Isteni művek
  • Whitney Houston: Jézus szeret engem
    •
    Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
    A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
    Mai morzsa
  • Amikor elegem lett belőle, megölelt
    • Videók
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Alex szívében templom van (videó)
  • Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • Hajléktalan megasztár
  • Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó
  • Hajléktalan megasztár
    		•  Fórum témák
    Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be!

    Történetek, tanmesék

    Sz. József 2012-01-17 06:52:11
    Tanár vagyok. Elsős kisfiú kihozza a füzetét, nézem, nézem...
    - Nem tudok rá csillagot adni - mondom.
    - Azért egy puszit kaphatok?

    (internetről)
    szivárvány 2011-12-23 20:47:38
    Minden kedves Olvasónak és Testvéreimnek áldásokban gazdag, békés, meghitt, örömteli karácsonyi ünnepeket kívánok!
    Szeretettel: Szivárvány

    CSENDES ÉJ

    1818-ban vándorszínészek egy csoportja az osztrák Alpok kis városaiban és falvaiban előadásokat tartott. Egy este a színészek Salzburg közelébe, Obendorf kis falujába érkeztek, hogy a karácsonyi történet évenkénti előadását megtartsák. A terv szerint az előadást a St.Nicholas templomban szerették volna megtartani, viszont az orgona fújtatóját az egér megrágta, amit az előadás idejére nem tudtak megjavítani. Ezért az előadást egy magánlakásban mutatták be, amin Josef Mohr, a helyettes lelkész is részt vett. Mohr-ra a történet előadásának egyszerűsége és a színészek őszintesége olyan nagy hatást gyakorolt, hogy a karácsonyi történet igazi jelentőségén elkezdett elmélkedni.
    Az előadás után Mohr a frissen esett hóban, egy kis hegyi ösvényen hazafelé ballagott. Letekintve az alatta elterülő kis falura, mély hatást gyakorolt rá a téli éjszaka ragyogó szépsége és magasztos csendje. Ahogy gondolatai az első Karácsonyra visszatértek, amikor az angyalok azon a szent éjen a félelemtől remegő pásztorokkal az örömhírt közölték, Mohr elméjében egy vers kezdett formálódni, ami így kezdődött: "Csendes éj, szentséges éj".
    Hazaérkezve, a lelkész a költeményt gyorsan leírta. Nagyon örült volna, ha a verset a közelgő karácsonyi istentiszteleten elénekelhették volna, viszont az nem volt megzenésítve. Másnap Mohr a költeménnyel átsietett Franz Gruber-hez, jó barátjához, aki egyben a templom orgonistája volt. A hír szerint Mohr költeményét Gruber még aznap megzenésítette.
    A kis templomban karácsony napján az összegyűlt híveknek Mohr és Gruber elénekelte az új éneket. Mivel addigra az orgonát még nem javították meg, Gruber az éneket gitáron kísérte.
    Néhány héttel később az orgonajavító megérkezett a templomba. Amikor befejezte munkáját, Gruber leült az orgonát kipróbálni. Az első ének, amit az orgonán lejátszott, karácsonyi szerzeménye volt. Mivel az orgonajavítóra a szöveg és a dallam mély hatást gyakorolt, a zeneművet hazavitte alpesi falujába, ahol a tehetséges Strasser nővérek az éneket megtanulták, és a környéken elterjesztették.
    A Strasser kvártett éneke szenzációt keltett, és a "Csendes éj" kezdetű ének hamarosan Európa kedvenc karácsonyi énekévé vált. Az éneket azóta a világ sok nyelvére lefordították, magyarra valószínűleg a századforduló körül. Ennek a szép karácsonyi éneknek a szövege így hangzik:

    Csendes éj! Szentséges éj!
    Mindenek nyugta mély.
    Nincs fent más, csak a szent szülepár,
    drága kisdedük álmainál;
    szent Fiú aludjál! Szent Fiú aludjál!

    Csendes éj, szentséges éj!
    Angyalok hangja kél;
    halld a mennyei halleluját,
    szerte zengi e drága szavát:
    Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!

    Csendes éj! Szentséges éj!
    Szív örülj, higgy, remélj!
    Isten szent Fia hinti reád
    ajka vigaszt adó mosolyát;
    Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!

    (forrás: MERA - Antenna 2009/6)
    Jocó 2011-12-22 00:09:48
    Ez nem tanmese.
    De történet!
    http://www.albaref.hu/videok/keresztyen_jatekfilmek_videok/Luther
    csigabiga 2011-12-21 22:01:24
    Szép volt, köszi!

    csiga
    válasz erre: Sz. József - 2011-12-21 16:23:36 | megtekintés
    Sz. József 2011-12-21 16:23:36
    Túrmezei Erzsébet: Gyermek a rendelőben

    http://keresztenydalok.hu/versek/olvasas/307
    Sz. József 2011-12-14 06:44:20
    Lev Tolsztoj: Panov apó különös napja

    http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/75
    Sz. József 2011-12-05 06:24:45
    Szemelvények az internetröl Szent Miklós (Mikulás) történetéhez:

    Szent Miklós a III-IV. sz-ban "nem mindennapi körülmények között lett Myra püspöke: elődje halála után új egyházi elöljárót akartak választani, a tanácskozók között volt egy nagy tekintélyű püspök, akinek a szava sokat számított. Ő egy éjjel hangot hallott, hogy virradatkor figyelje a templom kapuját, és akit először lát belépni a templomba, s akinek a neve Miklós, azt szentelje püspökké. Hajnalban Miklós elsőként ért a templomba, a püspök megragadta, és a nevét kérdezte. Amikor megtudta, hogy valóban Miklós, minden ellenkezés dacára a püspöki székbe ültették.

    Miklós püspök az egyik róla szóló legendának köszönhette ajándékosztó szerepét. Eszerint szülei halála után nagy vagyont örökölt, amelyet Isten dicsőségére akart fordítani. Szomszédjában lakott egy nemes ember, aki elszegényedett, ezért három leányát prostituáltnak akarta adni, hogy az így szerzett jövedelemből el tudják tartani magukat. Miklósnak tudomására jutott a gyalázatos tett, ezért aranyat rejtett egy kendőbe, és a csomagot titokban bedobta a házba. A szomszéd reggel megtalálta a pénzt, és ki tudta házasítani a leányát. Nem sokkal később Miklós hasonlóan cselekedett. Ezután a szomszéd virrasztott, hogy megtudja, ki áll a pénzadományok mögött. Néhány nap múlva Miklós kétszer annyi aranyat dobott be a házba. Az ember az elsuhanó Miklós után eredt, utolérte és felismerte. A "lebukott" férfiú kérte szomszédját, hogy jótettét senkinek sem mondja el, de amint ezen sorokból is kiderül, gazdag adománya nem maradhatott titokban.

    Azt a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan mikor vált szokássá az ajándékosztás. Egyes források szerint a szent halála után az emberek utánozni kezdték Miklós tettét, bizonyos ünnepnapokon, majd halálának napján, december 6-án ajándékokat adtak barátaiknak, természetesen titokban. Mások arról tanúskodnak, hogy először francia apácák ajándékozták meg a gyermekeket Miklós neve napján, úgy 1100 körül. A szent ünneplése és a személyéhez kapcsolódó ajándékozás végül a 16. században terjedt el, és Európa országaiban különböző változatok figyelhetők meg, igaz, hogy az ünnep középpontjában mindenhol a gyermekek álltak."

    forrás: internet - origo
    Sz. József 2011-12-02 13:58:18
    Harsányi Lajos: SZENT MIKLÓS

    Püspöksüvegben Istenének szolgált.
    De esten titkon elsuhant a háztól,
    Sok görbe utca híg sarában gázolt,
    S megállt az elsötétült ablakoknál.

    Három leánynak nászi pénzt vetett be,
    Hogy meg ne rontsa ingatag szegénység.
    S hogy éhesek a pékeket ne sértsék,
    Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.

    Azóta mindig kicsinyhez, nagyhoz,
    Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz,
    A gyermek boldog, szinte égbe röppen.

    Nehéz tarisznyát hord öles alakja.
    Amit hozott, az ablakokba rakja,
    Utána gyorsan - eltűnik a ködben.
    Sz. József 2011-12-02 06:28:48
    NÉGY GYERTYA

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
    Azt mondta az első: Én vagyok a Béke! De az emberek nem tudnak életben tartani, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett az egykor fényesen tündöklő lángra.
    A másik azt mondta: Én vagyok a Hit! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
    Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: Én a Szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

    Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké!
    Elkeseredésében menten sírva fakadt.
    Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj. Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a Remény!
    A gyermek szeme fölragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, és a lángjával újra életre keltette a többit...

    (M.M., MERA Antenna 2010/6)
    máté 9.37. 2011-09-29 21:42:27
    Köszönöm. Jókor ... :)
    válasz erre: mt - 2011-09-29 17:10:59 | megtekintés
    mt 2011-09-29 17:10:59
    lábnyomok,nemrégről
    http://www.istentisztelet.hu/irasok/labnyomok.htm
    mt 2011-09-05 08:19:11
    Később jobb állást kapott. Egy gyár könyvelője lett. Abban az időben még nem volt annyi bonyolult ügyintézés, mint manapság, egy volt iskolaigazgató el tudta végezni a könyvelő munkáját.

    Valaki azonban a városnál meghallotta, milyen jó állása van az „ellenségnek”. Közölte a gyárral,hogy vizsgálatot akar tartani, a délutáni vonattal érkezik. Leszállt a vonatról,és olyan szerencsétlenül lépett,hogy eltörte a bokáját. Nem lett vizsgálat.

    A gyárat azonban a volt igazgatónak mégis el kellett hagynia. Kántorkodni kezdett. Nagyon jól megélt belőle. Több helyen is kisegített.

    Egyszer azonban azzal jött hozzám, hogy segítsek neki állást szerezni, mert a jövő héttől nincs állása. Akit helyettesített, meggyógyult, nincs tovább.
    Három nap múlva nevetve jött.
    -Megint van állásom-mondta.- A kántort behívták katonának. Szent Józsefhez fordultam, és ő kikönyörögte ezt a kis kubai válságot. Szent József szegény ember volt, ilyen szegényesen tud csak segíteni,de hát ez is megoldás.

    A gyermekeit mind felnevelte. A legidősebb fia erdőmérnök, a következő bankigazgató, a harmadik gimnáziumigazgató lett, a legidősebb lányát pedig kinevezték a bányatröszt főpénztárosának. Amikor a bányatrösztnél azon tanakodtak, hogy ki legyen a főpénztáros, felmerült az ő neve is.
    -De templomba jár-vetette ellen valaki.
    -Éppen azért- mondták. És ő lett a főpénztáros.

    /Czakó István:"Tegyen valami jót..."/
    mt 2011-09-01 18:19:32
    X.Y. két katolikus iskola igazgatója volt az iskolák államosításakor. Őt is megkérdezték az iskola tanárijában, hogy mit gondol az iskolák államosításáról.
    -Nem helyeslem -válaszolta.
    A többiek szinte ijedten kérdezték:
    -Ferenc, tudod te,mit beszélsz?
    Hat gyermeke volt ugyanis. A legidősebb tizennégy, a legfiatalabb kétéves.
    -Tudom- válaszolta. Én hiszek Istenben.
    Az történt,amit mindenki tudott. Másnap az iskolában kezébe nyomták egy papíron a felmondást: „Azonnali hatállyal , nyugdíjigény nélkül elbocsátva.”

    Először lignitet tört a kisvasút mozdonyához. A lignitet a bánya nagy darabokban adta, össze kellett törni.
    Kapott egy nagy kalapácsot, és a város egyik legforgalmasabb helyén a kisvasút állomása mellett törte a szenet. Nagyon nehéz volt. Dereka, karja megfájdult, tenyerét feltörte a nagy kalapács. De zokszó nélkül csinálta. Kitartott Isten mellett.
    (Folyt.)
    mt 2011-08-25 00:28:52
    pénz- kinek-kinek
    http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.01.12/0602.html
    mt 2011-08-25 00:25:36
    A Kútvölgyi Engesztelő Kápolna története: ezen a helyen valamikor útelágazások voltak, és itt állt egy mély kút, alacsony kőperemmel. Egy, a Szabadság-hegyen élő jómódú gazda gyermeke a meredek lejtőn lovon jött lefelé. A ló megbokrosodott, a kútnál hirtelen megtorpant, és a kisgyermek a nyeregből a kútba zuhant. A kétségbeesett szülők egész nap keresték. A kút felszínén találták meg, teljes épségben. „Egy csodálatos szépségű asszonyság palástja tartott a víz színén”- mondta a gyermek. A szülők hálából emelték a kis kőkápolnát a mindenkor segítő Szűzanya tiszteletére.
    Regőczi István: A Kútvölgyi Engesztelő Kápolna 25 éves története
    mt 2011-08-23 16:39:00
    A Kútvölgyi Engesztelő Kápolna története
    http://zarandok.hu/?m_id=4&m_op=kapolna&sessid=KjUxMTg5ODQxMTA4ODkyNzg3MjYxOTIxNDYy
    mt 2011-06-22 16:02:12
    A személyes ajándékról:

    http://csillag.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=301:nyito-ahitat&catid=58:lelki-programok&Itemid=128
    Sz. József 2011-05-28 05:44:08
    Wilhelm Busch: AZ ÉLET KÖNYVE

    Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
    - Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
    - Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
    Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
    - Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
    Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.
    Egyszer csak megint megjelent.
    - Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
    Nagyon komolyan felelt:
    - Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított, úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.
    Sz. József 2011-05-21 09:30:33
    Az Evangéliumi életképek c. könyvből:

    VISSZAJÖN!

    David Livingstone (1813-1873), a nagy Afrika-kutató és misszionárius, másodszor szelte át Afrikát a hozzá hű makalolo törzsbeli teherhordóival. Mielőtt elérte volna a fekete földrész keleti partját, elfogyott a pénze. A magával vitt maradék cseretárgyakkal sikerült egy Zambézi-melléki törzsfőnököt rávenni, hogy gondoskodjék a 300 férfi ellátásáról, amíg vissza nem jön Angliából, ahol pénzt akart gyűjteni. A makalolo férfiaknak megígérte, hogy amilyen gyorsan csak tud, visszatér, és egy nagy hajóval elviszi őket hazájukba.
    Livingstone elutazott.
    A Zambézi-környékiek nemsokára gúnyolódni kezdtek:
    - Azt hiszitek, hogy a fehér ember visszajön? Hol van olyan fehér ember, aki a feketékre időt és pénzt áldoz?
    A makalolók így feleltek:
    - Ti nem ismeritek a mi apánkat. Biztos, hogy visszajön és hazavisz minket.

    Eltelt egy év. A makalolók közül többen megbetegedtek és meghaltak. Elmúlt a második év. A Zambézi-környékiek egyre hangosabban gúnyolódtak. A makalolo férfiak annál szilárdabban hitték: Vissza fog jönni!

    És tényleg! Egy nap a távolból hullámtörést, zúgást és ismeretlen zajt lehetett hallani. Mindenki lefutott a folyóhoz. Köpködve és prüszkölve közeledett a gőzhajó, az első, amely feljött a Zambézin.
    A makalolók örömükben "apánk, apánk!" kiáltással vetették magukat a vízbe, fölmásztak a fedélzetre, és a hűséges Livingstone nyakába borultak...

    -----------------------------------------------------

    "...és akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen..."
    (Máté evangéliuma 24:30)
    Sz. József 2011-05-19 04:18:32
    AZ AJTÓ

    Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

    A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

    Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten.
    A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
    Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

    (Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)
    Sz. József 2011-05-19 04:15:18
    ELHORDOZHATATLAN DICSŐSÉG

    - Szeretném meglátni Istenedet - mondta Traianus császár egy rabbinak.
    - Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.
    De a válasz a császárt nem elégítette ki.
    - Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -, Nézz az égre és szemléld a Napot!
    - Még mit nem! - szólt a császár -, hiszen ha belenézek, elvakít!
    Mire a rabbi:
    - Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?

    (Békehírnök 1986/3)
    Sz. József 2011-05-13 20:01:08
    Ismeretlen szerző: SZÜLETÉS

    Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
    - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
    Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
    - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!

    ...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
    - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
    - Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
    - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
    - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
    - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?!
    Majd mély bánatba merülve így folytatta:
    - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
    - De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
    - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.

    ...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
    Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
    Tele tüdőből felordítottak.
    Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
    Simul justus et peccator 2011-05-07 19:40:13
    http://www.szabadsajto.com/index.php?option=com_content&view=article&id=315&catid=37

    http://www.keresztenyek.hu/

    www.revival.hu
    mt 2011-05-05 23:01:41
    Ad maiorem Dei gloriam
    http://www.uzenetek.com/2011/03/hillsong-film-i-heart-revolution.html#axzz1LVSvh4Fo
    Sz. József 2011-04-25 07:24:19
    AZ IBOLYA LEGENDÁJA

    Az első húsvét reggelen
    Krisztus Urunk egy kertbe ment.
    Köszöntötte minden virág,
    s ujjongással telt meg a csend.

    De amint hangjuk égbe tört,
    s zengték a boldog éneket,
    kis ibolya meglátni Őt
    mindhiába igyekezett.

    S figyelve Krisztus lépteit,
    felsóhajtott: "Mért nem vagyok,
    hogy észrevenne engem is,
    mint más virág, szebb és nagyobb?!"

    Krisztus kegyelemmel tele
    rámosolygott, s továbbhaladt.
    Kis ibolya boldog feje
    meghajolt a mosoly alatt.

    Azóta sosem kesereg,
    hogy szebb, magasabb nem lehet,
    hisz Jézus egyformán szeret
    nagyokat és kicsinyeket.

    Azóta hajtja le fejét
    tavasszal minden ibolya.
    Mint szent emlék, kíséri még
    az élő Jézus mosolya.

    Ez az öröm ragyogja be
    húsvétkor a te szíved is!
    Az élő Jézus öröme
    kísérjen áldva téged is!

    (angolból fordította Túrmezei Erzsébet)
    Sz. József 2011-04-21 20:27:26
    http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas?id=62
    Sz. József 2011-04-21 20:24:23

    http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas?id=102
    mt 2011-04-21 14:57:11
    Örülök ennek a topicnak! Remélem,sok tanulságos történet fog itt összegyűlni.
    Nem elrontani szeretném, de a megkezdett témához zene adódott...

    http://www.youtube.com/watch?v=7Yqkym3BUE4
    Sz. József 2011-04-21 04:43:52
    Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

    Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.
    Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...
    A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!
    Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.
    Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
    A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
    Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
    Ki lehet ez a személy?
    Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
    És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: "Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk." Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
    Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
    Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.
    Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

    És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.
    Egy ének szavai jutnak eszembe: "Engem is, engem is megváltott Ő..."
    S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!
    Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:

    "Ha a keresztre néz szemem,
    melyen a menny Királya halt,
    legdrágább kincsem is megvetem,
    és gőgöm is, könnyezve rajt..."
    ___________________________________________
    (Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)
    Sz. József 2011-04-21 04:39:47
    A MEGGYÖTÖRT

    Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs
    táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja
    tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar
    vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar
    dőlni. Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy
    egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz.
    Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon
    kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy
    cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A
    töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly
    megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt.
    - Ó Jézus - mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben.
    Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába.
    Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie.
    Már nincs egyedül szenvedéseiben.

    (Neukircheni naptár 1975.)
    Keresés az archívumban
    Regisztráció | Elfelejtett jelszó
    Hírsor
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Szabadlábon a Viszkis – nézze meg a fotót!
  • Fokozatosan alakítanák át az egyházak finanszírozását
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Rendkívüli hideg: nemcsak a hajléktalanok vannak veszélyben
  • Széthullás fenyegeti az Egyesült Királyságot?
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • további cikkek...
    		•
    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.