A hitoktatók már ismerkednek az alapokkal

Sosem látott igény a lelkigondozásra

– Jelenleg milyen a pasztorállélektan oktatásának helyzete Magyarországon?

– A kezdeti lépéseknél tartunk. Egyházi fenntartású egyetemek és főiskolák egyebek mellett a hitoktatók képzésébe beemelték az alapvető pszichológiai tárgyakat, egyes helyeken pedig ígéretes integrációs kísérletek tanúi is lehetünk. Maradt azonban még jócskán bizalmatlanság a két tudományterület, a teológia és a lélektan művelőiben egymás szakterülete iránt.

– Van-e igény a képzésre? A lélektan művelői vagy a hitoktatók, papnövendékek érdeklődnek inkább a másik tudomány iránt?

– A pasztorál-pszichológia, tehát a lelkipásztori munkában alkalmazott lélektani ismeretek tanulására az igény általában akkor jelentkezik, amikor a pap, lelkész, lelkipásztori munkatárs a „terepen” hívei, hittanosai között dolgozva felismeri: az emberi személyiség és a kapcsolatok megértéséhez szüksége van a lélektanra. Ez különösen igaz akkor, amikor segítséget kérő, szükséget szenvedő emberrel találkozik. Nagyszerű módon az egyházi felsőoktatási intézményekben több helyütt létrejöttek olyan műhelyek, ahol keresztény pszichológusok célzott kutatásaikkal, előadásaikkal, kerekasztal-beszélgetésekkel járulnak hozzá a lelkipásztori helyzetek jobb lélektani megértéséhez. Úgy látom, az igény a magas színvonalú lélektan oktatásra egyre növekszik.

– Milyen pluszt tud adni ez a tudomány a lélektan, illetve a hittan művelői számára?

– A lélektan szaktudomány, a három alapvető emberi aspektus közül az egyik ismereteivel, illetve ezen ismeretek alkalmazásával foglalkozik. A pap, a lelkipásztori munkatárs számára különösen fontos emberségünk ismerete, az Isten-arcot hordozó esendő ember – önmaga és a másik – teljesebb megértése és elfogadása. Egy teljesebb integrációhoz, például a teológiailag képzett fő reális világlátásához pedig elengedhetetlen a lelki jelenségekkel való foglalkozás és az önismeret. Van egy igen izgalmas közös hagyománya a keresztény gondolkodásnak és a pszichológiának: ez pedig a reflexió, a személyes élményekkel kapcsolatos rendszeres belső munka, amely meglátásom szerint a személyes fejlődés alapja.

– A pasztorál-pszichológia tudományára van-e társadalmi igény a napi gyakorlatban?

– A kiemelkedően fontos lelkipásztori segítői kapcsolatra nagy igényt, szinte éhséget tapasztalok, ugyanis ez a kapcsolat az ember pszichés és spirituális kérdései felé egyaránt nyitott, s így mindkét vonatkozásban az ember gyógyulását szolgálhatja.

– Milyen jövője lehet ennek a tudománynak itthon?

– A pasztorál-pszichológia a legtöbb, keresztény hagyományokkal rendelkező országban ismert és alkalmazott megközelítés. Nálunk a megértés szakadékát elsősorban az egyházak falak közé szorítása, az erőszakolt materialista-ateista szemléletformálás mélyítette. Ehhez járult,  hogy az érzéseit és élményeit az ember az elnyomás idején nem hogy nem élhette meg, de „veszélyessé” is váltak számára, hiszen a kimutatott érzések elárulhatták, s ezért a lélektan törvényei szerint meg is tanultunk jó mélyre lenyomni, elfojtani pszichénk egyik alapszövetét, személyes perspektívánkat és érzéseinket. Arra számítok, hogy idehaza is, ahol az erőszakolt szekularizáció időszaka véget ért, egyre inkább alkalmunk lesz a párbeszédre, s azt gondolom, erre a lelkipásztori munkát végzőknek, a pszichológusoknak, s minden érdeklődőnek szüksége is van.

– Mit tud kezdeni egy ateista, vagy nem keresztény beteggel a pasztorál-pszichológus?

– A lelkipásztor a másik emberben testvérével találkozik, legyen ő bármely felekezetben, vagy hagyományban, vagy világlátásban felnövekedett ember. A pap, lelkigondozó nem akarja, s a mindennapi helyzetekben nem is tudja vallási hovatartozása és hite alapján „megválogatni”, kivel találkozik. Ha az embert, éppen átélt élethelyzetével, válságában a lelkész kapcsolatba tudja vonni és párbeszédbe kezdenek, az lényeges segítséget jelenthet a szükséget szenvedő ember számára, s nem mellékesen mindkét résztvevőt gazdagabbá teszi. Donatus Forka, a betegápoló Irgalmas Rend legfőbb elöljárója fogalmazott így a napokban: ha valaki vendégszeretetébe fogadja a másikatakkor ebben a találkozásban a fogadott és a befogadó személy is átalakul, többé válik. Így – bár lényeges kérdésekben fennmaradhat a nézetkülönbség – a lelkigondozó, vagy a pap alkalmas segítséget nyújthat mindazoknak, akik elfogadják látogatását. 

– Itthon hány kórházban van jelen a pasztorál-pszichológiai ellátás?

– A kórházak lelkipásztori ellátása színes képet mutat. Szinte minden kórházban újra van ma már papi és lelkészi jelenlét: szentmise, istentisztelet és szentségi ellátás. Kevés helyen találunk azonban lelkigondozói kezdeményezéseket. Több lelkigondozói képzés is növekedésnek indult Magyarországon. Budapesten és több vidéki városban alakulnak kórházi lelkipásztori műhelyek, egyes helyeken már szakképzett lelkigondozók részvételével, s ígéretes önkéntes kezdeményezések révén is.

Szigeti Ildikó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére