Idősödő, fogyatkozó gyülekezetek Európa-szerte

Megéri-e hívőnek lenni?

Dr. Papyrakis (University of East Anglia) és dr. Selvaretnam (University of St Andrews in the UK) nemcsak arra próbált magyarázatot kapni, miért járnak oly kevesen templomba, hanem az idősek arányának a növekedésére is. A tanulmány a várható élettartam és a vallásosság (a vallási elkötelezettség és gyakorlat) összefüggését vizsgálta, és azt, hogy az egyén mikor dönt úgy, hogy valamely vallás mellett elköteleződik.

A kutatók a vallásosságot egy költség-haszon gazdasági modell sémája alapján elemezték, ahol a döntések minden időpillanatban két tengely mentén írhatók le: függnek egyrészt a vallásossághoz kapcsolódó társadalmi és spirituális előnyöktől, másrészt a költségektől, amit ebben az esetben a vallásos tevékenységekre szánt időráfordítással lehet mérni.

Különösen a fejlett országokban tapasztalható a vallásgyakorlás csökkenése. Az Egyesült Királyságban a templomba járók száma folyamatosan csökkent az utóbbi ötven évben, ugyanakkor a Szaharától délre fekvő afrikai országokban és Latin-Amerikában a vallások jelenléte továbbra is erőteljes. Mi okozza ezt a különbséget?

A korábbi vizsgálatok megpróbálták a vallásgyakorlás eltéréseit társadalmi-gazdasági változókkal magyarázni, beleértve a gazdasági fejlettségi szintjét, a „valláspiac” állami szabályozását vagy éppenséggel a vallás elnyomását. Az Őszülő egyház elnevezésű kutatás feltárja a várható élettartam szerepét a vallásosság alakulásában, és magyarázza a világ különböző országaiban tapasztalható különbségeket.

„Eredményeinknek fontos következménye lehet az egyházak politikájának alakulásában − mondta dr. Papyrakis. − A társadalom bizonyos fokig összekapcsolja a vallási tevékenység összegét a túlvilágon remélt előnyökkel. Úgy látjuk, hogy a magasabb élettartam a vallásosság elhalasztásához vezet, mert az egyén reményei szerint a későbbi kezdéssel nem feltétlenül veszélyezteti a túlvilági előnyöket.”

A kutatók ezért felhívják a figyelmet arra, hogy a vallási szervezeteknek fel kell készülniük a gyülekezet új, idős tagjainak az elfogadására, különösen azokban az országokban, ahol magas a várható élettartam, vagy jelentős emelkedés várható e szempontból, például azért, mert javult az orvosi ellátás, vagy csökkent a súlyos fertőzések aránya.

A vallási intézményeknek arra kell törekedniük, hogy csökkentsék a csatlakozás esetleges kellemetlenségeit, legyenek az újonnan érkezők akár öregek, akár fiatalok. Így például arra van szükség, hogy a szervezetről szóló szükséges információ mindenkinek könnyen hozzáférhető legyen, és segíteni kell az új csatlakozókat abban, hogy zökkenőmentesen magukévá tegyék a vallási előírásokat − tette hozzá dr. Papyrakis.

A szegényebb országokban, ahol a várható élettartam továbbra is alacsony, a lakosság nagyobb hányada – fiatal és öreg egyaránt − aggódik, mi történik a halál után, s ez természetesen támogatja a vallásosságot. A fejlett országokban sokkal fontosabb hangsúlyozni a vallásossággal már itt, a földön elnyerhető társadalmi-gazdasági és szellemi javakat − például a társadalmi kapcsolatok bővülését, a közösségi tevékenységek lehetőségét, a lelki feltöltődést, a lelki támogatást és útmutatást –, mint a bizonytalan túlvilági jutalmat.

- nikol -

• Cimkék:
gyülekezet idősek költség-haszon arány

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére