Egyház
2011-11-27 19:33:00
Négy gyertya: hit, remény, szeretet és örömAdvent böjtje és koszorúja
Katolikus hagyomány szerint advent első vasárnapjától karácsonyig tilos a mulatság: az elmúlt századokban fényfüzérek és vásárlás helyett böjttel és bűnbánattal készülődtek. Az evangélikusoknál 1839-től alakult ki a négy gyertya hagyománya.
Az advent a katolikusoknál a böjt ideje is. Valamikor tilalmas volt az adventi időben mulatságot rendezni: bár ebben érezhető egy kis ellentmondás, hiszen a Megváltó eljövetele végül is örömteljes esemény is lehetne, de hát az adventi időszak a bűnbánaté is – márpedig hogyan lehetne vidáman bűnbánatot gyakorolni… Tilos volt régebben ebben az időszakban az ünnepélyes házasságkötés is, de ezt az 1661-ben megtartott nagyszombati zsinat úgy enyhítette, hogy ha azt a püspök engedélyezi, akkor lehet.
Csak szerdán és pénteken
Az étkezésre előírt böjt csak a hús- és a tejtermékekre vonatkozott, és a Habsburg Birodalom területén – XIV. Kelemen pápa 1774-es rendeletének értelmében, ami egészen 1918-ig volt érvényben – csak a szerdai, a pénteki és a szombati napra vonatkozott. A böjti hagyomány a XX. század közepén veszett el, vagy legalábbis alábbhagyott: 1956-ig azonban már csak a december 24-i szigorú böjt élt.
Fontos jelképe a böjti időszaknak az adventi, gyertyás koszorú. Egy német evangélikus lelkész, Johann H. Wichern 1839-ben a gyülekezet imatermében a falakat fenyőgallyakkal díszítette, és egy szekérkerékre 23 gyertyát tett, és napról napra eggyel többet gyújtott meg: ez az adventi koszorú őse. A katolikusok ezt a szokást száz évvel később vették át.
Hit, remény, szeretet és öröm
A koszorút leginkább fenyőágból készítik és négy – a hitet, a reményt, a szeretet és az örömet szimbolizáló – gyertyát helyeznek rá: három lilát és egy rózsaszínt, és minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtanak meg a koszorún. Más értelmezés szerint a négy gyertya jelenti Ádámot és Évát, akiknek Isten először ígérte meg a megváltást, a zsidókat, akiknek Isten a Megváltó születését ígérte, Keresztelő Szent Jánost, aki Jézus eljövetelét hirdette és Szűz Máriát, aki megszülte Jézust.
A XX. század elejétől szokás adventi naptárat is készíteni. Ez a hagyomány is német eredetű: egy kisfiú, akit Gerhardnak hívtak, már nagyon türelmetlenül várta a karácsonyt, pontosabban a karácsonyi ajándékokat. Az édesanyja, nyugtalan gyerekét csillapítandó, egy kartont felosztott huszonnégy részre, és mindegyik részre egy-egy csokidarabot függesztett, Gerhard pedig minden este megehetett egy-egy darabka csokoládét. A felnőtt Gerhard ebből üzletet csinált: huszonnégy kisablakba csokoládét vagy cukrot helyezett el, amit az ablakok kinyitása után vehettek ki a gyerekek – és ezt persze pénzért árulta.
SFN
|
