Benedek-fillér, Zakariás-kereszt

Vallásos babonaság: az amuletthasználat gyökerei

Minden kultúrában ismertek olyan varázserejű tárgyak, amelyek hordozhatók, így állandó védelmet nyújtanak tulajdonosaiknak. Két alaptípusát ismerjük az efféle tárgyaknak, az amulettet és a talizmánt. Az amulett valószínűleg a latin amolior, „elhárítok", míg a talizmán biztosan a görög téleszma, „szentelmény” szóból származik. Egyesek szerint a talizmán csak gyűrű lehet, az amulett minden egyéb, mások viszont azt állítják, hogy míg az amulett varázsereje személyhez kötött, a talizmánban rejlő védőerő átruházható.

Az amulettek és talizmánok használatát gyakran ráolvasásszövegekkel is kiegészítették. Már igen korán megjelentek azok az amulett-típusok, amelyek jelképeket és imaszövegeket egyaránt tartalmaztak: efféle tárgyak már Egyiptomból ismertek voltak, de ha meggondoljuk, a zsidóság máig használt, ezüst tokban ajtófélfára szegezett mezüzéi szintén effélék.

Hasonló, többféle amulett-típust is ötvöző eszközöket azonban katolikusok is használtak, különösen a 16. század vége és a 19. század eleje között, elsősorban a német kultúrájú területeken. Ezt a sajátos amulett-típust nevezték breverl-nek.

 A breverl név, vagy a latin brevis (breve: "rövid"), vagy a német Brieferl: "levélke" szóból ered. A breverl valóban kicsiny – 10-15 cm-nél általában nem nagyobb – papírdarab, amely általában kilenc egyforma négyzetre és kilenc apró metszetre oszlik. A középső, gyakran színezett négyzet többnyire azt a fő-szentet – patrónust – ábrázolja, akihez a breverl tulajdonosa védelemért folyamodott. A breverlek leggyakoribb „főszereplői” a fő védőszentek, Padovai Szent Antal, Szent Benedek, Szent Rókus vagy Szent Sebestyén. A kép alatt általában a szent magasztalása, jelmondata, vagy a hozzá szóló könyörgés olvasható. A külső képek a szent csodatetteit, Szűz Máriát, vagy azt a zarándokhelyet ábrázolták, amelyhez a breverl tulajdonosa fordult, megfelelő imaszövegekkel, vagy egyenest ráolvasásokkal kiegészítve. Ám a brevelbe „becsomagolva” különféle mágikusnak tartott tárgyak is rejtőztek: Benedek-fillér, Zakariás-kereszt, Sebestyén-nyílhegy, gyógynövénydarabka, koralldarab, úgynevezett Schabmadonna – agyagból, lisztből készült „fogyasztható” Mária-képmás reszeléke és hasonlók.

Előfordultak – ritkábban – olyan breverlek is, amelyek csupán öt, hat vagy hét képecskét tartalmaztak, így kihajtogatva kereszt alakot képeztek. A breverleket díszes tokokban, kazettákban, általában a nyakba akasztva hordozták. A tokok készülhettek fémből, selyemből, brokátból, bőrből, kartonból. Többnyire hímzettek, gyönggyel varrottak voltak, s néha rajtuk is vallási jelképek, gyakran szív vagy bölcső ábrája szerepelt. (Utóbbi esetben a párna alá helyezett  breverl a gyermeket védhette a betegségtől és a rontástól.) A breverlt hétköznap ezekben a tokokban összehajtogatva viselték, így állandó védelmet nyújtott. Ha azonban súlyos veszély fenyegetett, a levélkét elővették, szövegeit hangosan felolvasták, szentképeit csókolgatták. A breverl kibontásának szokása azonban viszonylag késői. A 16. században tilos volt ilyesmit tenni, sőt a breverl viselője még a tok tartalmát sem ismerhette, különben hatástalanná vált varázseszköze.

A breverl elsősorban rontástól, és járványtól védett, de használták vihar, villámcsapás, tűz, sőt golyó elleni védelemre is. Emellett – a néphit szerint – a csecsemőre fektetve hatásosan gyógyította a torokgyíkot, a lázat, a szülő nő nyakába akasztva pedig a szülést is megkönnyítette.

Noha a breverle-ket a 20. század közepéig használták Európában, a különös védőeszköz virágkora a 17-18. századra tehető. A katolikus egyház azonban sosem nézte jó szemmel a breverleket, sőt, a 18 századtól már nyíltan babonaságnak nevezték használatukat, mivel gyakran tartalmaztak mágikus ráolvasásokat és démoni jelképeket is. Az egyház azzal is tisztában volt, hogy a breverl-viselés szokása mögött igen ősi, pogány hiedelmek rejtőznek.

Magyar László András

• Cimkék:
amulett breverl ima szentek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére