Férfiak kispárnával

Ragaszkodni a tárgyakhoz

Egy kis rosszindulattal még azt is kétségbe lehet vonni, hogy képes-e valaki érett és felnőtt kapcsolatok kialakítására, ha egyoldalú érzelmi viszony fűzi egy kitömött játékhoz…

Ez a szokás azonban jóval gyakoribb és általánosabb, mint gondolnánk, és nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az illető mentális egészségére vonatkozóan. A legújabb kutatások tükrében ugyanis úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga plüssmackója.

Az otthon biztonsága

Egy 2010-es brit vizsgálatban a kérdezett hatezer felnőtt harmincöt százaléka vallotta be, hogy játékállattal alszik – számolt be a Science Daily. Különösen nőkre jellemző a gyermekkori játékhoz való ragaszkodás. A játékmackó ölelése biztonságot nyújt, felidézi a boldog gyermekidőket és bárhová magukkal vihetik, mint az otthon egy darabját – magyarázzák a kötődést.

Egy korábbi, gyermekek körében végzett felmérés szerint a háromévesek 60 százaléka ragaszkodik a plüssállatához, kispárnájához vagy kedvenc játékához, nemtől függetlenül. Iskoláskorukra a lányok kötődése megmarad, a fiúké azonban – feltehetően szülői nyomásra – gyakran kihűl. Egy amerikai kutatás kimutatta, a tizenhárom, tizennégy évesek körében a lányok 21, a fiúk 12 százaléka ragaszkodik kedvencéhez, és további 73 százaléka a lányoknak, 45 százaléka a fiúknak, akik már egyedül alszanak, pontosan tudja, hol van most a régi kedves játékszere.

Korábban úgy gondolták, hogy ez a ragaszkodás káros, mert az anyához való kötődés tárgyiasult formája, s az anya hibájára vezethető vissza. Az újabb kutatások azonban ezt rendre cáfolják.

Tudjuk, hogy a gyermekek, akik magukkal vihetik kedvenc játékukat az orvosi rendelőbe, kevésbé félnek és izgulnak, vérnyomásuk normális marad és szívverésük sem gyorsul fel. A felnőtt nők játék mackóhoz való ragaszkodásában pedig lehet jó adag nosztalgia is, ami szintén megnyugtat és biztonságérzetet ad.

Ami a lényeg

A férfiakra általánosan ugyan nem jellemző a plüss hálótárs, no de a legkényelmesebb kispárna? Ragaszkodásuk sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha egy nyaralás alkalmával véletlenül otthon marad, vagy a feleség le akarja cserélni az elrongyolódott darabot egy azonos típusú újra…

Az eszencializmus, vagyis az a gondolat, hogy egy tárgy is több lehet a puszta fizikai valóságánál, már az óvodásoknál is megmutatkozik. Amikor azt kérték a gyermekektől, hogy adják oda kedvenc játékukat, amit majd betesznek egy másoló dobozba és lemásolják, 25 százalékuk rögtön nemet mondott.

Akik pedig beleegyeztek, a művelet után azonnal kérték vissza az eredetit. Gyerekes ragaszkodás? Aligha. Hányan cserélnék le a jegygyűrűjüket egy pontosan ugyanolyan másolatra… 2010-ben felnőttekkel végeztek hasonló kísérletet: fényképeket kellett összevagdosniuk, s közben mérték, hogyan reagálnak.

Kiderült, hogy a felnőttek is erős érzelmi reakciót mutatnak, ha olyan fényképet kell darabokra vágniuk, amely számukra fontos tárgyat ábrázol, és alig reagálnak, ha egy semleges vagy értékes tárgy fotóját teszik tönkre.

A jó fogás ragadós

A tudósok még nem tudják pontosan, milyen folyamatok zajlanak le az agyban, amikor kialakul a kötődés egy bizonyos tárgyhoz, de az érintésnek rendkívüli jelentősége lehet. A Kaliforniai Egyetem nemrég végzett vizsgálata szerint azok, akik egy aukció előtt fél percen át a kezükben tarthatták a bögrét, amelyre később licitáltak, átlagosan 83 centtel többet kínáltak érte, mint akik csak tíz másodpercig foghatták. Még erősebb a kötődés, ha egy tárgyat jó érzés megfogni – egy puha borítású, jó fogású tollhoz erősebb a kötődés, mint egy hagyományos típusúhoz.

Ezek az ismeretek a vásárlásnál is hasznosak lehetnek. Ha valami túl drágának tűnik, nem tanácsos megfogni, mert könnyen lehet, hogy az érzelmi kötődés erősebb lesz az észérvnél, hogy maradjon valami a pénztárcában…

-mezovari-

• Cimkék:
alvászavar kötődés tárgyakhoz

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére