Aki reményt adott a rongyos, szegény gyerekeknek

A börtönreform gyerekkorban kezdődik

Robert Raikes egész életét a dél-nyugat-angliai Gloucesterben töltötte. Édesapjának nyomdája volt a városban, és a helyi lap, a Gloucester Journal tulajdonos-kiadója volt. Apja 1757-ben bekövetkezett halála miatt ő vette át a nyomdát és a lapot, megnövelte a példányszámot, és csinosított a külső megjelenésen. Írásait emberszeretet, szociális érzékenység hatja át. Anglikán egyháza laikusaként főként az angol börtönrendszer embertelen körülményeiről írt, az alkoholizmus rombolásáról, és a szegény gyerekek, főként a kéményseprők gyermekeinek robotoltatása ellen rótta sorait. Sokszor megfordult a börtönben látogatóként, tudta, látta, mit kellene változtatni, ezért sürgette a börtönreformokat.

Kisiklott apró életek

Egyszer egy vasárnapon éppen a St. Catherine templomba tartott, amikor feltűnt neki, mennyi gyermek nyüzsög az utcán. Megkérdezte a kertész feleségét, aki éppen a templom körül szorgoskodott, mi ez a gyermektumultus. Megtudta: azért rosszalkodnak az utcán, mert nincs hova menniük. Legtöbbjük egész héten át robotol a közeli tintagyárban, csak vasárnap szabadok, ilyenkor aztán kitombolják magukat.

A börtönben gyakran beszélgetett a rabokkal, és rájött, sokuk élete azért siklott ki, mert szegényes, üres, szürke gyermekkoruk volt. Ekkor határozta el, hogy az egyházközség lelkészével, Thomas Stock tiszteletessel együtt a vasárnapi tombolás helyett beviszi ezeket a gyerekeket a börtönnel szembeni egyik egyházi épületbe. Öt és tizenöt éves kor közötti gyerekeknek, sokszor szakadt rongyokban járóknak kezdett el leckéket adni, betűvetésre oktatni őket, a Biblián keresztül olvasni tanította őket, énekeket, imákat ültetett a szívükbe. Levette lelkükről a rongyokat, a koszt, a korai kiégést Jézus Krisztus nevében és megismertetésével.

A „rongyosok iskolája” világmozgalommá nőtt

Az állami oktatást biztosító iskolarendszer felett ő bábáskodott. Raikes börtönlátogatásai során felfigyelt arra,  milyen sok elítélt töltötte életének korai szakaszát az angol szegénytörvény (Poor Law) értelmében dologházban. Ezekben az angol „szociális intézményekben” százezrek éltek, dolgoztak. A legfontosabb lépésnek a sivárság felszámolására az oktatás bizonyult. A Biblia mellett fontos volt a káté, a hittankönyv forgatása is. Gloucesterben egyre több iskola nyitotta ki ajtaját vasárnaponként az utcagyerekek előtt is.

Robert Raikes az Arminian Magazine-ban így számolt be 1784-ben az 1780 óta szerzett tapasztalatokról: „a gyerekek reggel tíz órára érkeznek és tizenkettőig maradnak. Ekkor hazamennek, majd egy órára ismét visszajönnek. Szentlecke, bibliaolvasás után átvezetjük őket a templomba. Az istentiszteletet követően öt óra utánig még kátéismeretet tartunk nekik, majd szép csendben hazamennek”.

Megszentségtelenítést láttak benne

A Vasárnapi Iskola Mozgalmát kezdetben sok kritika, sőt gúny érte. Sokáig csak így vették nyelvükre a városiak: „Raikes rongyosainak iskolája”. Voltak, akik a vasárnap megszentségtelenítését látták a kezdeményezésben. 1831-re viszont Anglia minden állami iskolájában győzött a Vasárnapi Iskola, mert mindenütt bevezették, s ezzel a szigetország lakosságának 25%-a részesült lelki táplálékban, erősítésben, egész életre szóló spirituális távlatokban már kisgyermekkorában. Nathaniel Hawthorne amerikai író 1844-ben „A jóember csodája” című esszéjében örökítette meg Mr. Raikes csodálatos és eredményes küzdelmét a szegény gyermekek felemeléséért, a Vasárnapi Iskola Mozgalomért.

Az amerikai író így summázta Raikes életművét: „Minden jó tett isteni minőséget hordoz magán, s ez nem fejeződik be az egyes cselekedetekkel, hanem tovább viszi a jó dolgokat végtelen sorozatban…”. Ez történt Robert Raikes-szel, a „rongyosok prófétájával”, és élete fő alkotásával, a Vasárnapi Iskolával is. Korábbi éveiben Jimmy Carter egykori amerikai elnök is tanított Vasárnapi Iskolában, ma világszerte közel félszáz milliós gyermeksereg részesül az intézmény áldásaiból.

Békefy Lajos

• Cimkék:
Robert Raikes vasárnapi iskola börtönszolgálat börtön

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére