Vonnegut szerint fel kéne turbózni az evangéliumokat

A kereszténység nem az erkölcsről szól?

 „A Biblia nem erkölcsi alapvetés, sokkal inkább Isten természetével kapcsolatban igazít el” – állítja Harriet Baber filozófus. Bizonyítékként többek között Kurt Vonnegut íróra hivatkozik, aki korábban azt vetette fel, hogy kissé fel kéne javítani a Bibliát. Vonnegut szerint ugyanis az evangéliumok erkölcsi tanítására ráférne egy kis turbózás. Az USA egyik alapító atyja, Thomas Jefferson pedig a természetfeletti eseményektől megtisztított evangéliumokat A Názáreti Jézus élete és erkölcsi tanításai címen szedte csokorba. A politikus ezzel afféle jézusi „etikai kódexet” vélt összeállítani.


Több, mint sorvezető?

Így vagy úgy, Baber szerint a Biblia húzza a rövidebbet, ha azt pusztán erkölcsi sorvezetőként kívánnánk használni. Jézus ilyetén szólamai ugyanis szó szerint értelmezve elképzelhetetlenül szigorúak, vagy, ami talán még rosszabb, igencsak közhelyesek. Egyrészt manapság kevesen vágják le az őket megbotránkoztató végtagjukat, netán vájják ki saját szemüket, másrészt, alig akad vallás, amely ne tanítana arról, hogy másokat is önmagunkhoz hasonlóan illene szeretni. A filozófus odáig megy, hogy egyenesen azt vallja: azért tetszenek nekünk Jézus tanításai, mert azokra magunktól is könnyedén rájöttünk volna.
Mi akkor a kereszténység lényege? A szerző John Stuart Millt idézi, aki szerint a keresztény kinyilatkoztatást azért kaptuk, hogy az emberek szíve és elméje olyan szellemisséggel töltődhessen fel, ami által megítélhetjük, mi a jó, és felbuzduljunk arra, hogy azt meg is cselekedjük. Vagyis Krisztus nem feketén-fehéren mondja meg nekünk a Bibliában, hogy mit tegyünk, csupán általánosságokra tanít – a lényeg a belső ember megszólítása. Más szavakkal, a vallás belülről inspirál minket, az erkölcs viszont már nem isteni, hanem világi, külsődleges biznisz.


Etikai előnyök és hátrányok

Ez persze joggal akasztja ki az egyszeri hívőt, elvégre szinte mindnyájan úgy nőttünk fel, hogy azt hallottuk: a vallás együtt jár valamilyen etikai kódexszel, a nem vallásos szülők gyermekei pedig gyakorlatilag azonosították is a vallást az etikával. Ez utóbbi álláspont viszont azt is jelentené – így Baber – hogy a vallásos emberek etikai előnyt élveznek az ateistákkal szemben. Ezzel viszont nem ért egyet az episzkopalista filozófus, aki szerint a statisztikák sem feltétlenül igazolják, hogy a vallásosság okvetlenül erkölcsösebbé is teszi az embereket. Persze, néhányan a megtérésük után erkölcsösebbek lesznek, mások viszont meg nem, hiába szajkózza nekik az egyház, hogy kövessék jobban „a belső hangot”.
Ezért aztán Baber szerint a vallás dolga nem az, hogy erkölcsileg feddjen vagy buzdítson, hanem hogy Isten természetét és létét, a halál utáni életet és Krisztus szerepét a megváltásban magyarázza. Ami egyébként a „jobbik” része a Bibliának – az, amelyiket Jefferson kiszabdalt az Újszövetségből…


A farizeusok igazsága

A provokatív cikkre persze rengetegen reagáltak. Volt, aki azt kérte számon a filozófuson, hogy miért hagyja ki a képből azt a fontos tényt, hogy Isten természetének a vizsgálódása önmagában is jobbá, erkölcsösebbé teszi a vizsgálódót, míg mások éppen ettől féltek: ha a Biblia Istene időnként vérontásra és agresszióra buzdít, nem csoda, hogy vallásos emberek is agresszívak, és akár erkölcstelenek is lehetnek.
Megint mások azon akadtak fenn, hogy maga Jézus is arra inti tanítványait, hogy igazságuk (vö. erkölcsi magaviseletük) meg kell, hogy haladja a kor vallásos elitje, azaz a farizeusok és az írástudók igazságát. Ami nyilván azt is jelenti, hogy „jobban kell viselkedniük”, mint a törvény betűjének igen, de annak szellemének egyáltalán nem engedelmeskedő istenhívőknek.


M. O.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére