Esterházy Péter szerint a szakadékok kötnek össze

A két író régről ismeri egymást és egymás könyveit, Cartarescu - ahogy mondta - mindössze hat évvel fiatalabb Esterházynál, de amikor elkezdtek írni, mindketten könyvrendszereket olvastak végig, az irodalomelmélet kapcsolódott az irodalomhoz, és minden könyv, amit írtak, a rendszer alkotóeleme volt. Mára hatalmas "termés" áll mögöttük, a halomból választ ki egy darabkát a kritikus és eldönti, hogy az a darabka "menő vagy sem".

Esterházy a könyv felől közelített és azt mondta, hogy a 90-es évek előtti helyzetben az írók a kultúra megkérdőjelezhetetlen részei voltak, bár ez a helyzet nem volt veszélytelen. A 90-es évektől nagyon gyakorlatiassá vált az élet, nehezen tesznek különbséget a sikeres és a jó könyv között. "Régebben belső mércével választottuk ki a jót, a rosszat, most a sikerhez mérünk mindent, pedig kínos az olyan siker, amikor tudjuk, hogy a mű vacak."

Az igényes irodalomnak egyre kevesebb olvasója van, ez csupán statisztika, ugyanakkor ha Cartarescu könyvében utal egyik nagy elődjére, Caragialéra, az olvasónak tudnia kell, hogy ki az. Az ilyen olvasó egyre kevesebb, de elvileg létezik - állapította meg a magyar író. Esterházy Péter elmondott egy történetet, amikor pedikűrösnél várakozott, színes lapokat nézegetett és egy szót sem értett belőlük. Azt gondolta ez éppen olyan helyzet, mintha ő T.S. Eliotról, az amerikai születésű Angliában letelepedett irodalmi Nobel-díjas költőről, íróról kezdene el beszélni. "A szó stílusa megváltozott vagy változóban van, ez nem teória, hanem gyakorlat és erről a változásról keveset tudunk" - jegyezte meg az író.

Az internetről Cartarescu azt mondta, hogy számára csak akkor probléma, ha valaki megjelenik az ő nevével. Pár napig fönn volt az egyik közösségi portálon, mert rokonokat keresett és talált is egy Cartarescut. Kiderült az illetőről, hogy se nem román, se nem magyar, hanem francia és ezt a nevet egy könyvborítón látta, azóta nicknévként használja, ő viszont azonnal kilépett a közösségi oldalról.
Az irodalmi izmusokról megállapították, hogy ma mindenki az eredetiséggel kacérkodik, mert nincsenek tudatában, hogy ez a legnehezebb, műveltség, képzettség kell hozzá.
Az e-könyv "démontól" Cartarescu nem fél. "Az irodalmi digitalizálás olyan mint egy pimasz macska, egyszerűen ki kell tenni. Ez nem igazi probléma, mert az írás hordozója bármi lehet, a könyv mindig könyv marad, még az iPadon is" - jegyezte meg.

A román vendég beszélt az apjához fűződő viszonyáról és megemlítette, hogy a Vakvilág című trilógia utolsó kötetében az apáé a főszerep, csakúgy mint Esterházy Harmonia Caelestisében. Az apja mindig az élen menetelt, vitte a vörös zászlót, a fia csak a futballról tudott vele beszélni, s ő új típusú szakadékot érzett viszonyukban. Esterházy Péter erre úgy reagált, hogy "a szakadékok kötnek össze apáinkkal."

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére