Lábmosásra használt tál ajándékba

Bocsánatkérés az anabaptisták üldözéséért

Egyhangúlag megfogalmazott és elfogadott bűnvallással kérték a Lutheránus Világszövetség keresztyénei az anabaptistákat (mennoniták) arra, hogy bocsássanak meg nekik a múltban ellenük elkövetett vétségekért. Történelmi jelentőségű volt, hogy a Lutheránus Világszövetség és a Mennonita Világkonferencia elnökei megölelték egymást. Az LVSZ elnöke, Mark S. Hanson a jóvátétel példaértékű lépéséről beszélt.

A nyilatkozatban az áll, hogy a lutheránusok sokáig cipelték örökségként cipelték azt a terhet, hogy üldözték az anabaptistákat. Emiatt az LVSZ mély sajnálatát fejezte ki, különösen pedig azt tartották sérelmezhetőnek, hogy maguk az első reformátorok teológiailag is támogatták az újrakeresztelők üldözését és megkínzását. Az LVSZ nyíltan megvallotta e bűnöket, és sajnálatukat, valamint megbánásukat fejezték ki a történtekért.

„Istenbe vetett bizalommal kérjük ezért az Urat, aki Jézus Krisztusban megbékélt a világgal, és kérjük mennonita testvéreinket is, hogy bocsássanak meg a szenvedésekért, amiket elődeink a XVI. században az újrakeresztelőknek okoztak.

Kérjük, felejtsék el, vagy hagyják figyelmen kívül a következő évszázadok üldözéseit is, az újrakeresztelők minden meg nem engedhető, rossz irányba vezető és sértő bemutatását, amelyeket lutheránus szerzők mind a mai napig tudományos, vagy nem tudományos formában terjesztettek róluk” – írták az LVSZ-nyilatkozatban.

Az LVSZ tizenegyedik nagygyűlése által kiadott nyilatkozat történelmi hátteréről elmondható, hogy a XVI. században Luther Márton és reformátortársai, – többek között Philipp Melanchthon – brutálisan üldözték az anabaptistákat, és egyes esetekben ki is végezték őket.

Az anabaptisták a mai mennoniták és az újkori baptisták szellemi elődeinek tekinthetőek. A lutheránusok és mennoniták közötti megbékélési eljárás már 1980-ban elkezdődött az Augsburgi Hitvallás 450. jubileumi ünnepségein. A mennoniták felvetették a kérdést, hogy hogyan is vehetnek ők részt a Hitvallás megemlékezésein, amikor abban az anabaptisták tanításának nyomatékos elítélése szerepel.

Az LVSZ sajnálatát fejezte ki emiatt, és arra szólította fel a tagegyházakat, hogy közös lutheránus örökségüket hálával, de egyben megbánással is ünnepeljék.

2002-ben aztán az LVSZ Tanácsa a mennonitákkal közösen alakított egy tanulmányi bizottságot; „A gyógyító emlékezések – Megbékélés Krisztusban” címmel. Erre építve 2009 októberében az LVSZ Tanácsa egyértelműen elhatározta, arra kéri a mennonitákat, bocsássanak meg a múltban elkövetett vétkekért.

„Bár továbbra is jelentős teológiai nézeteltérések állnak fenn az egyházak között, ezt csak akkor lehet újragondolni, ha az üldöztetés súlyos örökségét letesszük, és ezzel megteremtjük a párbeszédhez szükséges új klímát.” A tanulmányi bizottság munkájára építve fogalmazták meg a most kiadott nyilatkozatot.

Az LVSZ kötelezettséget is vállalt arra, hogy a lutheránus hitvallásokat az egyházi intézményekben már ezzel a kitétellel együtt fogják oktatni, és arra is kötelezték magukat a tagegyházak, hogy mindenütt hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az állami erőszak vallási meggyőződések visszavonásának kényszerítésére nem alkalmazható, a politikai rendszerekben mindenhol meg kell őrizni a vallás- és lelkiismereti szabadságot.

„Mélyen megérintett bennünket a testvérek megbánása és a megbocsátásra való kérésük” –hangsúlyozta a Mennonita Világkonferencia elnöke, a zimbabwei Danisa Ndlovu püspök, aki az LVSZ-nyilatkozatra adott válaszában kifejtette, hiszik, hogy Isten meghallotta ezt a bűnvallást, és megbocsátotta a bűnöket. Ők pedig jó szívvel és lélekkel csatlakoznak Istenhez a megbocsátásban. De a mennonitáknak ezen a ponton kell elismerniük saját, bűnre való hajlamukat is. A mennoniták hálásak a lutheránus család által vállalt kötelezettségekért.”

A megbocsátás aktusának jeleként pedig Hanson elnökkel meg is ölelték egymást, valamint Ndlovu átnyújtott egy történelmi tálat is, amelyet az anabaptista tradíció szerint lábmosásra szoktak használni.

A nagygyűlés résztvevői ezután a mennonita vendégekkel együtt közös bűnbánó istentiszteleten vettek részt, amelyen hat tanúságtételt hallgathattak meg arról, hogyan reménykednek a lutheránusok és a mennoniták a megbocsátásban. Ezután olívaolajjal mindenki keresztet rajzolt a mellette ülő kezére a megbocsátás szimbólumaként, a béke és a gyógyulás megvalósulásaként.

(evangelikus.hu)
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére