„Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Pét. 3:15)

Őszinte, ütős hitvallás a munkahelyen

 
Isten mindenhova azért küld, hogy világíts. fotó: innen

Nincs egyetértés abban, hogy egyének hangot adjanak-e istenhitüknek a munkahelyen. Némelyek úgy gondolják, hogy szakmai berkekben semmilyen hitbeli kijelentés nem helyénvaló, mintha valahol okirat utasítana határozottan „az egyház és a munka szétválasztására.” Mások úgy tartják, hogy a személyes hit szavakba öntése elidegeníthetetlen jog, tekintet nélkül arra, hogy történetesen hol vannak.
Kinek van igaza?

Barátom, Preston Bowman, nemrég blogjában tárgyalta nézeteit arról, hogy illő-e az üzlet és a vallás elegyítése. Adott néhány bölcs tanácsot:
„Ha olyan valaki vagy, akinek a számára Isten az élet nagyon valóságos része" – írta Preston – „akkor ne rejtsd el ezt, de ne is erőltesd. Beszélj szabadon és természetesen az életedről, az értékeidről és arról, amit hiszel.” Azonban hozzáteszi ezt a figyelmeztetést is: „Soha ne használd fel Istent vagy vallási kifejezésmódodat arra, hogy valakire jó benyomást gyakorolj, vagy hogy általa szakmai előléptetéshez juss.”
Ez a megvilágítás jól összecseng azzal a módszerrel, amelyet Pál apostol adott a bibliai
Újszövetségben, amikor ezt írta: „Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.” (2Korintus 2:17).

Találkoztál valaha olyan valakivel, aki megkísérelte marketing eszközként használni vallását vagy
hitbeli meggyőződését? Esetleg azzal, hogy vallásos mondást vagy bibliai idézetet tettek üzleti kártyájukra vagy levélpapírjukra, hogy felfedjék magukat más „hívőknek”? Nem arról van szó, hogy valaha is szégyellni kellene az őszinte hitet, de elsősorban azért hozakodni vele elő, hogy megpróbálják növelni az üzletet, vagy több ügyfelet odavonzani, az éppen olyan, ahogy az apostol mondta: „nyerészkedni Isten igéjével.”

Ezenkívül vannak idők, amikor elfogadható hitbeli dolgokról beszélni és vannak idők, amikor nem. Hacsak nem vállalati lelkészként alkalmaznak, munkaköri leírásod valószínűleg nem foglalja magába, hogy igehirdetéseket tarts, vagy hosszas lelki/szellemi párbeszédeket folytass a munkaórák alatt.

Hitünk hatékony közlésének egyik legjobb módja az, ha kiválóan végezzük a munkánkat – és ez azt jelenti, hogy a feladatunknál maradunk. Ha valaki hitetekről kérdez a munkanap folyamán, „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Péter 3:15). De lehet, hogy nem éppen a kérdés elhangzásának pillanata a legalkalmasabb idő a válaszadásra. Jobb lehet úgy intézni, hogy ebéd közben vagy kávészünetben beszélitek meg a témát, így senki sem vádolhat azzal, hogy nem mindenkor a legjobb munkát teljesítitek a vállalat számára.

A másik megfontolandó dolog az, hogy tetteink összhangban vannak-e azzal, amit mondunk. Ahogy valaki megfogalmazta egyszer: „Ha nem úgy jársz, ahogy beszélsz, akkor minél kevesebbet szólsz, annál jobb.” Olyan világban élünk, ahol mindenkinek van mindenféle hite és véleménye. Az egyetlen út, hogy megtudjuk, hogy őszintén hiszik-e, amit mondanak, az, hogy életük és szavaik összhangban vannak-e.

Ahogy Jézus mondta: „…úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté evangéliuma 5:16).
Így az én válaszom arra a kérdésre, hogy helyénvaló-e hangot adni hitünknek a munkahelyen, a
következő: Ne félj beszélni értékeidről, de csak akkor, ha azok őszinték és hitelesek.

Forrás: Rick Boxx - KEVE Monday Manna

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére