Lovagrendek a XXI. században: második rész

A szent sír őrzői és az elzavart németek

Cikksorozatunk első részében az egyházi és hamis lovagrendek jellemzőit, valamint a Máltai Lovagrendet mutattuk be. A következőkben a A Szent Sír lovagjai és a Német Lovagrend megalakulását, történelmét mutatjuk be olvasóinknak.

A Szent Sír lovagjai

A történetírók szerint Boullin Gottfried alapította a rendet, aki 1095-ben hatalmas keresztes sereg élén indult Jeruzsálembe, és akit a béke városának elfoglalása után Jeruzsálem királyává választottak. Gottfried azonban arra hivatkozva, hogy a Szentföldön nem királynak, hanem Krisztus Egyházának kell uralkodnia, visszautasította az uralkodói rangot és a Szent Sír Védelmezője címet vette fel. Az egyik első teendője volt, hogy a Szent Sír őrzésével az annak kultuszához kötődő lovagokat bízzon meg. Lényegében ők voltak a Szent sír első lovagjai. Ezen kívül nekik is feladatuk volt a Szentföldre zarándokló keresztények védelmezése. A rendet hivatalosan II. Kallisztusz pápa ismerte el 1122-ben, húszunkét évvel később pedig Celesztin pápa templomot adományozott a rendnek és a jeruzsálemi latin pátriárka joghatósága alá rendelte.

A Szentföld eleste után a rend Európába költözött és a lovagok Spanyolországban részt vettek a mórok elleni harcban. Gyakorlatilag a francia forradalmat követően, a minimálisra csökkent a rend tevékenysége Európában, tulajdonképpen meg is szűnt.  IX. Piusz pápa 1847-ben visszaállította a jeruzsálemi latin patriárkátust és újjászervezte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet. Szent X. Piusz pedig a XX. század elején a mindenkori pápára ruházta a rend nagymesteri címét, a napi ügyek vitelére pedig az egyik bíborost bízva meg. Napjainkban a rend kánonjogi és vatikáni államjogi személyiséggel bír.

Hazánkban már a XIII. században megjelentek a Szent Sír lovagjai, akiknek a középkorban főképpen a szlavóniai területen, valamint a Felvidéken és a Szepességben voltak rendházaik. A magyar lovagok a hagyományos lovagi fogadalom mellett arra is fogadalmat tettek, hogy soha nem kötnek békét a pogányokkal és török időkben külön feladatuknak tekintették, hogy kiváltsák a keresztényeket a törökök fogságából. A Rend magyarországi tevékenysége 1945-után szünetelt, és csak 1991-ben indult el újra, hét évvel később a Rend együttműködési megállapodást kötött a magyar kormánnyal, amelynek értelmében a többi között, a Rend és Magyarország között diplomáciai kapcsolat létesült.

A németek

A Német Lovagrend gyökerei is a XII. századi Jeruzsálemben keresendők, bár az eredet Brémában és Lübeckben található: ott alapítottak a városi polgárok hadikórházakat a sebesült keresztesek részére, és ahogyan a keresztesek haladtak a Szentföld felé, úgy mentek velük a sérülteket ápolók is. Több fejedelem döntése értelmében a betegápoló testvérek közössége lovagrenddé alakult át és a működését 1199-ben hagyta jóvá III. Ince pápa. Ám a Rend nemcsak a Szentföldön működött, harcolt, hanem Európában is: II. Frigyes követelésére részt vettek a Poroszország pogány lakói ellen indított hadjáratban. A rendé lett Livónia és Finnország déli része, valamint meghódították Pomerániát és Észak-Észtországot. A Szentföld elvesztése után a Rend teljes egészében Európába költözött, a központja pedig Marienburg lett.

Szentföld mellett Európában is működött a rend

A rendet az erős központosítás jellemezte. A központ lassan átkerült Königsbergbe, ám 1526-ban a rend elöljárója, a Hoch- und Deutschmeister Mergentheimbe költözött. A rend egyre zsugorodott és noha a lovagok részt vettek a törökök elleni háborúkban és a XVII. század végén megszervezték a Hoch- und Deutschmeister nevezetű gyalogezredet, a francia forradalmat követő években majdnem befejezte a tevékenységét. Szerencsére azonban I. Ferenc osztrák császár megerősítette a rend a többi lovagrenddel azonos jogait, kihangsúlyozva a karitatív tevékenységet. A rend tagjai az 1859. és az 1864. évi háborúkban egészségügyi szolgálatot teljesítettek.

XI. Piusz 1929-ben hagyta jóvá a rend új szabályzatát és ettől kezdve ünnepélyes fogadalmas klerikus rendként működik, feladata a többi között, a korábban kijelölt plébániák lelkipásztori ellátása és karitatív tevékenység. II. Endre 1211-ben a Német Lovagrendnek adományozta a Barcaságot, azzal feltétellel, hogy biztosítsák az ország déli határainak, ám a lovagok megpróbálták önállósítani magukat, függetleníteni magukat a magyar királytól és a magyarországi birtokaikat hűbérként felajánlották a pápának – erre a király kizavarta őket az országból.

Simon F. Nándor

• Cimkék:
egyház lovagrendek szent sír lovagjai német lovagrend szentföld

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére