Kaotikus viszonyok

Katolikus–ortodox közeledés?

Mintegy 35 percen át diskurált XVI. Benedek Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel a napokban, és a híradások szerint szóba került egy esetleges találkozó is Kirill orosz pátriárka és a katolikus egyházfő között. Néhány hónapon belül ez már a második fontos jelzés a két egyház közeledésére, tavaly ősszel ugyanis katolikus és ortodox teológusok Bécsben vitatták meg a két keresztény hit összehangolásának kérdéseit. Akkor az egyházi szakértők elképzelhetőnek tartották, hogy a felekezetek testvéregyházi kapcsolatra lépjenek, sőt azt sem tartották kizártnak, hogy a mintegy negyedmilliárd hívőt felsorakoztató ortodoxok esetlegesen elismerjék a római pápa névleges elsőségét.


Első az egyenlők között

Az már csak az igazán hozzáértőket gondolkodtatta el, hogy hiába az ortodox–katolikus párbeszéd, maga az ortodox keleti egyház sem egységes. A tucatnyi autokefál, azaz „saját fejű” ortodox egyháznak nincs pápája, saját nemzeti egyházakba tömörülnek. Jóllehet többségük elismeri a konstantinápolyi pátriárka „primus inter pares”, azaz „első az egyenlők között” szerepét, Moszkva mégis szívesen tekint saját magára „harmadik Rómaként”. Ami azt jelenti, hogy az ortodoxok közel kétharmadát, mintegy 165 millió hívet tömörítő orosz ortodoxia úgy véli, Moszkvában, az orosz pátriárkánál van a keresztény világ primátusa. Ráadásul, éppen vele meglehetősen feszült a katolikusok viszonya: az oroszok aktív térítéssel vádolják a katolikusokat (Ukrajnában több katolikus püspökség született a Szovjetunió felbomlása óta), míg Róma azt fájlalja, hogy az oroszok nehezítik a kommunizmus idején elnyomott katolikusok és görög katolikusok „hazatérését”.

A keresztény világot megosztó szakadás hivatalosan 1054-ben történt meg, ám már évszázadokkal korábban megtörtént a gyorsabb-lassabb távolodás a latinul miséző Róma és a görögül írogató, az antik filozófia hagyományait követve gondolkodó Konstantinápoly között (keleten minden nemzet a maga nyelvén misézhetett). Ennél jóval fontosabb kérdés volt, hogy míg Rómában úgy vélték, a Szentlélek az Atyától és a Fiútól is ered, addig Bizánc amellett kardoskodott, hogy a Lélek csak az Atyától származik, és emberi okoskodásnak tartotta a rómaiak által emlegetett purgatórium, azaz a halál utáni tisztítótűz létezését. Ráadásul az ortodoxok ostya helyett továbbra is kovászos kenyérrel és borral áldoztak. Ezeken túl az istentisztelet, az énekek, de még a hívek részvétele a misén is eltérő a két egyházban, arról nem szólva, hogy keleten – a főpapokat kivéve – nősülhetnek a lelkipásztorok.


Ki átkozott?

Az egyházszakadás sebeinek begyógyítására számos kísérlet történt az évszázadok során. A negyedik keresztes hadjárat idején, 1204-ben ezt erőszakkal is megpróbálták elérni, de az 1215-ben kezdődött negyedik lateráni zsinaton a pápa visszavonulót fújt a lovagoknak, mondván: a Róma kebelére visszatérő ortodoxok engedelmességét megjutalmazzák azzal, hogy szokásaikat és szertartásaikat eltűrik, „amennyire az Úrban lehetséges”. Ez azonban jobbára csak írott malaszt maradt, akárcsak a dogmatikai árkok betemetésének az a kísérlete, amelyre a Bizáncot fenyegető Oszmán Birodalom súlyos árnyékában, 1438–1439-ben, a ferrara-firenzei zsinaton került sor. Ott a keletiek elfogadták, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, de a Fiútól is származik, valamint hogy létezik purgatórium, s hogy a pápa az egész egyház feje. Cserébe Róma elfogadta a kovászos kenyérrel való áldozás érvényességét, és hogy továbbra is a régi formában mondják a hitvallást. Jóllehet ez a megállapodás sem volt hosszú életű, a következő évszázadokban mégis az itt kidolgozott tételek alapján léptek unióra Rómával ortodox hívek tömegei. Részben azért, hogy a teljes áttérés helyett legalább hagyományos keleti liturgiájukat és szokásaikat megtarthassák. A legnagyobb előrelépés talán 1965. december 7-én történt. Ekkor VI. Pál pápa és I. Athenagoras konstantinápolyi pátriárka ünnepélyesen visszavonták az 1054-ben a másik egyházra kimondott súlyos átkokat.

Sokan azt is újabb pápai gesztusnak tartották, hogy öt évvel ezelőtt XVI. Benedek szinte észrevétlenül lemondott egyik titulusáról. A 2006-os pápai évkönyvből ugyanis kimaradt a Nyugat pátriárkája cím (miközben továbbra is megmaradtak a Róma püspöke, Krisztus helytartója, az apostolfejedelem utóda, az egyetemes egyház legfőbb főpapja, Itália prímása, a római érseki tartomány metropolitája, Vatikánváros Állam uralkodója és Isten szolgáinak szolgája titulusok). Achille Silvestrini olasz bíboros, a Keleti Egyházak Kongregáció nyugalmazott prefektusa akkoriban ezt azzal magyarázta, hogy „a pápa meg akarta szüntetni a nyugati és a keleti patriarchátusok szembenállását" – természetesen az ökumenikus párbeszéd jegyében. Másik cím elhagyásával talán több babér termett volna XVI. Benedeknek. Hilarion, Bécs és Ausztria orosz ortodox püspöke, az ortodox–katolikus párbeszéd vegyes bizottságának tagja botrányosnak mondta, hogy a pápa (még mindig) Szent Péter apostolfejedelem utódának és Krisztus helytartójának tartja magát, amivel gyakorlatilag minden keresztényt maga alá kíván rendelni, márpedig ez az ortodox egyházak számára elfogadhatatlan.


Vissza a gyökerekhez!

Akárhogyan is, a múlt héten nem először merült fel a két egyházi vezető találkozójának gondolata. 2007-ben Kirill elődjével, a kemény tárgyalópartnernek ismert II. Alekszijjel egyházi híradások szerint Erdő Péter bíboros egyeztetett egy esetleges találkozóról XVI. Benedekkel, évekkel korábban pedig Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát próbálta elérni, hogy Pannonhalmán találkozzon II. János Pál pápa és II. Alekszij – utóbbi azonban lemondta a történelmi randevút.

A közeledést mindenesetre elősegítheti, hogy XVI. Benedek és Kirill pátriárka mindketten konzervatív teológusok, és vallják, Európának vissza kellene térnie keresztény gyökereihez. Kirill némileg modernebb felfogású, amire az is példa lehet, hogy szerinte az űrkutatás Istennek tetsző dolog, s az 1990-es években maga is többször vezetett MiG––29-es vadászrepülőt, és hivatalos vizsgát is tett. Űrmisszióra készül a Vatikán

Sz.B.

• Cimkék:
ortodox katolikus XVI. Benedek pápa Dmitrij Medvegyev

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére