IX. Piusz, Garibaldi derék ellenlábasa

Pápa, akinek a macskái is liberálisak voltak

IX. Piusz uralma idején összeomlott az egyházi állam, népszerűségét folyamatosan elveszítve, megvetett személy lett. A legenda szerint koporsóját, miközben éjjel, majdhogynem titokban a Vatikánból a Falakon kívüli Szent Lőrinc-templomba vitték, a rómaiak a Teverébe akarták hajítani. Később mégis megindult a boldoggá avatási eljárása és 1985-ben „tiszteletre méltónak” nyilvánították, majd pedig II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án, XXIII. János pápával együtt, boldoggá avatta.

Született igazgató

Mastai-Ferretti életrajza szerint Sinigagliában született 1792. május 13.-án, a piaristáknál tanult, 1819-ben szentelték pappá, még növendékként lett egy árvaház igazgatója, de később diplomáciai feladatokat kapott és Chilébe küldték, hazatérése után egy szociális intézet igazgatója lett, majd Spoleto érseke és 1840-ban bíboros lett, 1846-ban pedig pápa.

Amikor még egyházi diplomataként Chilébe utazott, a hajót, amellyel az óceánon átkelt, kalózok támadták meg, és miután kikötött a hajó Buenos Airesben, még két hónapig tartott, amíg Santiago de Chilébe érkezett, ahol nem igazán fogadták szívélyesen, néhány hónap múlva kénytelen volt elhagyni Latin-Amerikát. Az ellenszenv valójában a pápa nehézkes, nagyon konzervatív politikájának, amiből a chileiek nem akartak kérni.

Itáliában egyre erőteljesebb küzdelem kezdődött az olasz egység megteremtéséért. Sem Garibaldi radikalizmusa, sem pedig Itália osztrák tartományában tapasztalható jozefinizmus nem nyerte meg a tetszését. Kifejtette: el tudja képzelni a Pápai Államot az egységes Olaszország részeként. Nem sokkal pápává választását követően, politikai amnesztiát hirdetett és új kormányt nevezett ki, Rómának újra lett önkormányzata, Államtanácsot hívott életre, amelyben nemcsak papok, hanem világi személyek is helyet kaptak, biztosította a gyülekezési és a sajtószabadságot, és Alkotmányt adott ki. Az osztrák kancellárnak, Metternichnek azonban ez az egész nem tetszett és még több osztrák katonát küldött Észak-Itáliába, megszállták a Pápai Állam területén lévő Ferrarát, amely addig csak jelképesen tartozott osztrák fennhatóság alá

Cserben hagyott olaszok

Az 1848-as itáliai forradalom idején IX. Piusz is csapatokat küldött az osztrákok ellen, akik időlegesen visszavonultak Lombardiából. A pápa azonban egyszer csak meggondolta magát, és amikor már tényleg úgy látszott, hogy az osztrákok végleg kiszorulnak Itáliából, visszarendelte a katonáit a Pápai Állam határai mögé, azzal a paranccsal, hogy csak a Pápai Állam határait védhetik. IX. Piusz kijelentette: semlegesnek tekinti magát az olasz-osztrák háborúban. A pápa ezzel szakított az itáliai nemzeti mozgalommal, és amikor az olaszokat Costuzzánál az osztrákok legyőzték, a kétségbeesett olaszok árulónak nyilvánították a pápát – és ettől kezdve IX. Piusz gyűlölt és megvetett ember lett, egészen a haláláig.

A népharag elsősorban a miniszterelnökére, Pellegrino Rossira csapott le, aki merénylet áldozata lett. A merénylet másnapján pedig tüntetők árasztották el Róma utcáit, akik miután a pápa nem fogadta el a követeléseiket, délután már a Quirinálét, puskákkal a pápa palotáját lőtték és ágyukat is felállítottak a téren. A pápát csak a palotában lévő svájci gárdisták védték. Végül is, a pápa elfogadta az ultimátumot és egy új, demokratikusabb kormányt nevezett ki. A nép pedig éltette a pápát, aki levelet írt palotája főgondnokának, hogy védjék meg a palotát, majd átöltözött polgári ruhába és a francia követtel együtt, titokban elhagyta a palotát és emigrált. Amikor híre terjedt, hogy a pápa elhagyta a Pápai Államot, a rómaiak kétségbe estek: az rendben van, hogy a pápa népszerűtlen és nem szeretik és harcolnak ellene, de azért mégiscsak Rómában van a helye, azért római pápa. És amikor később visszatért a pápa Rómába, szabályos örömujjongás fogadta – és kezdődött elölről a pápa elleni küzdelem.

Hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen

Az általa összehívott I. Vatikáni Zsinat mondta ki a pápa tévedhetetlenségét hit és erkölcs dolgában. 1870. szeptember 14.-én az ostromló garibaldisták ágyúval rést ütöttek a Porta Piától északra lévő Aurelianus-falon, ezzel megszűnt a VIII. század óta fennálló Pápai Állam. IX. Piusz nem hagyta el többé a lakhelyét, ahogyan megfogalmazta: a Vatikán foglya lett. Az Olasz Királyság, amelynek fővárosa Róma lett, úgynevezett garanciális törvényét, amelyben különböző jogokat biztosítottak a pápának, hogy egyházfői munkáját végezhesse, a pápa nem fogadta el.

Simon F. Nándor

• Cimkék:
IX. Piusz pápa Vatikán Garibaldi

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére