A Baptista Szeretetszolgálat küzd a hontalanokért

Menekültáradat a szabadkai szeméttelepen

– Látom, otthonosan mozog a terepen. Mióta hozza a segélyt a menekülteknek?

– Tavasz óta érkeznek menekültek Szabadkára és környékére, de a Magyar Baptista Szeretetszolgálat akciója csak a nagyobb csoportok megjelenésével kezdődött. Ősszel nagyobb összeget szavazott meg a szolgálat a segélyezésükre. Az első napon világossá vált, hogy embertelen körülmények között tengetik életüket, elmondták, hogy már három napja nem ettek. Azóta hetente háromszor, négyszer jövünk, és élelmiszert, ruhát, takarókat hozunk nekik.

– Honnan szedik össze a segélyt a számukra?

– Jelentkeznek az emberek önként, hogy szeretnének segíteni. Egy-két zsák ruhát, takarót, élelmiszert hoznak. A kevésből, a nincsből is adnak. Szerbiában is nagy a szegénység. Ezenkívül a Református Szeretetszolgálat is jelentkezett, és 300 kabátot juttattak el hozzánk. Most a Kelet-európai Misszió a helyi képviselőjükön keresztül csatlakozott munkánkhoz, és együtt látogatjuk a „dzsungellakókat”. Akik itt élnek, azok dzsungelnek hívják ezt a helyet. Tudjuk, hogy a nagy többségük muzulmán. Az egyik alkalommal egy fiatal férfi azt mondta, ha most sertéshúst adnának neki, azt is megenné, annyira éhes és legyengült. Elképzelhetjük, micsoda helyzetben lehetnek, ha a számukra legnagyobb bűnnek számító sertéshúsfogyasztást is hajlandók lennének vállalni. Állandóan keressük az újabb és újabb forrásokat, hogy segíteni tudjunk rajtuk.

– Most mínusz két fok van, ezek az emberek meg itt alszanak a papírsátrakban, mindenféle tisztálkodási lehetőség nélkül...

– Valóban embertelenek a körülmények, és szinte egytől egyig betegek. A szeméttelep, a fertőzött víz és talaj... Sérüléseik is elfertőződtek, fekélyes a testük. A rendszertelen és nem megfelelő élelmezés, a vízhiány tönkreteszi szervezetüket. Legutóbb egy cukorbeteg férfival találkoztunk, akinek elfogyott az inzulinja, és segítség hiányában nagyon gyorsan kritikus helyzetbe kerülhet. Elmesélte, hogy határátlépési kísérlete alkalmával elfogták és Magyarországon börtönbe zárták, majd visszatoloncolták, és Szerbiában is rácsok mögé került. Fogva tartása idején nem jutott megfelelő élelemhez, sokszor cukros tejjel itatták.

– Nyilván ezek az emberek nem fordulnak orvoshoz. Előfordult-e, hogy olyan esettel találkozott, amikor sürgős beavatkozásra volt szükség?

– Volt olyan eset, hogy az egyik férfi lábában még benne volt egy repeszdarab és az elfertőződött. Az orvosi segítséget azonban nem várta meg, őt már nem találtuk itt, amikor visszajöttünk. Visszament Loznicára, az egyik szerbiai menekülttáborba. Folyamatos ugyanis a mozgás. Az egyik csoport elmegy, a másik jön. Kértünk orvosi segítséget két helyről is, de vagy nem látják el őket, vagy egy esetben azt kérdezték, hogy mit keres ott egy afganisztáni. Mi úgy gondoljuk, hogy a keresztény felebaráti szeretetbe bőven belefér az idős, a fogyatékos, a helybéli hajléktalanok és a Szerbián átutazóban levő külföldiek segélyezése.

Elfeledettek? Fotó innen

– Honnan érkeznek a menekültek?

– Dél-Szerbiából azok jönnek, akik már korábban átjutottak a macedón-szerb határon, és az Unió külső határa felé igyekeznek, de azok is ide jönnek, akiket Magyarországról visszatoloncoltak. Az, hogy Magyarország visszatoloncolja a területén elkapott határsértőket, illegális dolog. Be kellene őket fogadni, gondoskodni róluk. De pár nap börtön után megint az utcára teszik őket, ahelyett, hogy felvilágosítanák őket lehetőségeikről, s átmenetileg valamilyen biztonságot kapnának. De könnyebb így, hogy a problémát másra hárítják, és így a menekülők a két világ között tengődnek.

– Az Ön megítélése szerint a szerbiai lakosság hogyan viszonyul a menekültek problémáihoz?

– Az internetes hozzászólásokból kiderül, hogy kétféle megítélés van. Az egyik szerint gyors megoldás kellene. Sokan visszaküldenék őket, sokan lelőnék őket, és ezt nyilvánosan közzéteszik, persze névtelenül. De menekültekkel foglalkozó hivatalnokok is mondták nekem, hogy ezt a problémát ők öt perc alatt, hasonlóképpen oldanák meg. A világtendencia azonban az, hogy mindenki Nyugatra akar menni. Tőlünk, Szerbiából is mindenki Nyugatra akar menni. Aki annak idején a fegyvert a kezükbe adta, és megengedte a törzsi – afrikai, pakisztáni, szomáliai, líbiai – háborúkat, azok most szeretnék elkerülni a következményeket, a menekültáradatot. A menekültek viszont a kis emberek, akik nem akarnak háborúzni. Fegyverropogásban születtek, és nem akarnak háborúban meghalni. Az életüket féltik, ezért indultak el.

– Szerbiában a hatóságok úgy tesznek, mintha menekültprobléma nem is létezne. Sőt, két szabadkai asszonyt azért büntettek meg, mert szállást adott a menekülteknek, persze pénzért. Az ön ténykedése legális vagy titokban jár ki ide a „dzsungelbe”?

– Szabadka önkormányzatában több illetékessel is beszéltem, de senki sem tartotta magát illetékesnek. Hárították a problémát, hogy állami kötelesség lenne gondoskodni a menekültekről. Eljutottunk a belgrádi szaktárcáig és az ENSZ menekültügyi főbiztosáig. Azt mondták, hogy ha ezek az emberek menekültstástust kérnek, akkor kaphatnak orvosi ellátást, megállapítják személyazonosságukat, és talán még szállást is tudnak nekik adni. De hát ahogyan ez nálunk lenni szokott, az ide érkezők nem is tudtak erről a lehetőségről, pedig két éve már folyamatos a keleti országokból érkező menekültek megjelenése Szerbiában. Banja Koviljacsán a befogadó központ összesen 84 férőhelyes, lehetetlen ezt a nagyszámú menekültet elhelyezni. Miután Banja Koviljacsán a lakosság tiltakozott – hogy elözönlötték a fürdővárost a menekültek – a hatóságok még két befogadó központot nyitottak, de csak a töredékük jut ágyhoz. Én a szabadkai rendőrségen jelentettem be, hogy segítek a menekülteken. Azt mondták, az nem legális, de elnézik nekem. Kértem, hogy itt, a „dzsungelben” állíthassunk fel egy nagy sátrat, és naponta főzzünk nekik meleg ételt, de ezt már nem engedték meg.

– Valójában miért nem kérnek ezek az emberek menekültstátust?

– A rendőrségnek kötelessége lenne őket tájékoztatni jogaikról, lehetőségeikről, de ezzel szemben zaklatják őket. A menekültek arra panaszkodnak, hogy hetente többször is megjelenik a korrupt rendőrség a telepen, és elszedik a pénzüket. A hideg beálltával a gondok csak sokasodnak. Attól tartok, hogy olyan fertőző betegség üti majd fel a fejét, amely majd sok embert veszélyeztetni fog.

Kabók Erika

A nyitókép innen

• Cimkék:
Szerbia Szabadka menekültek Baptista Szeretetszolgálat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére