikor nem válaszol ennek a pogány asszonynak, vagy akár nekünk az imádságaink során, hogy eldöntsük, mit akarunk: látni vagy hinni. Mindenáron látni rögtön és azonnal azt a megoldást, amit mi elképzeltünk; vagy pedig elhisszük azt, hogy a maga idejében és a maga órájában Jézus cselekedni fog.
Amikor Jézus nem válaszol, hallgat szavaink nyomán, mindig azt akarja elérni, hogy megértsük: sokkal többet akar adni nekünk, mint amit mi kértünk tőle. Márpedig minden alkalommal, amikor Jézus lehetőséget lát arra, hogy azt adja, amit Ő nekünk szánt, akkor lehet, hogy így cselekszik, hogy hallgat.
Nem mozdul semmi sem. Mintha nem hallaná Isten, amit mondunk. Pedig aki hozzá fordul, annak a szavát hallja, és a maga idejében, a maga órájában cselekedni fog.
Lőrinczi Hunor
|
