Egyház
2011-12-17 15:00:00
A plébános neve legyőzte az úttörőkétPrépost, aki párttitkárt mentett
Hazánk nevezetes „falusi katedrálisa”: a Felsőörs középkori temploma eddig az Úttörő utcában állt. A közterületet Körmendi prépostról, a település szeretett plébánosáról nevezték el.
A „nagy tudású és még nagyobb szívű” Körmendy József prépostra emlékeztek a napokban Felsőörsön. Ő volt a veszprémi főegyházmegye pátriárkája, akit még Rott Nándor püspök szentelt fel, 1935-ben. 2005-ben ünnepelte rubinmiséjét, azaz papságának hetvenedik évfordulóján: hét falura szóló ünnep volt, érsekkel, paptársakkal, cigánybandával, tánccsoporttal, sok-sok szívből jövő köszöntővel.
Tudós pap és egy életmű
Az ezeresztendős egyházmegye múltját az utóbbi évtizedekben senki nem ismerte jobban nála. Tudós pap volt, ő vezette az érseki könyvtárat és levéltárat. Kutatott, publikált, és segítette a fiatal levéltáros nemzedékeket eligazodni az egyházi levéltár kincsei között. Harminc éven át, 1991-ig volt plébános Felsőörsön. Élete fő művének tartotta az ősi prépostsági templom sok évig tartó felújítási munkáinak irányítását. Büszkén vallotta: ez az ország egyik legszebb falusi temploma, olyan, mint egy székesegyház – kicsiben.
A Kalot, a Kalász és a Jézus Szíve Szövetség szinte valamennyi kápláni helyén kedves lelkipásztori tevékenységi területe volt. Plébánosként két templom nélküli fíliájában, azaz körzetéhez tartozó másik egyházközségekben is kápolnát emelt, és katolikus iskolát szervezett. A frontot is megjárta tábori lelkészként. Nyárádon 1956-ban nála keresett menedéket a párttitkár. „Mentsél meg, mert a nép agyonver!” – szólt a segélykérés. Az emberek hallgattak papjukra, pedig itt 1919-ben is akasztottak kommunistát. Körmendy József azt mondta a falu egybegyűlt népének, hogy senki sem ítélhet senki felett, az a bíróság dolga. Az emberek hallgattak rá.
Van remény, van jövő
Papi programját és egyben édesanyja iránti szeretetét idézik 2000-ben lejegyzett szavai: „Anyámról írta nekem 1940-ben apám, hogy ő olyan, mint egy finn hősnő, aki a hitéért és a hazájáért bármikor kész életét áldozni. (Akkor zajlott a finn–szovjet háború). S valóban. Ez a kettő a fontos. Első az Isten, de vele szinte egyenlő mértékben fontos a haza. A katolikus magyar öntudatot kell ébresztenünk az emberekben, mert ez ma hiányzik.”
Nem kesergett, szerette az embereket, bízott a jövőben. Hirdette, hogy van remény, van jövő keresztényként, magyarként a hazában. Ugyanakkor hatalmas bűnnek tartotta az iskolai hittantanítás eltörlését, mert ezzel szerinte megölték a lelkiismeretet és az Isten előtti felelősségérzetet.
Szerdahelyi Csongor
|
