Örök agónia

Családi tragédia Pompejiben

„Nem tudhatod sem a napot, sem az órát” – juthat eszünkbe a Biblia figyelmeztetése a közel kétezer esztendeje bekövetkezett családi tragédia kapcsán. Nem tudhatták ezt a város főutcáján, a Via dell Abbondanzán álló büszke villa lakói sem, akik talán éppen ebédhez készülődtek az időszámításunk utáni 79. év augusztus 24-ének kora délutánján, amikor váratlanul megremegett a föld Pompeji lakóinak lába alatt. A közeli Vezúv gyomrából kirobbanó forró gázokból, hamuból és kövekből álló kitörési oszlop mintegy 15 méter magasra emelkedett, és nyomában kőeső zúdult a városra.

Becslések szerint már ekkor, az első kilövellés idején, az áldozatok közel negyven százaléka életét vesztette. Némelyekkel a lehulló kövek végeztek, míg mások a leomló háztetők alatt lelték halálukat. Sokan elmenekültek, sokan – talán értékeiket féltve –, maradtak. Így tettek annak a villának a  lakói is, amelyről azt is sikerült kideríteni, hogy egy gazdag polgár, Julius Polibius otthona volt.

Azért sem menekültek el, mert mint azt a kutatások kiderítették, rokoni kapcsolatok fűzték őket egymáshoz, s mert volt közöttük egy várandós nő is. Persze nem tudhatták, hogy a kitörés folytatódik, és mindannyian életüket veszítik majd.

Csak sejthetjük, milyen érzésekkel tértek este nyugovóra, az azonban tény, hogy másnap hajnalra már három méter magas kőtörmelék borította el a várost, lehetetlenné téve a menekülést. Végüket az utolsó csapás, a forró hamu, a mérges gázok és az izzó láva (amelynek hőmérséklete a 400 fokot is elérhette) áradata hozta el, ami elárasztotta egész Pompejit. Nagyon valószínű, hogy mint sok más helybélit, a Polibius-villa lakóit is a mérgező gázok ölték meg, akiknek csontvázait a ház legbiztonságosabbnak vélt hátsó részében találták meg.

A nápolyi egyetem antropológusai szerint három férfi, három asszony, négy fiú, egy lány és egy kisgyerek tartózkodott a villában a tragédia idején. A DNS-elemzések arról vallanak, hogy közülük hatan vérrokonok voltak (öten valószínűleg testvérek), az egyik fiú pedig unokatestvér lehetett. A nők nem álltak rokonságban egymással, a várandós anya magzata volt a tizenharmadik áldozat. Némely csontváz helyzete arra utal, hogy a lakók egy részét ágyában fekve érte a halál.

Valló László

• Cimkék:
Pompei régészet DNS-vizsgálat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére