Lasan elveszünk a ködben?

Már nem a nyugati civilizációé a kereszténység

Statisztikák szerint legalább száz éve a világ népességének harmada keresztény. Ez az adat azonban közel sem azt jelenti, hogy a kereszténységgel kapcsolatban nem változott semmi. Míg néhány évtizede Nyugaton templom nélküli esküvőkről, meg nem keresztelt gyermekekről keveset lehetett hallani, ma sok nyugat-európai országban a kiürült templomépületeket már el is adták lakóháznak, kocsmának vagy másnak.

Egy statisztika szerint azonban 1900-ban az afrikai kontinensen körülbelül tízmillió keresztény élt, s ez a szám ma a négyszázmillióhoz közelít. Kínában is robbanásszerűen terjed a keresztény hit. Napjaink legnagyobb területű kommunista államában 2000 és 2008 közt a legpesszimistább, állami hivatalok által végzett kutatások szerint is megháromszorozódott a keresztények száma, tízmillióról harmincmillióra. (A kínai kereszténység növekedésének mértékéről meglehetősen ellentmondásos adatok találhatók, több felmérés szerint ma már a százmilliót is meghaladja a hívők száma.) Többek közt tehát innen az utánpótlás. Ezekből a növekedési arányokból következtetni lehet a fejlett társadalmakban való csökkenés mértékére is, hiszen az említett egyharmad száz éve változatlan.

Arról lenne szó, hogy a fejlett társadalmak elértek egyfajta szellemi nagykorúságot, és a továbbiakban nincs szükségük vallásra? Többek közt a kábítószerfogyasztás terjedését nézve (Magyarországon ma minden második 18 éves fiatal próbált már valamilyen drogot), úgy tűnik, nem erről van szó: sőt, mintha a fiatalok el akarnának felejteni valamit. Zajba, italba, drogokba, azaz öntudatlanságba menekülnek.

Nézzük az érem másik oldalát: a fejlődő országokban azért terjed a hit, mert szükségük van fogódzóra, ami reményt ad a nyomorban? Dél-Afrikában a vidéki népesség zuluföldön minden komfortot nélkülöző agyagkunyhókban él. (Se áram, se víz.) Az ősök szellemeit tisztelik, akiknek girhes háziállatokat áldoznak. Misszionáriusok azonban köztük is dolgoznak, és sokan döntenek úgy hogy keresztények lesznek. Többségük azt vállalja ezzel, hogy a saját családjuk fordul ellenük azért, mert a továbbiakban például nem mennek velük állatokat áldozni. Társadalmilag megvetettek, kiközösítettek lesznek. Racionális magyarázat a viselkedésükre nincs. A szegénység és a reménytelenség tehát önmagában nem ok arra, hogy valaki kereszténnyé legyen.

Sokak szerint annak oka, hogy a kereszténység elhagyja a nyugati civilizációt, inkább az, hogy egy afrikai vályogkunyhóban vagy egy indiai bádogviskóban nem éri az embert annyi külső hatás, mint mondjuk egy amszterdami szórakozóhelyen. Ennek következtében azok az emberek egyfajta öntudatlan őszinteséggel vizsgálják a számukra ismeretlen dolgokat. Ez a hozzáállás tűnt el mára a nyugatiakból. Mi elveszünk a trendi ruhák, új kábítószerek, vizuál DJ-k, 3D hangeffektek kavalkádjában. Ebből a szellemi ködből kimaradnak a szegénysorban, étlen tengődő százmilliók a világ többi pontján. A nyomor ellenére, de e köd hiányában talán valamit tisztábban látnak.

Szeverényi Máté

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére