Régóta kutatják a négy lelkes állat titkát

Különös lények Isten körül

János apostol, az utolsó élő tanítvány az első század vége táján Páthmoszon egy mennyben nyitott ajtón keresztül hangot hall, amely a mennybe hívja az apostolt, hogy megmutassa néki Isten „azokat, amiknek meg kell történniük” (Jel 4,1). Azonnal elragadtatik és egy trónust lát, amiben ült valaki, akit csak a villámlással és a drágakövek ragyogásával tud leírni (2-5. vers). „A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény az oroszlánhoz, a második a bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény, melynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel” (Jel. 4, 6-8).

Megmagyarázható lények

Régóta kutatják a bibliamagyarázók ennek a különleges négy élőlénynek a titkát, melyet a régi Károli fordítás „négy lelkes állatnak” (görögül: tesszara dzóa) fordít. A Jelenések könyvének mennyei jeleneteiben jelentős szerepük van ezeknek a lényeknek, amelyek Isten trónusának belső körét alkotják. Az valószínűnek tűnik, hogy ennek a látomásnak az előzményét Ezékiel próféta látomásában találjuk (Ez 1, 4-14). Ezeknek leírása kissé eltér a Jelenések könyvétől. „Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sas arca is mind a négynek” (Ez, 1,6.10).

Ez a négy lelkes lény, akiket Ez 10,9-22 keruboknak nevez, Isten trónjának tartozékai. Ezékiel könyvében a négyes szám a teljességet jelenti, a négy égtájat (1Móz 13,14), a föld négy szegletét (Ézs 11,12). Ezékiel könyve különösen szereti a négyes számot, hiszen könyvében több mint negyvenszer fordul elő. Arcuk jelképét a magyarázok úgy szokták feloldani, hogy bennük Isten teremtésének képviseletét látják. Az ember – a teremtettség Isten által elrendelt uralkodója (1Móz 1, 26-28. Zsolt 8,4-10), az oroszlán, a legerősebb vadállat, az „állatok királya”, a bika a leghatalmasabb háziasított állat, míg a sas a legnagyobb madár.

Asztrális hiedelmek?

Az Isten trónját tartó négy élőlény alakja ősi asztrális hiedelemben gyökerezik, amit János kortársai ismertek. A babiloni csillagászok szerint – Ezékiel könyve Babilonban íródott –, a négy évszakot az állatöv (zodiákusz) egy-egy csillagképe vezeti be: a tavaszt áprilisban a Bika, a nyarat júniusban az Oroszlán, az őszt októberben az emberarccal ábrázolt Skorpió, míg végül a telet Januárban a Sas közelében elhelyezkedő Vízöntő. A négy évszak rendje – a világegyetem rendje az ókori ember szerint. Ez a rend az alapja trónjának, Isten világkormányzó hatalmának. Ebből az ősi, mitikus gondolatvilágból a zsidóság kirekesztette a sokistenhitre utaló vonásokat és így átformálva vette át. Már Ezékielnél is így jelentkezik ez a kép, János pedig már nem is gondolt a kép régi, mitikus gyökerére. Ő csak azt akarta vele mondani, hogy az egyetlen Istennek a rend a trónja.

Ezékielnél négyarcú (tetramorf) élőlényről olvasunk, Jánosnál ebből négy különböző lény lett. Hasonlóak lettek a szeráfokhoz (Ézs 6,2), kiknek hat-hat szárnyuk van és tele vannak szemekkel. Ezek nem „állatok”, hanem csak hasonlítanak az oroszlánhoz, a bikaborjúhoz, az emberarcú élőlényhez és a sashoz. A négy élőlénynek a négy evangélistával való azonosítása már Irenaeusnál (140k – 202?) megjelenik. Az Adversus Haeresis (Az apostoli igehirdetés feltárása III,11,8) című munkájában a 2. század végén az emberarcú lényt Mátéval, a sast Márkkal, a bikát Lukáccsal, az oroszlánt pedig Jánossal azonosította. Szent Ágoston (354-430) átrendezi ezt a rendszert. Nála Máté jelképe az oroszlán, az ember alakú lény Márké, a bikát Lukácshoz, a sast pedig Jánoshoz rendeli. A különböző változatok közül Szent Jeromos (347-420) azonosítása vált elfogadottá, amit Nagy Szent Gergely is népszerűsített. Máté az emberarcú lény, Márk az oroszlán, Lukács a bika, míg János a sas.

Középpontban a feltámadás

Az ember alakú lényt a keresztény hagyomány Mátéhoz hasonlította, mivel az evangélium az ember Jézusról kezd írni. Jézus emberré válása az egyik fő témája. A szárnyas oroszlán Márk szimbóluma, hiszen Jézus Júda oroszlánja áll az evangélium középpontjában, amiről Physiologus, a 2. századból származó ismeretlen alexandirai keresztény tudós, azt állította, hogy, „a farkával eltünteti nyomait, nehogy a vadászok nyomon kövessék”. Márk evangéliumára is jellemző ez a rejtőzködés, amit a könyv magarázói „messiási titoknak” mondanak.

Az oroszlán a feltámadás szimbóluma is, hiszen Physiologus szerint „ha nősténye szül, holtan hozza kölykét a világra, s őrzi őt mindaddig, amíg az apa harmadnapra eljővén arcába nem lehel, életre nem kelti. Mindenható Istenünk, a mindenek Atyja is így támasztotta fel halottaiból az Ő elsőszülött fiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Physiologus) A bika mint áldozati állat azért lett Lukács jelképe, mivel Zakariás templomi szolgálatával kezdődik könyv. A sast, az Apokalipszis szerzőjéhez, Jánoshoz kötötte Jeromos és nyomában a középkor. Ioannes Scotus Eriugena (+877 után) János evangéliumának prológusáról írt prédikációjában azzal indokolja ezt, hogy amint a sas repül a legmagasabbra az élőlények közül, úgy János is magasra repül „mindenek fölé, amelyek vannak, és amelyek nincsenek” (ultra omnia quae sunt et quae non sunt). A sas ősi Nap- és fényszimbólum. Néhány ábrázoláson sugárkoszorúban jelenik meg. A párhuzamot az is erősítette, hogy János evangéliuma sokszor beszél Jézusról mint a világosságról.

A négy élőlény ábrázolásának az 5. századtól vannak nyomai. Eleinte a trónoló Krisztusnak vagy a báránynak hódolnak. Gallia Placida ravennai mauzóleumában a csillagos égboltot tartják – talán a régi asztrális jelentés utóhatásaként --, a kép középpontjában a kereszt jelenik meg, mint Krisztus győzelmi jele. Ő a mindenség ura.

Sz. J.

• Cimkék:
János apostol lelkes állat Máté oroszlán sas bika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére