Élet a világ legkisebb államában

Hogyan lett a pápa a Vatikán foglya?

Róma

Nem is olyan régen, még valóban Rómában volt a katolikus egyház – mondhatni, hogy a katolikus világ – központja: egészen az itáliai egység, vagyis az Olasz Királyság létrejöttéig. Akkor ugyanis a pápa, IX. Piusz visszavonult a vatikáni palotájába és – ahogyan mondták – a Vatikán foglya lett, nem hagyta el annak területét. Az utódai sem. A helyzetet 1929-ben oldódott meg, amikor is tető alá hozták a Lateráni Szerződéseket. Igaz, némelyek mind a mai napig az egyház szemére vetik, hogy XI. Piusz végül is a fasiszta olasz kormánnyal egyezett ki.

De miért volt szükség erre a szerződésre? A katolikus egyház egy idő után már nemcsak egy vallást, egy vallási közösséget jelentett, hanem világi hatalmat is, mégpedig nagyhatalmat. Az egyház látható feje, a pápa nem csupán egy vallás vezetője, hanem uralkodó is volt hosszú évszázadokig: hadserege és rendfenntartó szervezete is volt. És persze kormánya is, élén miniszterelnökkel. Nem nagy túlzás hát a régi idők pápáját korlátlan hatalmú úrnak nevezni.

Az a földrajzi terület, ami fölött uralkodott, vagyis az Egyházi Állam – amit olykor Pápai Államként is emlegetnek – az itáliai félsziget közepén helyezkedett el. Ám ez a terület a XIX. században már az olasz egység kivívásának az útjában állt, Garibaldi serege elfoglalta az Egyházi Államot. A pápa utasítására, a döntő csatában, amikor az olasz seregek már a Vatikán falait ostromolták, a Szentatya katonái a jelképes ellenállásukat kifejező egyetlen ágyúlövés után, megadták magukat. Róma azóta – 1871-től – nem az egyház, hanem Olaszország fővárosa. Az olasz király pedig beköltözött a pápa római rezidenciájába. És a pápa a vatikáni palota lakója lett.

Az olasz hívő katolikusok nem hagyhatták, hogy a pápát „kisemmizzék”. Az olasz törvényhozás ezért megalkotta az úgynevezett garanciális törvényt, amely lehetővé akarta tenni, hogy a pápa gond nélkül tudja tartani a kapcsolatot az egyház tagjaival, függetlenül attól, hogy azok a világ melyik részében élnek. Olaszország ebben a törvényben elismerte a pápa függetlenségét, és az egyház irányításához szükséges anyagi dolgokhoz is hozzá akart járulni. A törvény ezen kívül lehetővé tette, hogy a pápa testőrséget tartson fenn, illetve néhány, a Vatikánon kívül eső területet is a pápának adományoztak, elismerve azok területenkívüliségét. A pápa azonban nem fogadta el a garanciális törvényben foglaltakat. Ezt az áldatlan állapotot lezárandó írták alá a Lateráni Szerződéseket, amelyekben tiszták az olasz állam és a Vatikán viszonyát.

Róma püspöke

A pápa nemcsak a katolikus egyház ügyeit irányítja, hanem az olasz főváros, Róma püspöke is – pontosabban a Római Egyházmegye főpásztora. Aa pápa leginkább a helynökei segítségével kormányozza az egyházmegyét. Érdekesség, hogy a pápa – származástól függetlenül – külföldiként vezeti a Római Egyházmegyét, hiszen az egyházmegye Olaszországban van, ő pedig nem olasz állampolgár.

Régebben, ha valaki azt mondta, hogy Rómába megy a pápához, igazat mondott – ma egy kicsit más a helyzet: a pápa a szuverén Vatikánban van, és ha mondjuk manapság valaki a szerdánkénti általános kihallgatásra akar utazni, akkor Rómán csak keresztül utazik, hogy a nyári időkben a vatikáni Szent Péter téren, vagy a hűvösebb időszakban a VI. Pál kihallgatási teremben vehessen részt, több ezred magával, az általános kihallgatáson.

Vatikán

Stato della Città del Vaticano – Vatikán Városállam: a világ legkisebb állama fél négyzetkilométernyi terülten, jobbára fallal körül véve. Vatikán a nemzetközi jog által egyetemlegesen elismert szuverén egység. A határait a Lateráni Szerződés rögzíti. Az államformája szerint monarchia és az uralkodó a mindenkori pápa.

A területére hat kapun lehet bejutni: a Harangok árkádja alatt, a Bronz kapun (ez az Apostoli Palota hivatalos bejárata), a Szent Anna kapun (ez a legforgalmasabb bejárat), a Szent Hivatal bejáratán, a Perigino kapun (ez a vatikáni vasúti állomásnál található) és a Vatikáni Múzeum bejáratán keresztül. Némely kapukon keresztül a turisták is beléphetnek, más kapukon azonban csak azok, akiknek hivatalos dolguk van a Vatikánban és a belépéshez engedélyt is fel tudnak mutatni.

A törvényhozói hatalom a pápát illeti meg, a végrehajtói hatalmat pedig, egy bíboros elnökletével, a Vatikán Városállam Pápai Bizottsága gyakorolja. A Vatikánnak saját bírósága is van.
A Vatikán Városállam Alaptörvényét – ha úgy tetszik, az alkotmányát – még II. János Pál pápa hagyta jóvá 2000-ben, utóda, XVI. Benedek pedig nyolc évvel később szabályozta a Vatikán jogi forrásait.

A Vatikánban az idén tavasszal 571 állampolgárt tartották számon (73 bíborost, 273 aktív diplomatát és 33 nyugalmazottat, 86 svájci gárdistát, 1 szerzetesnőt, 49 egyéb egyházi személyt, 25 világi férfit és 31 világi nőt) közülük azonban csak 223-an vatikáni lakosok. Persze, ennél azért jóval többen, mintegy 1400-an dolgoznak a Vatikánban. Egyébként néhány hónappal ezelőtt szabályozta újra a pápa, többi között, hogy kik kaphatnak vatikáni állampolgárságot, kik lakhatnak a városállamban. Állampolgárságot kaphatnak e szerint azok a bíborosok, akik a Vatikánban vagy Rómában laknak, valamint a szentszéki diplomaták, illetve a Vatikánba beosztott és ott szolgálatot teljesítő személyek. Mások lakhatási engedélyt birtokában tartózkodhatnak a Vatikán területén.

Korábban a Vatikánban is az olasz Líra számított fizetési eszköznek, manapság azonban már az Euró. Annak idején persze, amikor még létezett az Egyházi Állam, saját valutával rendelkezett. A különböző egyházi adókon, adományokon, a kegytárgy-, a könyv- és a bélyegárusításon, valamint az idegenforgalomból származó bevételeken kívül, a földtulajdonból és az elsősorban olaszországi bankokban lévő érdekeltségeiből is származnak bevételei a Vatikánnak. Az éves kiadások 100 millió dollár körül mozognak, a bevétel pedig 115 millió körül.

A Vatikánnak saját rádiója, újságja, televíziója és postája van. A városállam működteti a Vatikáni Apostoli Könyvtárat, a Vatikáni Múzeumokat és a területén található egy szálloda is – persze, nem a turisták számára –, a Szent Márta Ház. Bank és gyógyszertár, valamint egy gyermekgyógyászati rendelőt is igénybe lehet venni. A rendvédelemről a csendőrség gondoskodik, amely szorosan együttműködik a Svájci Gárdával. És természetesen szükség esetén a vatikáni tűzoltóságra is számíthatnak.

Az Apostoli Szentszék

Santa Sede, ahogyan a szentszéki diplomaták útlevelén is olvasható – a diplomáciai és a szolgálati útleveleket ugyanis, nem a Vatikán Városállam, hanem a Szentszék adja ki, részben azért is, mert a diplomaták nem a Vatikánt, hanem az Apostoli Szentszéket – mindenek előtt persze a pápát – képviselik és a nemzetközi szerződéseket is az Apostoli Szentszék nevében írják alá. Legfontosabb része a Római Kúria, amely magában foglalja a katolikus egyház vallási és állami vezetését, irányítását. Részei, a többi között, a miniszterelnökséghez hasonlítható államtitkárság, a minisztériumi feladatokat ellátó kongregációk, a különböző bíróságok, a pápai tanácsok és az egyéb hivatalok.

Az államtitkárság – élén a bíboros államtitkárral, vagyis a miniszterelnökkel, akinek a megbízatása öt évre szól – feladata a pápa küldetésének segítése és a kapcsolattartás más egyházi intézményekkel. Az államtitkárság két szekcióból áll. Az első az általános ügyeké, amelynek a vezetője az államtitkár helyettese, a sostituto, aki más kormányok belügyminiszteréhez hasonlítható.

A minisztériumok szerepét a Szentszéknél a kongregációk látják el, amelyeknek élén bíboros prefektusok állnak. Talán az egyik legfontosabb ilyen kongregáció, a Hittani Kongregáció, amelyet korábban Szent Kongregációnak is neveztek és amelyet még 1542-ben, az eretnekség megfékezésére alapítottak – akkoriban ezt inkvizíció néven ismerték. A keretein belül működik a Pápai Biblikus Bizottság és Nemzetközi Teológiai Bizottság.

A további kongregációk: a Keleti Egyházak Kongregációja, a Szentté Avatási Kongregáció, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, a Püspöki Kongregáció, a Szemináriumok és Tanulmányi Intézmények Kongregációja, a Papi Kongregáció, a Hitterjesztési Kongregáció, és az Istennek Szentelt Élet Intézményei és az Apostoli Társaságok Kongregációja.

A bírósági ügyek gazdái az Apostoli Penitenciária, az egyházi közügyekben illetékes Apostoli Signatura Legfelsőbb Bírósága, amelynek tevékenysége részben emlékeztet egy igazságügyi minisztériuméhoz és a fellebbviteli ügyekkel foglalkozó Római Rota Bírósága, amely egyúttal a Vatikán Városállam egyházi bírósága is. A Szentszék szervezetin belül ténykedik a Vatikáni Titkos Levéltár is és a Svájci Gárda. Természetesen, léteznek az Apostoli Szentszéknél – és a városállamban is – még más hivatalok, intézmények, de a fentiek talán, amennyiben egyáltalán rangsorolni lehet, ezek a legfontosobbak.

Simon F. Nándor
 

• Cimkék:
Vatikán Szentszék Róma Pápa Lateráni Szerződés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére