Hetven éve támadta meg Németország a Szovjetuniót

Rejtélyek: miért tört ki valójában a második világháború?

A támadás után nem sokkal később Hitler kiadta az úgynevezett Komisszár-parancsot: a szovjet politikai tiszteket nem hadifogolyként kell kezelni, hanem agyonlőni. Sztálin ukáza: létre kell hozni speciális belügyi alakulatokat, s a Vörös Hadsereg vonalai mögé  telepíteni, hogy megakadályozzák a vöröskatonák visszavonulását, ha kell, fegyverrel is. Egy másik sztálini parancs arról szólt, hogy az a katona, aki megadja magát vagy hadifogságba esik, hazaárulónak tekintendő és a családját is meg kell büntetni.  A vöröskatonák „Zá Rágyiná, zá Sztálinu – a hazáért, Sztálinért” kiáltással rohamoztak.

Sztálin és a kémek

A Szovjetuniónak jó hírszerzői voltak – igaz, a legismertebbek közül egyik sem volt szovjet. A magyar Radó Sándor – fedőnevén: Dóra – 1941 áprilisában Svájcból jelezte a moszkvai központnak, hogy mikorra várható Németország Szovjetunió elleni támadása. Igaz, Radó akkor egy hetet tévedet, hiszen június 15-ét jelölte meg, ám nem sokkal később ezt a hibáját kijavította és pontosan megadta a dátumot: június 22. Pontos dátumot jelzett a Japánban tevékenykedő másik hírszerző, Richard Sorge is. Sztálin azonban nem hitt nekik.

Néhány évvel korábban azonban hitt a hírszerzésnek – persze nem a szovjetnek, hanem a csehszlováknak. Hitler ugyanis nem 1941-ben határozta el, hogy megtámadja a bolsevik államot, hanem már évekkel korábban. Hitlernek sikerült csőbe húznia a csehszlovák állami vezetést, nevezetesen Edward Beneš köztársasági elnököt, azzal, hogy hamis információkat szivárogtatott ki neki arról, hogy szovjet tábornokok és marsallok adatokat szolgáltatnak ki a német hírszerzésnek a Vörös Hadseregről. Azokban az években Csehszlovákia és Szovjetunió között – úgymond – jó viszony volt és Beneš tájékoztatta Sztálint arról, hogy milyen információkhoz jutott.

Tulajdonképpen Sztálin megrögzött bizalmatlansága, állandó összeesküvés-elmélet gyártása mellett ennek az információknak köszönhető, hogy az 1930-as évek végén Moszkvában „lefejezték” a Vörös Hadsereget. Az ismert adatok közül, most csak a marsallokra vonatkozókra emlékeztetünk: az öt marsall közül hármat kivégeztek. A megmaradt kettő – Bugyonnij és Vorosilov – azonban, egyszerűen csődöt mondott a háború kitörése után. Hitler ezután, 1940. decemberében kidolgozta a Barbarossa-tervet, a Szovjetunió elleni villámháború tervét.

Előbb szövetségesek, utóbb ellenségek

Bombaként robban a hír 1939-ben, hogy a német fasiszta és a szovjet bolsevik kormány meg nem támadási szerződést kötött egymással. Ezt a szerződést a világ ma mint Ribbentrop-Molotov paktumot ismeri. Az együttműködés a két ország között, egyáltalán nem volt rossznak mondható: bő két héttel azt követően, hogy 1939. szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot, a szovjetek is „beszálltak” a háborúba – a németek oldalán.

Később persze ezt Európa felénk eső részében másképpen tanították az iskolákban, és ez a momentum mint Nyugat-Ukrajna felszabadítása szerepelt a tankönyvekben. A következő esztendőben pedig a Baltikumot – Lettországot, Litvániát és Észtországot – szabadította fel a Vörös Hadsereg, „természetesen” a lettek, a litvánok és az észtek kérésére. Besszarábia is a Szovjetunió része lett, immáron Moldávia Szovjet Szocialista Köztársaság néven. A finnek azonban karakánabbak voltak, ők fegyverrel álltak ellen.

Váratlan volt-e a német támadás?

Nem lehet azt mondani, hogy a támadás teljesen váratlanul érte az országot. Talán az egyszerű embereket igen, hiszen sokan úgy emlékeznek arra a vasárnapra, hogy pihenést terveztek: kirándulást, strandolást vagy otthoni teszveszezést vagy valami hasonlót. A legfelsőbb vezetők viszont tudtak Németország szándékáról. Az időpontot is ismerték. Tudták azt, hogy a német hadsereg felvonult a német-szovjet határhoz. A támadás előtti napon két német katona átszökött és beszámolt arról, hogy küszöbön áll a támadás. Zsukov, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke leírja az Emlékek, gondolatok című visszaemlékezésében, hogy június 22-ére virradó éjjel a vezérkar és Honvédelmi Népbiztosság valamennyi munkatársa parancsot kapott arra vonatkozóan, hogy maradjanak a helyükön.

De ekkor már késő volt. Nemcsak azért, mert Sztálin az utolsó pillanatig nem akarta elhinni, hogy a németek a Szovjetunió ellen fordulnak, és nemcsak azért, mert Sztálin a német csapatok határ menti csoportosításának hírére parancsba adta, hogy a vöröskatonák és a határőrök tartózkodjanak a fegyverhasználattól – hanem azért is, mert az elmúlt időszakban Sztálin súlyos hibákat követett el a háborúra való felkészülésben. Legalábbis, ezt mondták a bolsevik főtitkár halála után.De valóban hibát követett el Sztálin?

Sztálin terve és  Hitler válasza: a kőolajért folyt a háború?

Azóta sokféleképpen magyarázták, hogy miért is támadta meg Németország a Szovjetuniót. Az orosz iskolákban mind a mai napig azt tanítják, hogy mindenki, aki megtámadta a Szovjetuniót, fasiszta volt. Persze, ez így nem igaz: példának okáért a német katonáknak csupán 7-8 százaléka volt tagja a náci pártnak. Az viszont igaz, hogy hitszegő módon történt a támadás – hiszen a meg nem támadási szerződés érvényben volt. A történelemkönyvekből azt is megtanulják a diákok, hogy támadás célja amolyan gyarmatosítás féle volt, a németek agrár terület akartak szerezni, nyersanyagot és rabszolga-munkaerőt.

Egyes történészek, méghozzá elsősorban oroszok, az utóbbi években arról írnak, hogy Hitler megelőző háborút indított a Szovjetunió ellen – megelőzendő, hogy Sztálin megtámadja Romániát. Olyan véleményt is hallani, hogy Sztálin végső célja Németország megtámadása volt – méghozzá 1941. júliusára tervezte a támadást. Első hallásra ez a feltételezés meglepőnek tűnhet. De nézzük, mire hivatkoznak ezek a történészek!

A Szovjetunió nyugati határa 1941 nyarára még nyugatabbra került, köszönhetően a balti államok és Nyugat-Ukrajna bekebelezésének. Ám az addigi határ közelében húzódó védelmi vonalat nem telepítették át az új határhoz, hanem egyszerűen felszámolták azt. Ugyanakkor erősítették a támadó-jellegű csapatokat, például a légideszant és ejtőernyős vadászalakulatokat, a flottát és a flottillát.

Sztálin nagyon fontosnak tartotta a kőolajat, amit már majd’ másfél évtizeddel korábban a háború megnyerésének az egyik fontos alapjaként említett. És hol van jelentős mennyiségű kőolaj – persze, a Szovjetunión kívül, ami közel van az országhoz? Romániában. Románia Németország első számú kőolajszállítója volt. Hitler számára emiatt Románia sokkal fontosabb szövetséges volt, mint Magyarország. Még hinni sem akart a magyar kormánynak, amikor az – hírszerzői jelentések alapján – figyelmeztette őt 1944 nyarán a románok kiugrására a háromhatalmi egyezményből. Hitler úgy gondolta, hogy ez már megint valami magyar ármánykodás Románia ellen.

Számos dokumentum máig titkos

Sztálin szerette volna megszerezni a román kőolajat. Zsukov 1940-ben teljesítette Sztálin parancsát: megszállta Besszarábiát, és hadihajókat küldött a Duna-deltába. Hitler viszont felszólította szovjet kormányt, hogy a Vörös Hadsereg és a Vörös Hadiflotta ne fenyegesse a német érdekeltségbe tartozó román kőolajforrásokat. Hitlernek ugyanis a kőolajra a nyugati hadjárataihoz volt szüksége. A román kőolajvidék védelmére csak Németországból vagy a Főkormányzóságból tudott volna csapatokat áthelyezni, de akkor meg Németország keleti része, így Berlin is védtelenné vált volna – egy esteleges szovjet támadással szemben.

Tulajdonképpen a Szovjetunió elleni támadás helyszínét úgy választotta meg Hitler, hogy a szovjet katonai vezetést arra kényszerítse, hogy egy Románia elleni támadáshoz felvonulási területként használható Besszarábiából kénytelenek legyenek csapatokat áthelyezni a nyugati határhoz, így elvonandó onnan a szovjet csapatokat? És Sztálin – persze, a román kőolajra is szüksége volt – azért akarta elfoglalni azt a területet, hogy Hitler a román szövetségesének védelmére főképpen Kelet-Németországból csapatokat kényszerüljön átdobni Romániába, védtelenül hagyva Berlint?

Ki akart ravaszabb lenni: Hitler vagy Sztálin? És tényleg Hitler kénytelen volt előbbre hozni a támadás eredeti, tervezett időpontját, mert megtudta, hogy Sztálin 1941. júliusában támadni akar?
A kérdésre majd akkor kaphatunk – ha egyáltalán kaphatunk – határozott(abb) választ, ha az orosz levéltárakban őrzött háborús dokumentumok, amelyeknek egyébként jelentős része máig nem kutatható, korlátozás nélkül hozzáférhetővé lesz.
 

Simon F. Nándor
 

• Cimkék:
világjáború titkos dokumentum Sztálin Hitler háború kőolaj hadifogoly

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére