Az igevers eredeti jelentése szerintem arra buzdítja a szülőket, hogy ne hagyják meg gyermeküket természetes "ostobaságában", mert akkor egész életében ostoba marad. A szerző szerint elengedhetetlen a gyermek nevelése és fegyelmezése. Az érveimet itt fejtem ki bővebben: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=609.

Az előző folytatása.


Legalább is most így gondolom, de utána már mindig meg tudtunk egyezni. Persze később voltak szigorúbb büntetések is, de megtanultuk azt is, hogy nincs jogunk elnézni a gyermekünknek olyat, amit Isten sem néz el nekünk. Olvastuk a "Krisztus a családban" c. könyvben, hogy: „Fenyítsd meg a gyermeket, de ne bosszú vagy megtorlásképpen, soha nem indulatból, hanem Isten iránti engedelmességből, szelíden” Ez néha kifenekelés, sarokbaállítás ...stb volt. Amikor nagyobbak lettek, akkor ezt meg lehetett azzal úszni, hogy amikor hazaérek, már a küszöbön el kell kezdeni elmondani, hogy mi történt, mert ha az anyutól tudom meg, vagy később kiderül (különben később tényleg kiderült minden), akkor annak szigorú következménye van.



Egyszer a kb. 4 éves kislányom pityeregve fogad az ajtóban (nála a pityergés volt az, amivel megpróbált levenni a lábról) és azt mondja, hogy „Apuka ne haragudj én ma rossz kislány voltam.” Nagyon megértve a kis bánatát visszakérdezek, hogy te rossz is tudsz lenni. És mit csináltál? „Apuka é-én-én (szipogva) hisztiztem.” Ilyenkor szépen sorjában el kell mesélni, hogy mit mondott az anyu és mit mondott ő. Hát ez éppen elég egy gyereknek. Gondolom tanult az esetből. Több eredményt értem el vele, mint egy büntetéssel. Aztán a bibliai történetek is nagyon sokat segítettek. Pl. amikor a Jónás bácsi nem fogadott szót az Úrnak. „Ugye, gyerekek, nálatok is előfordul néha? De még egy felnőttnél is. Ez pedig bűn, aminek mindig következménye van. A Jónás bácsi is viharba került miatta. De a legszomorúbb, hogy nem csak ő került viharba, hanem a körülötte levő emberek is, akik nem tehettek semmiről. Aztán a Jónás bácsi beismerte, hogy miatta van a vihar. Ugye, milyen nehéz nekünk is beismerni, hogy én voltam a hibás.” Ilyen és hasonló megvilágításban végig mentünk az egész Biblián.



Mi is nagyon sokat tanultunk és kijelentéseket kaptunk közben az Úrtól. Röviden úgy fogalmazhatnám meg, hogy áldás volt azon, amit az Isten Igéjének való engedelmességből tettünk. Tudom, hogy ma sokkal kényelmesebb bekapcsolni a villanypásztort és valami rajzfilmmel lekötni a gyerek figyelmét. A szülők sokszor oda sem figyelnek és a gyerek is elfelejt már kérdezni, egyre nő a távolság. (Majd később megkérdezi a mocskos szájú barátaitól.) Annyi kis őszinte kérdésük volt, amiket alig győztem megválaszolni. Soha nem felejtem el: A nagy fiam lehetett 5-6 éves és megkérdezte, hogy: „Apuka az mit jelent, hogy valaki férjhez megy? Mert azt tudom, hogy az mi amikor valaki a boltba vagy a piacra megy, de amikor férjhez megy, az hova megy akkor” Néhány alkalommal felvettük magnóra az ilyen esti beszélgetéseket, hogy elküldjük a másik nagymamának. Átmentettem számítógépre MP3-ba és jó visszaemlékezni meghallgatva az akkori magvetést. Az unokák is nagyon szeretik hallgatni, hogy amikor az ő apukájuk olyan kicsi volt, mint most ők, akkor hogyan beszélt.



Én magam állami gondozásban nőttem fel. Voltam nevelőszülőkhöz is kihelyezve 10-14 éves koromig. Volt mostohám is. Nem annyira gonosz, mint a mesében, de egy életre szólóan megtanultam, hogy hogyan nem szabad gyereket nevelni. Pl. a büntetés vagy számonkérés soha nem lehet annyira szigorú, hogy ne lenne hagyva egy kis lehetőség a magyarázkodásra, mert különben összeroppan az a gyerek. Később hallottam egy árvaházi nevelőtől az alábbi mondatot: „Az örökös korholással kilopod a szegény ember szívéből miden bátorságát.” Az elismerés, a kellő időben adott dicséret nagyon sokat jelent a gyermek fejlődésében.



Kedves Szülő Testvéreim és leendő Szülők!



A kudarcok közepette néha meg kell állni és be kell ismerni, hogy nincs elég bölcsességünk a ránk bízott ajándék kezeléséhez. Ha pedig már idáig eljutottunk, akkor már sokkal könnyebb az alábbi Ige alapján cselekedni: Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. Jak. 1.5.



Mert Isten csak akkor tud adni

Bár már unokáim vannak, azért némi tapasztalat bennem is lerakódott a 4 gyermek felnevelése során.

Amikor a városi ember vásárol egy kis kertet, ahová hétvégeken elvonulhat egy kicsit kikapcsolódni, akkor még nem sokat tud a kerti munkáról. Ezért vásárol könyveket, hogy tájékozódjon arról, hogy mit is kell igazán csinálni a kertben, hogy eredménye is legyen a munkálkodásnak. Általában más dolgoknál is tanácsos mások, esetleg szakemberek véleményét kikérni bizonyos dolgokban. Ezeket csak azért írom bevezetőben, mert sajnos, én nem mindig láttam így az élet dolgait és ebből kifolyólag sok nehéz tapasztalatom volt vagyis a saját káromból kellett tanulnom míg az okos ember a más kárából tanul.



Amikor megházasodtam, akkor nem néztem utána, hogy mik is a titkai a boldog házasságnak, hogyan kell gyereket nevelni ...stb. Aztán csak úgy sodródtunk, amint az események, körülmények vittek minket . Megszületett az első gyerek. Etettük, fürösztöttük, amikor az anyós hagyta, mert mi azt nem tudjuk. Itt kezdődtek a problémák. Másoktól függött az életünk. Mások mondták meg, hogy mit csináljunk, beosztották helyettünk a fizetésünket..stb. Amikor pedig próbáltunk tiltakozni, akkor finom manipulálással, persze kihangsúlyozva, hogy jót akarnak nekünk, újra felülkerekedett az a mindent jobban tudó, lekezelő fölény. Hát nem volt könnyű nem csak felismerni, de kijönni belőle.

De az egy másik történet. Kezdem először a gyerekkel. Szépen fejlődött, védőnő meg volt elégedve, de egyszer olyan dolog történt, amivel nem tudtunk hirtelen mit kezdeni. A mindentudó anyós sem tudott gyakorlatilag segíteni rajtunk.



Egyszer mikor megyek haza délután a munkából, a feleségem bent sírdogál a szobában, a másfél éves kisfiam pedig a konyha kövén fekszik és sikoltozik. Nem tudtuk, hogy ilyenkor mit kell csinál. Persze, mikor meglátott a kicsi, rögtön felkelt, mintha misem történt volna. Aztán egyre gyakrabban ismétlődtek a jelenetek és ez kezdi kiborítani az embert illetve a fiatal asszonyt, aki egész nap otthon van. Hetekig nyögtünk a terhek alatt, míg egyszer valaki azt mondta, hogy a kiborulás ellen van gyógyszer. Először nem értettük, hogy mire gondol, de kedvesen megmagyarázta nekünk. Azt mondta, hogy: „A kiborulás ellen a legjobb gyógyszer a leborulás!” Naponta lehet alkalmazni és a túladagolás miatt semmi káros mellékhatás nem fog jelentkezni. Kisé kétkedve, bizonytalankodva fogadtuk, de amikor hazamentünk mindjárt kipróbáltuk, hogy működik-e. Feleségemmel együtt letérdeltünk a kiságyhoz és a saját szavainkkal valami olyasmiket mondtunk, hogy: „Köszönjük Istenünk, hogy adtad nekünk ezt az egészséges gyermeket, de kérünk téged, hogy adjál nekünk hozzá bölcsességet, értelmet is, hogy úgy tudjuk nevelni, az ö kis életét igazgatni, hogy az a gyermeknek is jó legyen, nekünk se legyen teher és hogy a Te nevedre se hozzunk vele szégyent!” Aztán eltelt egy pár hét és valakitől kaptunk ajándékba néhány könyvet, amikben megtaláltuk a választ. Egy pár címet felsorolok: Unokáim szüleinek, Jókedvű család, Krisztus a családban, ...stb Megértettük, hogy nem csak etetni meg füröszteni kell, hanem a kis lelkével is szükséges foglalkozni.



Évekkel később hallottuk rádióban, hogy a kis magzat már a 9 hónap alatt is fogékony a körülötte zajló dolgokra. Kimutatták, hogy amilyen zenéket hallgatott a kismama szülés előtt, azokra később reagált az újszülött. Aztán újabb imatéma volt a „hogyan”. A gyakorlatban miként tudnánk ezt jól csinálni? Valamelyik könyvben olvastuk, hogy sokat kell a gyerekkel foglalkozni az ö szintjének megfelelően. TV nem volt még, időnk pedig rengeteg. Először képes Biblia, képnézegetés, képfelismerés, bácsi, néni, Ádám, Éva, kígyó, oroszlán...stb. A gyerek élvezte. Egyre több kedvező lehetőséget biztosítottunk és ha valami probléma jelentkezett, akkor csak meg kellett említeni, hogy akkor ma este nem lesz olvasás vagy valami, ami neki sokat jelentett. Az a kicsi gyerek már akkor elkezdett mérlegelni. Legalább is most így g

"Neki megfelelő módon", vagy is úgy neveld a gyermekedet ami legjobban illik egyedi alkatához,képességeihez, Istentől kapott személyiségéhez.
Hallottam egy előadást ahol a keresztény gyermek nevelésről volt szó az alább írt ige alapján. Úgy gondoltam, hogy ezt a témát elindítom a mindennapi.hun.
A téma címsora a Példabeszédek 22,6.