Évente megtalálni vélik

Hol található pontosan Noé bárkája?

Mózes első könyve írja meg, hogy Noé Isten parancsára épített egy nagy bárkát, hogy megmentse családját és a Föld állatvilágát az özönvíztől. A pusztító áradat elmúltával a fából ácsolt, 137 méter hosszú, tekintélyes méretű hajó az Ararát hegyén kötött ki.

De hol van most?

A pontos helyszín a kutatók szerint Örményországban és Törökország keleti részén, vagy a török-iráni határ közelében lehet. A szír és örmény hagyomány úgy tudja, hogy a Krisztus utáni első évszázadokban a hajó maradványai még láthatók voltak az Araráthoz közeli Dzsudi-hegyen. Arról, hogy bárka maradványai tiszta időben jól kivehetők Kardu vagy Kurdisztán hegyeiben, még a korai keresztény egyházatyák, később pedig még az első iszlám papok is beszámoltak. Erről egyébként a nagy középkori utazó, Marco Polo is tudósított. 

Az ezernyolcszázas évekig az Ararát térségében nem igazán lehetett tudományos kutatásokat folytatni. A barátságtalan fogadtatáson túlmenően hiányoztak az írott források, így a kutatók csak a Bibliával kezükben vághattak neki a hegynek. 1829-ben Friedrich Parrot arról tudósított, hogy örmények szerint a bárka egészen biztosan ott áll még most is a hegy tetején, csakhogy embernek tilos felmenni oda.

1876-ban James Bryce történész mászta meg a hegyet, és ott olyan gerendákat azonosított, amelyek szerinte a hajóról származnak. Ezzel kezdetüket vették a lelkes, ám legtöbbször igazolhatatlan és hiteltelen amatőr kutakodások, amelyek egészen a 20. századig folytak. Akkor a térség a török-szovjet határzóna részévé vált, és a kurd szeparatisták miatt teljes határzárat rendeltek el a környéken. A veszedelmes időkben, az 1980-as években James Irwin egykori űrhajós kétszer is neki vágott a hegynek, de egyszer sem bukkant a bárkára.

Akadtak viszont, akik „látták” a hajót

Noha nem voltak sem történészek, sem tudósok. Mint például az örmény Georgie Hagopian, aki 1902-10 között állítólag kétszer is fölkereste. De hasonlót állít a második világháborúban az Iránban szolgáló Ed Davis őrmester is, aki 1943-ban mászta meg a hegyet és látta a legendás bárkát. (Szerinte a hajótest két darabja a gleccserek miatt egyre távolabb került egymástól.)

Noé bárkája körül számos városi legenda keringett a közelmúltban és kering ma is; volt példa arra is, hogy egy lap áprilisi tréfát csinált belőle. Sok hamis fotó, videó is bejárta már a világot ezzel kapcsolatban. Így erősödött meg például az a változat is, hogy a bárka nem a bibliai Ararát hegységben, hanem pontosan az Ararát hegyén állt meg. Vannak, akik szerint Noé bárkáját keresni teljesen alaptalan dolog, hiszen mivel a vízözön után nem állt rendelkezésre semmi faanyag, ezért a hajót a telepesek darabokra szedték, és házakat építettek belőle. 2004-ben orosz tudósok kezdtek kutakodni az Ararát nyugati részén, de eredmény nélkül. Legutóbb 2006 márciusában álltak elő műholdas felvételekkel a hajó hollétét illetően.   

2006-ban Bob Cornuke, a Colorado-állambeli Bibliai Régészeti Intézet elnöke szervezett expedíciót Iránba, az Elburz-hegységbe, ahol – elméletileg – szintén kiköthetett a bárka. Ennek kapcsán bejelentette, hogy négyezer méteres magasságban megfeketedett és megkövesedett gerendamaradványokat találtak a hegyen. A maradványok egy kisebb repülőgépanyahajó méretét idézték, hossza elérte a 120 méter.

A négyezer méteres magasságban található állítólagos maradványok

A kutatók szerint az állítólagos hajóroncs belsejében egykori tengeri élőlények megkövesedett maradványaira bukkantak, ám a leletek hitelességét mindeddig egyetlen független szakértői vélemény sem támasztotta alá. Nagy port vert föl a tudományos világban az a mostani kínai-török expedíció, amelynek tagjai azt állították, hogy – szintén négyezer méteres magasságban – olyan faszerkezet maradványait találták meg, amely a radiokarbonos kormeghatározás szerint 4800 éves, azaz nagyjából megfelel a Biblia szerinti özönvíz időpontjának.

A baj csak az ezzel a közleménnyel, hogy ugyanez a kínai-török kutatócsoport korábban (2008 elején) már egyszer bejelentette, hogy megtalálták Noé bárkáját. Így nem csoda, hogy legújabb „fölfedezésük” hitelességében a térség szakértői is kételkednek. J. Randall Price pedig, aki részt vett a 2008-as expedícióban, egyenesen hamisítványnak nevezte a bemutatott képeket és videókat. Szerinte a kínai csoport vezetője kurd munkásokkal építtette meg a rejtélyes favázat a hegyoldalon, amihez a Fekete-tenger partjáról hozatta a gerendákat.

Valló László

• Cimkék:
Noé bárka régészet kutatás rejtély

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére