Versenyben a kincsvadászokkal és a kőolaj-kutatókkal

Titkok földje: Takla-Makán

A Kína északnyugati részén, Hszincsiang-Ujgur Autonóm területen található sivatagi medence 338 ezer négyzetkilométer – nagyobb, mint Nagy-Britannia és Írország együttes területe. A nehezen megközelíthető futóhomok-sivatag szinte teljesen feltáratlan a régészek előtt.


4000 éves sírok

Nemrégiben egy svájci expedíció járt a medencében, melynek útjáról a GEO magazin legfrissebb számában olvashatunk beszámolót. A kutatás célja az volt, hogy az egykori folyók mentén, a sivatag északi területén régi települések nyomaira akadjanak. A tudósok olyan folyók mentén végeztek ásatásokat, amelyek már rég elhomokosodtak és kiszáradtak. A több hónapig tartó út alatt az expedíció tagjai találtak egy vaskori temetőt, egy erődített bronzkori települést, és egy kora bronzkori temetőt.

Christoph Baumer, az expedíció vezetője szerint a most feltárt anyagnak köszönhetően sikerült bebizonyítani, amit eddig is sejtettek a régészek: 4000 évvel ezelőtt már léteztek emberek lakta oázisok a Takla-Makánban. A most kiásott vaskori temető felett egy olyan fakonstrukció helyezkedett el, amelyhez hasonlót a mai Kazahsztán területén élt állattartó és nomád nép kultúrájából, a szaka kultúrából ismerhetünk. Így joggal lehet feltételezni, hogy a Takla-Makánban élő nép kereskedelmi és kulturális kapcsolatban állt a kazahsztáni nomádokkal.

A másik feltárt terület, az Ajala Mazar névre keresztelt bronzkori temetkezőhely pedig ugyanolyan, mint a mostani helytől 600 kilométerre található, 2002 és 2005 között feltárt, Hsziaoho temetőjének leletei. Az expedíció vezetője ebből arra következtet, hogy egységes kultúrának kellett húzódnia a sivatagban 4 évezreddel ezelőtt. A feltárt tárgyi emlékek azt bizonyítják, a Takla-Makánban élők földműveléssel foglalkoztak, kölest termesztettek, és marhát, valamint birkát és kecskét nevelhettek.

Érdekességnek számít, hogy az Ajala Mazarban feltárt temetőben a halottak többsége nő volt, egyes sírokban pedig fából készült, életnagyságú férfi szobrokat találtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a férfiak főként kereskedelemmel és vadászattal foglalkozhattak, és útjaikról gyakran nem tértek haza.


Kínai ellenállás

A Takla-Makán régészeti feltárása kevéssé állhat a kínai kormány érdekében, mivel az ásatások esetleg bebizonyíthatják, a kínaiak többségét alkotó hanoknak nem túl sok történelmi kapcsolata van e területtel. A pekingi kormányzat attól tart, a muzulmán Kelet-Türkmenisztán függetlenségét követelő szeparatisták az ásatások eredményére hivatkozva érvelhetnek igényeik mellett. A kínai kormány ellenállását bizonyítja, hogy a mostani svájci expedíció sem kapott engedélyt az ásatásra, és a tudósok kalandturistaként utazhattak a sivatagban. Viszont ha a kínaiak a jövőben sem engedélyezik e terület feltárását, akkor egy fel nem térképezett civilizáció esik az illegális kincsvadászok martalékává. A mostani expedíció tagjai is lépten-nyomon találkoztak erre utaló, egyértelmű jelekkel.


Fosztogatók, gyújtogatók

A kutatók feltételezése szerint a kincsrablók külön csoportokba szerveződtek. Ezek egyike a helyi tevehajcsárokból áll, akik egy vágykeltőnek tartott gyökér után kutatnak, ám nemegyszer olyan kerámiatárgyakat találnak, amelyek aztán a sivatagot körülölelő települések feketepiacain kötnek ki. A második csoportba tartoznak a fegyveres kincsvadászok bandái, amelyek módszeresen, egy-egy rész teljes „feltárását” elvégezve fosztogatnak. A harmadik, legpusztítóbb csoportba a kőolajkeresők tartoznak, akik ha ismeretlen romokra bukkannak, gépeikkel egyszerűen elplanírozzák a leleteket, vagy felgyújtják azokat. Ennek ellenére az expedíció vezetője, Christop Baumer állítja, rengeteg feltárni való lelet rejtőzik még a mélyben, melyek meg nem ismerése egyenesen bűn lenne.

pogó

• Cimkék:
Takla-Makán Kína régészet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére