Mérgező anyagok földön, vízben és levegőben

Mennyire ártalmas a vörösiszap?

 A későbbi víz, talaj- és levegővizsgálatok eredményei kétségbe vonták az Ajkai Timföldgyár igazgatójának azon  állítását, miszerint „a vörösiszap nem mérgező, persze fürdeni nem kell benne”, valamint, hogy „nem kell félni tőle, nem okoz sérülést, mert az enyhe savas hatású vízzel érintkezve elmúlik, így ha valakinek a bőrére kerül, lemosás után veszélytelen."

Ajkán a bauxitot Bayer-technológiával dolgozzák fel, vagyis a bauxit alumíniumtartalmát nátrium-hidroxiddal, erősen lúgos körülmények között választják el a többi alkotórésztől. A keletkező főtermék az alumínium-oxid, más néven timföld, melyből elektrolízissel fémalumíniumot gyártanak. A timföldgyártás mellékterméke a folyadékot és szárazanyagot egyaránt tartalmazó vörösiszap. A szárazanyag többféle fém és fémvegyület elegye: legnagyobbrészt vas-oxidot tartalmaz, aminek jellegzetes rozsdás színét is köszönheti, de van benne alumínium-oxid, titán-dioxid, szilícium-dioxid, nátrium- és kalcium-oxid, valamint a felhasznált bauxittól függően, kis mennyiségű gallium, vanádium, ólom, higany, nikkel, cink, arzén, króm, kadmium és tallium. Radioaktív hatása elenyésző.

A vörösiszap veszélyessége rövidtávon a folyékony alkotórészét (40-45%) képező, nagy töménységű lúgoldatban rejlik, amely a természetbe, illetve a vizekbe kerülve elpusztítja az élővilágot. Ez történt az átlagosnál jóval magasabb nátrium-hidroxid tartalmú, 13,5-14 pH értéket is elérő ajkai vörösiszap esetében is, amely pillanatok alatt kiirtotta a Torna és a Marcal halállományát.

Az iszapban található fémek és félfémek – melyek közül az arzén és a króm a rákkeltő, míg a higany idegméreg – az elegyből kioldódva jelentenek környezeti veszélyt. Az MTA október 8-án Kolontáron és Devecseren végzett talajvizsgálatot, hogy megállapítsa, szivárgott-e a vörösiszapból a mélyebb rétegekbe szennyező anyag. Az eredmények azt mutatják, hogy a vörösiszapban található nehézfémek nem jutottak 10 centiméternél mélyebbre, így a mélyebb talajrétegek és az első vízadó réteg valószínűleg közvetlenül nem veszélyeztetettek.

Súlyos következményei lehetnek azonban a talajfelszínre kiömlött vörösiszap kiszáradásának is - állapították meg a Pannon Egyetem szakértői. Modellkísérletükből kiderült, hogy a vörösiszap mozgatásakor vöröses színű, füstszerű anyag szabadult fel, ami nagy mennyiségű és szabad szemmel is látható finom por jelenlétét mutatja. A szállópor durva szemcséi leülepedhetnek a légzőrendszerben, s a belélegzett porból kialakuló lúgoldat komoly veszélyt jelenthet az egészségre.

Az, hogy miként változott meg a vörösiszappal elöntött talaj termőképessége, mekkora a száradó iszappor toxikus fémtartalma, vagy milyen hatással van a lúgmentesítésre használt gipszfolyók üledékére, csak később derül ki, s nem biztos, hogy megnyugtató válaszokat kapunk. Ahogyan a nátronlúg is napokig roncsolja az emberi szöveteket, súlyos, mély sebekké változtatva a kezdetben felületinek tűnő sérüléseket, úgy derülhetnek ki idővel újabb és újabb adatok a vörösiszap-katasztrófa hosszú távú következményeire vonatkozóan is.

Csikor Ottó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére