Eleven szenvedéstörténet?

Keresztút kontra Biblia

A keresztút-járás hagyománya a zarándoklatokból ered. A középkori – többnyire írástudatlan – emberek spirituális életében fontos szerep jutott a zarándoklatoknak, melyek során szó szerint „Krisztus nyomába szegődtek” és ezáltal testi-lelki tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.

Elérhetetlen Jeruzsálem

Az elsődleges cél Krisztus életének helyszíne, a Szentföld volt. A romló közbiztonság és a nagy távolság miatt azonban a tömegek számára egyre elérhetetlenebb lett Jeruzsálem és környéke, így jelentkezett az igény, hogy Európában, könnyebben és biztonságosabban megközelíthető helyen is létesüljenek zarándok célpontok, amik hasonló élményt nyújtanak. Ezt egyrészt ereklyék „importálásával” lehetett elérni (példa erre a Szent Lépcső Rómában), másrészt olyan helyek építésével, amik másolatai a szentföldi helyszíneknek.

Korai megnyilvánulása ez utóbbinak Bolognában egy hét templomból álló együttes a XIII. századból, ahol Krisztus szenvedésének helyszíneit járhatjuk végig, köztük Pilátus udvarával, ahol még a medence is megvan, melyben a helytartó a kezét mosta. Vagy a közelünkben ilyen a görlitzi Szent Sír-kápolna a XV. századból, mely a jeruzsáleminek pontos mása.

Ezek folytatásaként a reformáció utáni századokban terjedt el a kálváriák építése, mely eleinte dramaturgiáját tekintve szabad műfaj volt. Magyarországon is épült 5 állomásos (pl. Pápa), 7 állomásos (pl. Győr), de 17 állomásból és 5 egyéb kápolnából álló kálvária is (Selmecbányán, ahol például a lábmosás, illetve Júdás csókja is stációként szerepel), vagy állomások nélkül, a Golgotán álló három keresztet ábrázoló szoborcsoportok.

Barokk forma

A ma általánosan elterjedt tizennégy állomásos keresztutat Portomaurizioi Szent Lénárd (+1751) alkotta meg, és 1731-ben lett egyházilag jóváhagyva. Magyarországon a XVIII. század második felében terjedt el. E tizennégy állomásos keresztút Krisztus szenvedéstörténetének egy viszonylag szűk szegmensét tárgyalja, és több olyan elem található benne, melynek nincs bibliai alapja. Például Krisztus esései, melyek szimbolikus tartalmuknál fogva, és képi erejükből adódóan szívbe markoló mozzanatát adják a Megváltó szenvedésének. E forma valószínűleg a középkori német „hét esés” ájtatosságnak leszármazottja. A hármas, hetes halmozások a korban a hatáskeltésének jellemző eszközei voltak. Hasonlóan mély szimbolikus tartalommal bír Veronika figurája, akiben a keresztutat járó saját magát ismerheti föl, akinek kendőjén – ahogyan az elmélkedő lelkében is – nyomot hagy Krisztus szenvedő arca. Ezt magyarázza Veronika nevének téves értelmezése is: vera ikon – igaz kép. A Szűz Mária ölében fekvő halott Krisztus képe sem vezethető vissza a Bibliára, noha már korábban csodálatos műalkotásokon jelenítették meg.

Pápai megújítás

A keresztút e barokk kori formáját II. János Pál pápa újította meg 1991-ben. A szintén 14 állomásból álló keresztút azonban csak olyan stációkat tartalmaz, amik a Bibliában is megtalálhatóak. A getszemáni kert történéseivel kezdődik, így nagyobb részt ölel föl a passióból. XVI. Benedek is átvette e formát, és ennek alapján folyik azóta is a nagypénteki, római keresztút, amin a Pápa is részt szokott venni. A rendszer tehetetlenségéből eredően azonban gyanítható, hogy a keresztút barokk változatának népszerűsége nem fog egyhamar csökkenni...

A II. János Pál által megújított keresztút állomásai a következőek:

1. Jézus a Getszemáni kertben.
2. Jézust elárulja Júdás, és elfogják.
3. A főtanács elítéli Jézust
4. Péter megtagadja Jézust.
5. Pilátus halálra ítéli Jézust.
6. Jézust megkorbácsolják és tövissel koronázzák.
7. Jézus vállára veszi a keresztet.
8. Cirenei Simon segít Jézusnak keresztjét hordozni.
9. Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal.
10. Jézust keresztre feszítik.
11. Jézus megígéri királyságát a bűnbánó latornak.
12. Jézus egymásra bízza Máriát és Jánost.
13. Jézus meghal a kereszten.
14. Jézus testét sírba fektetik.

 

-ngd-

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére