Beszédesek a legutóbbi, 1%-os felajánlást elemző felmérések

Élő, összetartó közösségeké a jövő

Csaknem 10 esztendő telt el a legutolsó, 2001-es népszámlálás óta, önbevallás alapján ez a felmérés adta a legátfogóbb adatsort arra vonatkozóan, hogy milyen a hívők felekezeti és korosztály szerinti megoszlása. Az elmúlt dekád vallásgyakorlással kapcsolatos tendenciáit az 1%-os felajánlások függvényében vizsgálhatjuk. 2001-ben országunk lakosságának mintegy háromnegyede vallotta magát kereszténynek.

A magyar népesség átlagos életkora 2001-ben 39,2 év volt. Az országos átlaggal megegyezik a görög katolikusok kora, míg a római katolikusok 41,7, a reformátusok 42,5, az evangélikusok pedig átlagosan 44,8 évesek. A történelmi egyházak közül ennél magasabb átlagéletkorral a magukat izraelitának vallók rendelkeztek, amely megközelíti az 53 évet. Amennyiben az aktív korúak (15-64 év) arányát és a foglalkoztatottsági rátát összeszorozzuk, akkor megkapjuk az alkalmazottak, azaz az egyházi 1%-ot potenciálisan felajánlani tudók arányát: ez 39,5 százalék, vagyis közel 4 millió embert jelent hazánkban. Nézzük tehát az arányokat: a népszámlálás során vajon hány százalékban ajánlottak fel 1%-ot azok, akik egy-egy felekezethez tartozónak vallották magukat, és mennyiben tér el ez a szám a 39,5 százaléktól!

Míg a három nagy egyház felajánlói arányának növekedése leginkább a tudatosító kampányoknak köszönhető, és viszonylag kis belső kohézióról tanúskodik, addig a másik három felekezet 39,5 százalékot meghaladó értékei külön magyarázatot igényelnek. A MAZSIHISZ esetében a magas átlagéletkor a fiatalok különösen alacsony számából adódhat - melynek következtében az aktív korúak felülreprezentáltak. A csökkenő tendencia viszont azt jelzi, hogy az aktív korúak aránya évről évre csökken az idősek javára.

A Hit Gyülekezete esetében az elsőre nehezen értelmezhetően magas adatokat több ok is magyarázhatja: lényeges elem, hogy a vallási diszkriminációtól való félelem miatt 2001-ben külön közleményben hívták fel híveik figyelmét arra, hogy nem kötelező a népszámlálás vallási hovatartozást firtató kérdésére válaszolni, erről bővebben itt olvashat. Emellett nem kérdéses, hogy a közösség számottevő létszámnövekedést ért el az elmúlt években. A baptisták esetében is hasonló indokok magyarázhatják az összegzés eredményeit.

A népszámlálási adatokból az is kiderül, hogy minél kisebb településen laktak a megkérdezettek, annál nagyobb arányban válaszolnak a felekezeti hovatartozásról szóló kérdésre. A nagyobb településen élők közül nagyobb volt azoknak az aránya, akik nem kívántak válaszolni arra a kérdésre, hogy melyik felekezethez tartoznak. Ez utóbbi csoport átlagéletkora pedig mintegy 10 évvel alacsonyabb, mint az adott kérdésre a felekezeti hovatartozásukat felfedők kora.

Mindebből adódik: Magyarország jelenlegi társadalmi berendezkedése mellett azok az egyházak, gyülekezetek lehetnek sikeresek, amelyek képesek a városi fiatalságot megszólítani, és nem népegyházi struktúrában, hanem élő, összetartó közösségekben gondolkodnak. Lehetne mit tanulni a kisebbektől.

Kis Ferenc Balázs
 

• Cimkék:
egyház kisegyház történelmi egyház 1%

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére