Könyv Obama anyjáról

"Apám fiút akart, de engem kapott" - mondta egy ízben Obama elnök későbbi édesanyja, aki a keresztségben a Stanley Ann Bornham nevet kapta. A Stanley-t (a fiút óhajtó apa által eredetileg kiválasztott nevet) az érettséginél hagyta el. Ann fiatalon a szüleivel élt, akik gyakran változtattak helyet - anyja a bankszakmában dolgozott, apja pedig bútorkereskedő volt. Több amerikai államban is megfordultak, végül Hawaiiban kötöttek ki. Ann ott találkozott mindkét férjével és ott szerezte meg egyetemi Ph. D. képesítését is.

Személyiségének kialakulásában mind életének helyszínei, mind a kor nyújtotta lehetőségek szerepet játszottak. Janny Scott, a NYT korábbi munkatársa azonban ehhez hozzáfűzi, hogy hősnőjének útja nehezebb volt, mint társaié. Ann Dunham akkor ment férjhez egy fekete bőrű férfihoz, amikor az amerikai államoknak mintegy felében még tiltották az ilyen házasságot, és gyermekeit a nagyszülőkre kellett bíznia, hogy a legjobb amerikai iskolákba járhassanak, miközben ő maga hosszú időt töltött külföldön.

Az indonéziai évek szerepét is jól érzékelteti a könyv. Az ottani élet bensőséges volt, családi ünnepekkel és esti kávézásokkal - mindez az urbanizált Honoluluba való visszatérés után erősen hiányzott Ann és családja számára. Ann egyetemi Ph. D. diplomamunkája egy indonéz falut mutatott be csaknem ezer oldalon, és nem annyira az egzotikumokat és a múlt emlékeit sorolta fel, mint inkább a szegénység okait kutatta. A könyv részletesen beszámol arról, hogyan hozott létre Ann Dunham egy olyan, szegény vállalkozókat segítő mikrohitel-hálózatot, amely a mai fejlesztési stratégiák egyik előfutárának tekinthető.

A szerző tolla alól egy jóakaratú személyiség portréja bontakozik ki, aki nem tud bánni a pénzzel, aki szíve szerint idealista, de ugyanakkor gyakorlatias nő. Ann szabad, de csapongó szellemű teremtés volt, aki kezdettől fogva hitt fiának tehetségében, gyakran mondogatta, hogy akár az Egyesült Államok elnöke is lehet belőle.

Janny Scott a könyv írásához magát az elnököt is meginterjúvolta. Ő elmondta: édesanyja ültette belé azt a sziklaszilárd meggyőződést, hogy az emberek "felszíni különbségeiken túl valamennyien azonosak, és mindenkiben több a jó, mint a rossz, hogy áthidalhatjuk a köztünk lévő űrt, megérinthetjük egymást, hihetünk egymásban és együtt dolgozhatunk"."Pontosan ez a naivitás és ez az idealizmus volt jellemző rá. És gondolom, ez jellemző az én naiv idealizmusomra is" - tette hozzá Obama.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére