Workcare: szent küzdelem a fiatalkori munkanélküliség ellen

Álláskeresés egyházi segítséggel?

Magyarországon kevés szó esik arról az aggasztó tényről, hogy a fiatalok között folyamatosan nő a munkanélküliség. A KSH adatai sötét képről árulkodnak: a 15–24 éves korosztályban közel 27 százalékos a munkanélküliségi ráta. Ez az érték – melyben értelemszerűen csak a gazdaságilag aktívak jelennek meg, azaz a tanulók például nem – európai összehasonlításban a legrosszabbak között van.

Elveszett generáció?

Amennyiben az iskoláit tervszerűen befejező vagy az oktatásból idő előtt kieső ifjúság nem talál állást, fennáll annak a kockázata, hogy az érintettek tartósan távol maradnak a munkaerőpiactól, és egész életükben folyamatosan nehézségekkel fognak szembesülni e téren. A szakirodalom két csoportot tart különösen veszélyeztetettnek: azokat, akik ugyan találtak munkát, de munkaviszonyuk hamar megszűnt, és azokat, akiknek egyáltalán nem sikerült állást kapniuk.

A fiatalkori munkaerőpiaci kudarcoknak az anyagi következményeken túl – szegénység és a segélyek költségvetési terhei – hosszú távú lelki hatásuk is lehet. Kutatások szerint csökkenthetik például az álláskeresési hajlandóságot és növelhetik a lelki, fizikai betegségek kockázatát, az öngyilkossági rátát, sőt a nemkívánt terhességek számát is.

Hazánkban a KSH adatai alapján a kilencvenes években még alig maradt el a fiatalkori foglalkoztatottság az európai átlagtól, ám az oktatás fokozatosan elszívta a munkaerőpiacról a fiatalokat, miközben 2005-től a munkanélküliség is rohamosan nőni kezdett. Mára több mint 150 ezerre tehető a 15–29 éves munkanélküliek létszáma, miközben több mint egymillióan a munkaerőpiacon kívül, leginkább az oktatásban vannak.

Munkát adni a fiataloknak

Az új közoktatási törvény várhatóan leszállítja az – Európában kétségtelenül kiugróan magasnak számító – tankötelezettségi korhatárt, miközben az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek száma is csökkenni fog. Az oktatásból emiatt kilépők vagy kiszorulók jelentős része vélhetően munkakeresőként meg fog jelenni a piacon, jó eséllyel tovább növelve a munkanélküliséget is. Ugyanakkor kétségtelenül igaz, hogy az eddigi rendszer csak elkendőzte a probléma valódi nagyságát, hiszen egyesek úgy vettek részt az oktatásban, hogy azzal nem javultak érdemben későbbi elhelyezkedési kilátásaik, például mert nem volt piacképes, amit tanultak, vagy mert pusztán a tankötelezettség miatt koptatták az iskolapadot.

A Nemzeti Közfoglalkozási Programban előnyt élveznek majd a pályakezdők, ám jelenleg még kérdés, hogy a közmunka mennyire jelenthet ugródeszkát az elhelyezkedéshez. A mukaadók oldalán a Start kártya pályakezdők alkalmazásakor igénybe vehető járulékkedvezménye relatíve sikeres eszköznek, ám a friss munkaerő iránti keresletnek az egyre sötétebb növekedési kilátások jelentős korlátot szabnak. Még erősebb ösztönzőket jelentő munkaadói kedvezményeket pedig a rendkívül feszes költségvetés nem igazán tesz lehetővé.

Amit az egyházak tehetnek

A probléma azonban nem csak gazdasági hátterű. A KSH adatai szerint – különösen a 24–29 éves korosztályban – minden tizedik gazdaságilag inaktív, azaz nem foglalkozatott és munkát sem kereső fiatal kilátástalannak tartja elhelyezkedési esélyeit, hat százalékuk pedig egyszerűen nem is kíván munkát vállalni. Ezért, valamint a legtöbb országban jelentkező kemény költségvetési korlátok miatt számos, szintén magas fiatalkori munkanélküliséggel küzdő külföldi államban a megoldás keresésében egyre inkább szerepet vállalnak a civil szervezetek és az egyházak is.

Az egyházak és a keresztény szervezetek különösen aktívak Angliában, ahol a társadalmat ez év szeptemberében sokkolta, hogy a fiatal munkanélküliek száma átlépte a lélektani határnak számító egymilliót. A Workcare nevű keresztény szervezet a napokban javaslatokat fogalmazott meg: a különböző szakmákat képviselő gyülekezeti tagok például mentorálással, tanácsadással segíthetnék a fiatalok elhelyezkedését, az egyetemi lelkészségek a végzősöknek nyújthatnának bátorítást és iránymutatást, a gyülekezeti ifjúsági csoportokon keresztül pedig akár önkéntes munkákat is lehetne szervezni. A Workcare a már működő legjobb gyakorlatokat is összegyűjtötte: egyes gyülekezetek a munkaerőpiacra való felkészülést segítő képzéseket indítottak, vagy egyszerűen álláskeresési tanácsadó irodáknak adtak helyet épületükben, sőt akadtak, akik adósságkezelési tanácsadást indítottak.

A munkát nem találó, és ezért otthon maradó fiatalok ugyanis gyakran a legszegényebb családból származnak. Egyfajta ördögi körként a hátrányos helyzetből való indulás megmutatkozik az iskolai és álláskeresési nehézségekben is, ez utóbbi miatt pedig azokat is a szülőknek kell eltartaniuk, akiknek egyébként kenyérkeresőként már éppen a család anyagi helyzetét kellene erősíteniük.

Gy.G.

• Cimkék:
munkanélküliség workcare fiatal pályakezdő

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére