Tíz parancsolat újratöltve

Para a reformátusoknál

„Körülbelül kilenc éve vettük észre a fiatalok azon igényét valami igazán nekik szóló igehirdetésre, és elindítottuk az esti istentiszteleteket. Nem volt kérdés, hogy zenei stílusában és nyelvezetében is másnak kell lennie, mint a délelőtti alkalomnak” – meséli Illés Dávid esperes, a gyülekezet vezető lelkésze, a 10 para – No para-sorozat ötletgazdája. Az újdonság az, hogy nem a délelőtti igehirdetés témája hangzik el a fiatalok nyelvére lefordítva, hanem egy teljesen nekik való programot találtak ki. A sorozat elsősorban egyetemista és pályakezdő fiatalok igényeit szem előtt tartva indult, és egész félévben tart.

Modern tartalmakkal

„Nyár elejére fogunk kifogyni a parancsolatokból. De úgy látjuk, nem probléma, ha egy parancsolattal két-három alkalmat is eltöltünk, annyira bőséges a mondanivaló. Ne ölj kapcsán például nem lehet elkerülni a gyilkosságon túl az autoagresszív folyamatokat, függőségeket, abortuszt, eutanáziát, ahogy a kisfilmben is elhangzik – tabuk nélkül” – magyarázza Szontágh Szabolcs, a gyülekezet ifjúsági lelkésze.

Illés Anita már több mint egy éve énekel a zenekarban, és a hét − nem túlzással: élete − egyik legfontosabb szolgálatának tartja ezt a feladatot. Mint mondja, 2009 végén egy kis válságot élt meg a zenekar, csökkent az elszántság, elfogyott a csapat. Azóta új tagokkal bővültek, és reményeik szerint formálódnak, fejlődnek. A gyülekezet, a hallgatók, az érdeklődők száma szépen lassan nő, nagy örömükre. „Sokat jelent, ha egy új arc visszajön második és harmadik alkalommal is. Mi, zenészek, a zenén keresztül próbáljuk közvetíteni Isten üzenetét, Isten jelenléte minden alkalommal erőt ad nekünk, amit tovább tudunk adni, és ami továbbvisz minket is” − vallja a közösség tagja.

Unod? Utálod? − Lehet másként



Az ajánló videó már 877 megtekintéssel büszkélkedhet. „A Tízparancsolat jó téma nemcsak azért, mert ritkábban nyúlunk az Ószövetséghez, hanem azért is, mert úgy éreztük, fontos egy új, egészséges viszonyulás kialakítása a tízparancsolattal kapcsolatban” − mondja Szontágh Szabolcs, aki úgy látja, manapság kétféleképpen viszonyulnak a fiatalok a törvényhez: van, aki szorong miatta, és van, aki egyáltalán nem foglalkozik vele. Szavai szerint ezért döntöttek úgy, hogy megpróbálnak egy olyan egészséges irányt mutatni, amivel együtt lehet élni, ami fontos szempontokat adhat a gyakorlati életben és nem utolsósorban jézusi.

A lelkészek szabadnak érzik magukat, új eszközöket használnak, vagy esetenként változtatnak a liturgián. Énekszövegek, bibliai részletek vagy az igehirdetés főbb pontjai a kivetítő vászonra kerülnek. Volt, hogy behoztak a templomba egy nagy fakeresztet, máskor trialógussá alakították az igehirdetést, tervezik, hogy bizonyságtevőket hívnak. Fontos, hogy az újítások nem mehetnek a személyes hangnem, az egyszerűség, az emberközeli nyelv rovására. „Időnként megfordul nálunk egy-egy lelkész. Éppen tegnap egy kolléga azt mondta, hogy azért tetszett neki az alkalom, mert sallangmentes, és a hely atmoszférája is különleges. Többen jöttek már el megnézni az istentiszteletet azért, mert valami hasonlót szeretnének beindítani” − büszkélkedik a gyülekezet ifjúsági lelkésze.

Ahogy a sorozat elindult, és a gyülekezet ifjai is bevonódtak, elindult egy házigazdarendszer, ami azt jelenti, hogy egy hónapon keresztül egy-egy ificsoport vállalja az emberek fogadását az ajtóban, kiosztja nekik a lapokat, amelyre imakérést vagy az igehirdetéshez kapcsolódó kérdést írhatnak. Aztán pedig teával, sütivel marasztalják azokat, akik nyitottak egy kis beszélgetésre. Öt-tíz fős csapat mindig azért dolgozik, imádkozik, hogy az alkalom „jól sikerüljön”, azaz áldott legyen. Akik nyitottak rá, azokat pedig igyekeznek megszólítani és elhívni a gyülekezet egy csoportjába.

Résztvevők szemével

Enikővel az ajtóban állok meg beszélgetni, elmondja, hogy három éve tartozik egy fővárosi gyülekezethez, de eddig még senki nem szólt hozzá. „Itt meg először járok, és rám mosolyogtak, megmutatták, merre ülhetek le, és hogyan működnek itt a dolgok” − meséli vidáman. A harminc körüli lány egy barátnője ajánlására érkezett az alkalomra.

  Zsuzsa már többször feltűnt a gyülekezetben, sőt ahogy meséli, elég sok másikban is: „»Régi motoros« templomos vagyok, de ide az igen vájt fülű, nem hívő irodalmár-filozófus barátnőmmel jöttem. Mindig aggódom, hogy hová hozom a barátaimat, ne legyen nekik ijesztő és érthetetlen, kánaáni és bigott, avagy szerencsétlenkedő és izzadtságszagú az egész. Nekem is szólt a »no para« − ugyanis élvezte, és a következő alkalommal is örömmel jött, én pedig megnyugodtam, hogy érthető, izgalmas, barátságos és interaktív istentiszteletre viszem a barátnőmet, illetve visz minket Isten.”

Pete Violetta

• Cimkék:
református 10 parancsolat Biblia evangelizáció ifjúság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére