A bíboros szerint a gondviselés vezette II. János Pál magyarországi útját

Politikai döntések az 1991-es pápalátogatás hátterében

 A pápa magyarországi meghívását három évvel korábban, 1988. augusztus 20-án jelentette be Paskai László bíboros a budapesti Szent István-bazilika előtti téren, az ünnepi szentmise végén. Már az a tény is, hogy sok évtized után a Szent István napi szentmisét az egyház a téren tarthatta, bár a Szent Jobb-körmenetre akkor még nem kerülhetett sor, a világ változását jelentette.

Spadolininak sokat köszönhetünk

Az 1978-ban megválasztott lengyel pápa a világ számos országába eljutott, a szocialista blokkhoz tartozó országok közül azonban akkor még csak Lengyelországban járt. A többi szovjet típusú ország közül egyik sem merte, vagy akarta meghívni a Szentatyát. Tehát a „legvidámabb barakk”, ahogy hazánkat akkoriban becézték, első volt. Mi törtük meg a jeget.

Hogyan kerülhetett sor a meghívásra, amelyet előzőleg természetesen a magyar egyház akkori prímásának, vagyis fejének természetesen egyeztetnie kellett a magyar párt- és állami vezetéssel és a Vatikánnal is?

A külső körülményekben már változások álltak ugyan be, de még ha meggyöngülve is, a kommunista rendszer fennállt. Így senki sem gondolt az egyházfő meghívására. Paskai Lászlótól megtudtuk, hogy Giovanni Spadolini, az olasz felsőház elnöke – vélhetően II. János Pál pápa tudtával – „indította el a lavinát”. A politikus 1988 koranyarán hazánkban járt, és találkozott Grósz Károly miniszterelnökkel. Amikor véget értek a megbeszélésük, búcsúzáskor az ajtóból még visszafordult, és a miniszterelnöknek szegezte a kérdést: a pápa miért nem jöhet Magyarországra? „Ha akar, akkor jöjjön.” – hangzott a válasz. Spadolini ezt követően Esztergomban beszámolt erről a magyar prímásnak is, aki azonnal minden követ megmozgatott, hogy a lehetőség ne maradjon kiaknázatlan.

Titkos előkészületek

Magyarország és a Szentszék között az 1945-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatok még nem álltak helyre, ezért Paskai László Bécsbe utazott, hogy az ottani nunciustól megtudja, mi a módja a Szentatya meghívásának. Mivel a pápa nemcsak egyházfő, hanem államfő is, a helyi egyház meghívása mellett állami meghívólevélre is szükség volt ahhoz, hogy a látogatás megvalósulhasson. Bár Staub F. Brunó, az elnöki tanács akkori elnöke szabadságon volt, mégis sikerült elkészíteni és vele aláíratni a levelet, amit a Szent István-ünnepre hazánkba érkező Francesco Colasuonno érsek vett át a Parlamentben, talán két nappal augusztus 20. előtt.

„Az előkészületeket titokban tartottuk, mert ha nem sikerül, akkor ez nagy fiaskót jelentett volna – emlékezik vissza a huszonhárom éve történtekre a most Esztergomban nyugdíjas éveit töltő bíboros. - A püspöki kar tagjait is csak levélben kérdeztem meg, illetve kértem hozzájárulásukat.” A meghívót a vatikáni vendégek tanulmányozták, egyeztettek a Szentszékkel, és augusztus 19-én este érkezett a jelzés Rómából, hogy másnap ünnepélyes formában megtörténhet a bejelentés.

Szent István napján a budapesti bazilika előtt a püspöki kar tagjai mutattak be szentmisét, és a liturgia végén Paskai László kihirdette, hogy a püspökök testülete és a magyar állam meghívta II. János Pál pápát hazánkba apostoli látogatásra. A bejelentés világszenzáció volt és természetesen a magyar hívek is nagy lelkesedéssel fogadták.

A gondviselés keze

A meghívás természetesen nem tartalmazott időpontot. Az komoly mérlegelés tárgya volt. „Elkezdődött a gondolkodás, hogy mikor legyen a látogatás. A régi politikai rendszer még fennállt, és a tervezésben szerepet játszott, hogy a következő évben pártkongresszus lesz. Ezt nem szabad megzavarni… Az utána lévő évben választások lesznek, ekkor sem kívánatos a látogatás…” Így maradt az 1991-es esztendő.

Ez azért sem volt baj, mert egy ilyen látogatás nagyon komoly előkészítést igényel. „Hogyan tudtuk volna megvalósítani egy év alatt a látogatást? Kellett a kifutási idő, hiszen akkor még intézményeink nem voltak, embereink, szakembereink nem voltak, nem volt semmilyen tapasztalatunk ilyen rendezvények lebonyolításában.”

A bíboros a gondviselés kezét látja abban, hogy olyan időpontra esett II. János Pál nagy lelkesedéssel várt látogatása, amikor a politikai és gazdasági változások és a vallásszabadság időszaka is elérkezett. „Isten ajándéka, hogy éppen a rendszerváltozás korszakában a pápalátogatás a magyar egyháznak és a magyar népnek is lendületet tudott adni az új keretek felépítéséhez.”

A Szentatya első magyarországi látogatását megelőzően két fontos esemény is történt hazánkban, melyeknek szintén idén volt a huszadik évfordulója. 1991 májusában hazahozták Mariazellből Mindszenty József földi maradványait. A hercegprímás végrendeletében szerepelt, hogy ha majd lehull Magyarország egéről a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék holttestét az esztergomi bazilikába. Mindszenty halálának az évfordulóján tartották meg a szertartást, ami szervezés szempontjából a pápalátogatás főpróbája volt. II. János Pál programjába pedig beépült a sír felkeresése, e felemelő pillanat emlékét ma is fénykép őrzi az esztergomi bazilika kriptájában.

Külpolitikai hatások

A másik nagy esemény a pápalátogatást megelőzően, hogy az utolsó orosz katona is elhagyta az országot június végén. Ezzel teljessé vált az elnyomás évtizedeinek lezárása. Vagyis a pápa, aki oly sokat tett Európa keleti felének szabaddá válásáért, egy új és szabad országba érkezhetett.
Az ötnapos pápalátogatás helyszíneinek kiválasztása nem volt könnyű, mindenki örült volna, ha a saját egyházmegyéjébe eljut a pápa, de ez lehetetlen volt. Az egyes állomásoknak más és más jellege volt, így létrejöhetett találkozás a papokkal és a szerzetesekkel, a betegekkel, a fiatalokkal, a más felekezetek vezetőivel, a kulturális és tudományos élet képviselőivel, illetve a diplomáciai testület tagjaival.

A határ közeli városokban, Esztergomban, Pécsett, Szombathelyen és Máriapócson bemutatott szentmisék lehetővé tették, hogy az elszakított országrészekben élő magyarság is részese legyen az eseményeknek. Paskai László még a szervezés időszakában külön felkereste a nagyszombati érseket, tájékoztatva őt a tervezett programról. Kérte, hogy nevezzen meg egy személyt, akin keresztül kapcsolatot lehet tartani a Felvidékről érkező zarándokcsoportokkal. Pécs a Délvidék felől adott lehetőséget a zarándoklásra. Ott problémák adódtak a határátkeléssel, de ez talán érthető, ha belegondolunk, hogy éppen felbomlóban volt Jugoszlávia.

A külpolitika más módon is beszűrődött a programba: augusztus 20-án Budapesten, a Hősök terén volt a legtöbb, közel félmillió hívet vonzó szentmise, melynek végén a Szentatya megismételte a Szent István-i ország fölajánlást. Elmondta a fölajánló imádságot, jobban mondva az első mondatot felolvasta latinul, a szöveg többi részét pedig Paskai bíboros mondta magyarul. „Az imádság után közvetlenül nem az áldás következett, hanem a szertartás vezetői mondták, hogy csak üljünk le. Előző nap államcsínyt kíséreltek meg Gorbacsov ellen, és a Szentatya kitért erre ez eseményre, és méltatta a szovjet vezető érdemeit, akivel már több alkalommal találkozott.” – emlékezik vissza a húsz éve történtekre Paskai, aki a pápalátogatás „emberi arcáról” is mesél.


Pápa a bokrok közt

Debrecenben rendezték a református nagytemplomban a találkozót a protestáns egyházak képviselőivel, ami ökumenikus jelleget adott János Pál magyarországi öt napjának. Kérdés volt, hogy a pápának mi lesz a magatartása a protestáns gályarabok emlékművével kapcsolatban. A koszorú ott volt az úrasztalán, mögötte ült a pápa, és az istentisztelet közben döntött arról, hogy megkoszorúzza az emlékművet. A biztonsági emberek erre azonban nem készültek föl. Odavoltak az ijedségtől, hogy mi fog történni: a pápa a bokrok között megy, ők pedig azt nem vizsgálták át.

Még egy hasonló esetet említ. A fiatalokkal a Népstadionban találkozott a pápa. A szokás szerint a pápamobilon először körbement, és utána foglalta el a helyét. Tele volt a Népstadion, a biztonsági emberek ott voltak a Szentatya körül, amikor elindult a menet, de a pápa elküldte őket. Biztosítás nélkül haladt végig az ujjongó fiatalok között. A testőrök vezetője ez idő alatt tíz évet öregedett – mondta később az illető a magyar prímásnak, mert ha véletlenül valami történik, ő a felelős mindenért.

A magyarországi látogatást megelőzően II. János Pál pápa tanulta a magyar kiejtést. Kada Lajos érsek járt hozzá hetente többször is gyakorolni. „A Népstadionban történt az, ami az én benyomásom szerint megnyugtató volt a pápának, aki mindenütt magyarul is megszólalt, persze a kiejtése nem volt kifogástalan. Amikor elkezdte magyarul az első mondatot és óriási taps volt a reagálás a fiatalok részéről, látszott a Szentatya arcán, hogy megnyugodott: megértették...”
Húsz év után hogyan emlékszik vissza, mi voltak a legjelentősebb üzenete a Szentatyának? „A látogatása arra hívta fel a figyelmet, hogy csak keresztény alapokon nyugodhat az egyéni, a társadalmi és a politikai élet egészséges fölépítése. Ahol csak megfordult, a keresztény élet kibontakozását akarta segíteni” – emlékezik a húsz évvel ezelőtti nagy napokra Paskai László bíboros.
 

Szerdahelyi Csongor

• Cimkék:
Paskai László II János Pál pápa pápalátogatás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére