III. Ince pápa: a szentek ereklyéinek mutogatása a kereszténység kárára van

Szent maradványok: vér, könny és veríték

A lengyel pápa vérének egy részét egy krakkói templom oltárába fogják beépíteni. Sokakat elborzaszthat a hír, de nem árt tudni, hogy a középkorinak tartott gyakorlat már az ókorban is feltűnt. Mi több, a katolikus egyház tanítása szerint bibliai alapokkal rendelkezik ez az elgondolás. Példaképp Márk evangéliumában a vérfolyásos asszony már csupán Jézus ruhájának az érintésétől meggyógyult, az Apostolok Cselekedeteiben pedig arról olvasni, hogy a Pál által érintett kendők által is csodák történtek. És akkor még nem is szóltunk az Ószövetségről, amelyben például Illés köpenye bírt hasonló erővel, mi több, Elizeus próféta csontjai feltámasztottak egy halottat – legalábbis a Királyok második könyvének 13. része szerint.

Nem vehetik át Krisztus szerepét

A katolikus egyház nem győzi hangsúlyozni, hogy bár fontosak az ereklyék, azok soha nem vehetik át Krisztus szerepét és helyét az imádatban. A katolikus egyház katekizmusa külön felhívja a figyelmet a népi vallásosság jámborsági gyakorlatainak megbecsülésére, amilyen a szenttisztelet, és az ereklyék tisztelete is. Több katolikus teológus is elismeri, hogy nem az ereklyetisztelet, a búcsújárás, a rózsafüzér vagy a körmenet a hit csúcsa, ám mivel ezeknek óriási társadalmi támogatottsága van, és az egyszerű nép körében igencsak kedvelt hitéleti megnyilvánulások, ezért nem szabad tiltani, hanem azon keresztül igyekezni kell Jézushoz vezetni az embereket.

Az 1965-ben lezárt második vatikáni zsinat egyik dokumentuma leszögezi: „fontos, hogy ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a liturgikus időkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak és arra készítsék föl a népet; a liturgia ugyanis természeténél fogva messze minden ájtatosság fölött áll.”. Az istentisztelet tehát fontosabb, mint a népi vallásosság fentebb idézett megnyilvánulásai. A katekizmus pedig előírja a papoknak, hogy legyenek megfontoltak: „ a népi vallásosságot támogassák és ápolják, s ha kell, az ilyen áhítatgyakorlatok alapját adó vallási érzéket megtisztítsák, és helyes irányba tereljék”.

Igény van rá, az antik Róma óta

Akárhogyan is, mind a mai napig van igény az ereklyék tiszteletére. Ez a vonzalom a szentek maradványai után már az első századokban elkezdődött. A legrégebbi, Jézussal kapcsolatos ereklyéket a legenda szerint Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja vitette Rómába a Szentföldről. Úgy tudni, hozzá kerültek a Krisztus keresztjéből származó szögek, sőt, a kereszt darabjai is, de így kerülhetett Rómába Pilátus palotájának lépcsősora is, amit mostanság szeretnének restaurálni.

Természetesen a Jézushoz köthető ereklyék a legértékesebbek a hívek számára. Nem véletlen, hogy a középkorban jól jövedelmező üzletággá vált az ereklyegyártás és persze a hamisítás. A reneszánsz humanista Erasmus joggal jegyezhette meg, hogy Krisztus keresztjének darabkáiból komplett erdő kitelt volna, s hadseregnyi ember vérátömlesztéséhez elegendő lett volna a sok-sok cseppnyi vér, ami állítólag Krisztus testéből folyt ki a kereszten. A középkori egyház ráadásul nem is mindig akarta a népi vallásosságot ésszerű korlátok között tartani, miáltal sokan tényleges varázserőt tulajdonítottak például Jézus vérének. Nem csoda, hogy divat lett évszázadokon át kutatni a Szent Grált, amely állítólag Krisztus vérét fogta fel a Golgotán. Igaz, így viszont számos irodalmilag is értékelhető hősköltemény születhetett a Kehely kereséséről.

Van rosszabb is

A legmorbidabb talán a szent előbőr története. A legenda szerint fennmaradt a Jézus csecsemőkori körülmetéléséből származó bőrdarab, ami tucatnyi templom ereklyéje lett. Egyes történetváltozatok szerint a szent bőrt Nagy Károly egy angyaltól kapta, majd azt 800-ban továbbadta III. Leó pápának. Egy másik verzió szerint az észak-franciaországi Cambrai-ba került, ahol az egyik mise során a püspök csodálatos módon három vércseppet is talált a terítőn. Ezt követően még Szent Előbőr Testvériség is alakult a városban. Végül egy 17. századi katolikus teológus úgy próbált véget vetni a nemritkán obszcén látomásoknak, hogy kijelentette: Jézus mennybemenetelekor a levágott előbőr is vele együtt felvitetett az égbe. Igaz, véleménye szerint a Szaturnusz gyűrűi ebből álltak össze.

Ami az ereklyék megbecsültségét illeti, a Jézushoz köthető tárgyak után rögtön a vértanúk testrészei következnek. Így is indult annak idején a szentkultusz: az ájtatos hívek a rómaiak által meggyilkolt mártírok sírjához jártak ki megemlékezéseket tartani, többen közülük pedig melléjük is temetkeztek, így remélve több kegyelmet a feltámadáskor. Amikor engedélyezték a templomok építését, sokan úgy gondolták, csakis egy szent ereklyéje szentelheti meg a templomot – ez később egyházi szabály lett. Így aztán az addigi szokással ellentétben, már egyre több szent holttestét nem egyben, hanem az igény növekedésével, szétdarabolva, apró részenként helyezték el egy-egy frissen épített templomban. Némely egyházatya pedig ezt kifejezetten támogatta is: Nazianzi Szent Gergely szerint „a vértanúk holttestei ugyanolyan hatalommal rendelkeznek, mint lelkük, akár megérintik, akár tisztelik azokat.” Ezért aztán rengeteg hívő vélte úgy, hogy valóságosan találkozik a természetfelettivel, ha egy-egy ereklye közelébe kerül.

Szentszék a visszaélések ellen

Persze, nem mindenkinek tetszett ez a gyakorlat. A IV. században az egyiptomi pusztában elmélkedő Remete Szent Pál például tanítványai lelkére kötötte, hogy titkos helyen temessék el, nehogy mások által tisztelt ereklye legyen földi maradványaiból. Az igazsághoz azonban az hozzátartozik, hogy Róma mindig is igyekezett megakadályozni a szentek ereklyéivel való visszaéléseket. Az 1215-ös IV. Lateráni Zsinaton III. Ince pápa például szomorúan állapította meg: „tény, hogy egyesek a szentek ereklyéit áruba bocsátják, és azokat itt-ott mutogatják, a keresztény vallásnak nagyon gyakran nagy kárára van”. Feladatot is adott püspökeinek, mondván, „az elöljárók pedig a továbbiakban ne engedjék meg, hogy azokat, akik templomaikba mennek tiszteletadás végett, hitvány hamisítványokkal vagy hamis tanúsítványokkal becsapják, amint ez a legtöbb helyen pénzszerzés céljából meg is szokott történni”.

M. O.

• Cimkék:
ereklye

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére