Segíteni kötelező

Orvosok a forradalomban

Neves és névtelen hősök között méltatlan különbséget tenni. Csakhogy az emberiség emlékezete, a köz tudata igazságtalan, mindig is csak néhány heroikusan tragikus sorsot emel ki, mutat föl és őriz meg példa gyanánt.

Igaz ez az 56-os forradalmi harcokban részt vevő, akár életüket áldozó orvosokra, mentősökre, ápolókra is. Akik szabadságharcosok, polgári sebesültek életét mentették – nem téve különbséget ember és ember között, s ha a sors úgy hozta, az ellenséges, a másik oldalon harcoló katonákat is ellátták becsülettel.

A Terror Háza Hősök Falán fénykép örökíti meg Tóth Ilona és Békési Béla emlékét. Tóth Ilona szigorló orvosként a Péterffy Sándor utcai Kórházban dolgozott együttműködve az Önkéntes Mentőszolgálattal, majd a kórház kisegítő részlegének irányítójaként, a fegyveres harc leverését követően pedig a röpiratok terjesztésében, szerkesztésében vett részt. A megtorló hatalom gyilkosság és szervezkedésben való részvétel vádjával ítélte halálra s végezte ki.

Az orvosi egyetem Nemzetőrségében szolgáló Békési Béla műtős, orvostanhallgató november 4-e után lebeszélte a fegyveres ellenállókat arról, hogy a kórházat tűzharcban védjék. De decemberben már a bécsi emigráció küldötteivel Nickelsburg Lászlót kereste fel, hogy rávegye őt a fegyveres ellenállás vezetésére. Februárban tartozatták le szervezkedés vezetésének vádjával és halállal büntették.

A forradalom Budapesten elhunyt hőseit és áldozatait megörökítő névsorban 19 orvos, mentős és ápoló szerepel – a névsor aligha teljes –, közöttük a 22 éves Puskás Sándor. A forradalom első hősi áldozata egy sebesülteket ellátó orvostanhallgató volt. Október 23-án másokat mentve halt meg. A Magyar Rádió ablakából érte a lövés. A Baross utcai Sebészeti Klinikára szállították, de életét már nem lehetett megmenteni.

Mentősök, kórházak, orvosok önfeláldozó munkájáról tanúskodnak az adatok is, a harc idején óvatos becslések szerint is több mint húszezren sebesültek meg néhány nap alatt, októbertől decemberig pedig – a megtorló hatalom sortüzeinek áldozataival együtt – országszerte talán százezerre tehető a sebesültek száma. A kórházak az emberség, az önfeláldozás, a kín és könyörület megnyilvánulásainak színtereivé változtak. Az orvosok gyakran hivatásukon túllépve is mentették a harcoló, sebesült forradalmárokat, egyszerűen úgy, hogy csak monogramot írtak a veszélyeztetettek kórlapjára.

A sebesültek megmentésén, felépülésén, önmagukat nem kímélve országszerte orvosok százai fáradoztak. Az esztergomi Sötét-kapunál október 27-én ávós harckocsiból lőttek egy alagútból kiérkező autóbuszra, amit azután golyószóróval pásztáztak. A zsúfolásig tömött járműből mintegy negyven súlyos sebesültet szállítottak kórházba, de ötükön minden erőfeszítés ellenére sem tudtak segíteni.

A budai János Kórház például nemcsak sebesülteket fogadott, de saját mentőszolgálatot is szervezett, és Horváth Boldizsár professzor a Vöröskereszten keresztül gyógyszereket szerzett. Ezért utóbb kényszernyugdíjazták.

Az I. számú Sebészeti Klinikán mintegy harminc orvos és negyven medikus háromezer fekvő és ugyanennyi ambuláns beteget látott el, megfeszített munkával. A Honvéd Kórházba csak a forradalom első 48 órájában több mint félszáz sebesült érkezett.

A Radó György orvosezredes vezette intézmény több katonai mentőkocsival önállóan is mentette a sebesülteket. Megtorlásul 12 évre elítélték.

November előtt sem volt életbiztosítás mentőautóba ülni, de azt követően még tovább nőtt a kockázat. A mentőknek azonban menniük kellett. Csakhogy nem számított már a vöröskeresztes zászló, a forradalom ellenségei minden mentőautóban rejtett fegyverszállítmányokat sejtettek, és könyörtelenül tüzet nyitottak. A kórházakat is súlyos találatok érték, megszenvedte az ágyúk és harckocsik erejét a Koltói Anna és a Bakáts téri Kórház, a II. sz. Gyermekklinika és a II. számú Sebészeti Klinika is.

Lehőcz Vera mentőorvos éppen a szétlőtt Bakáts téri Kórházhoz indult a sérültek mentésére, amikor a szovjetek szétlőtték a mentőautót. Rónafalvi Ödön mentő-orvossegéd és Kecskés Sándor lőtt sérülthez vonult, amikor a Bajza utcában egy szovjet alakulat tüzet nyitott rájuk. Mindketten mártírhalált haltak. A 16 éves önkéntes mentőápoló, Magyar Katalin aligha értette még a világot a maga teljességében, de pontosan érezte, hol a helye. Képzőművésznek tanult, de önkéntesnek állt.

November 7-én egy mentőautó kilencéves gyermeket szállított, a lány mellette ült, amikor egy szovjet tank az Andrássy úton sorozatot lőtt a járműre. A gyermek azonnal meghalt, amikor pedig a súlyosan megsérült Magyar Katalint kimenekítették a mentőből, a harckocsi újabb sorozatot lőtt a sebesült fehér köpenyes lányra…

A Tétényi Kórház udvarán temették el, aztán exhumálták, szülei hazavitték Mosonmagyaróvárra, de ott is zaklatták a családot, végül Győrben találtak maguk és lányuk számára is nyugalmat.

A forradalomban heroikus küzdelmet vívó orvosok és ápolók közül sokan haltak hősi halált. És sokakat ért utol a megtorlást. Sokan börtönbe kerültek, szakmai karrierjük kettétört vagy elveszítették állásukat. Holott bűnük annyi volt csupán, hogy a legkönyörtelenebb helyzetben is helytálltak és teljesítették hivatásukat…

-mindennapi- 

• Cimkék:
forradalom orvosok segítségnyújtás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére