A kórházi várólisták generálják a jelenséget?

Szervkereskedők markában

A világ nyilvánossága előtt eddig teljesen ismeretlen svéd egyetemi tanár, Susanne Lundin az egyik népszerű világhálós műhelyben, a Project Syndicate oldalán közölt rövid élménybeszámolót és elemzést a világ egyik legvitatottabb kereskedelmi tevékenységéről, a szervkereskedelemről. A svéd egyetemi tanárnő írásával közvetve egy sajnálatos összefüggésre hívta fel a figyelmet: az egyre hosszabb kórházi várólisták miatt az életükért mindent megadni hajlandó tehetős vagy kevésbé jómódú, de élni akaró emberek végül mindig a szervkereskedők kezére játszanak.

Változatlan helyzet

 A svédországi Lund egyetemének néprajzkutatója megállapította, hogy továbbra sem változott a szervkereskedelem szerkezete és iránya: a gazdag országok betegei a szegény országok lakosainak szerveit vásárolják meg. Járt a szerveket küldő országokban is, hogy felmérje, hogyan működik napjainkban az egyre élénkebb szervkereskedelem. De pontosan tudta a világhálóról is, hogy melyek eme tevékenység ismert kommunikációs csatornái.

Az interneten zajló tevékenység is csak a jéghegy csúcsa, és az ENSZ egészségügyi világszervezete (WHO) úgy tudja, hogy a szervátültetések közel 10 százaléka tisztán kereskedelmi hátterű. A kétségbeesett vagy nehéz helyzetbe került emberek utolsó mentsvárai az ilyen oldalak, ahol 80-110 ezer dollárt is ígérnek egy-egy keresettebb szervért a tehetős, de a sír szélére került emberek – közvetítői. Az ár magában foglalja a sebészek honoráriumát is, akik az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában vagy a Fülöp-szigeteken szerezték gyakorlatukat és diplomájukat.

 
Pórul is járhatnak a donorok

Ez a piac viszont mégsem garancia nekik, mert hiába végzik el a donorokon az orvosi műtétet, nem mindig kapják meg a kialkudott teljes összeget, vagy ki sem fizetik őket. Így járt egy libanoni nő, aki tehetős spanyol vállalkozónak ajánlotta föl egyik veséjét, de egy huncut vasat sem kapott. Most csak nehezen tud dolgozni a műtét utáni komplikációk miatt. A másik történet egy olyan fiatalemberé, aki önhibájábó került szorult helyzetbe – bűnözőknek adósodott el – a Fülöp-szigeteken.

Kiszolgáltatott helyzetben. Fotó innen

Testvére kész volt feláldozni egyik veséjét, hogy kifizesse adósságát az utolsó dollárig. Egy harmadik donor úgy járt, hogy a műtét után közölték vele, újabb szerveket várnak tőle. Így lett belőle közvetítő. Hasonló történetek végtelen sorát tudnák mesélni a volt szovjet köztársaságok, közép-keleti vagy más ázsiai országok közvetítői vagy donorai is. A felajánlott szerveket főleg 5 ország kórházai vagy szervkereskedői fogadják szívesen: Izraelben, a Fülöp-szigeteken, Dél-Koreában, Japánban és Szaúd-Arábiában.

A szervkereskedelem négy „kelléke”

A szervkereskedelemhez legalább négy tényező megléte szükséges: először is kellenek hozzá olyan egészséges emberek, akik kénytelenek felajánlani valamelyik páros szervüket. Ők vagy anyagi vagy társadalmi helyzetük miatt kénytelenek ezt a megoldást keresni, esetleg hazájukban dúl háború, és meg is erősödött a szervezett bűnözés. Az ellenkező véglet a tehetős beteg, akinek az életét már csak egy szervátültetés mentheti meg. Kettejük között a harmadik szükséges feltétel a közvetítő, aki megteremti a kapcsolatot a két fél között, tető alá hozza a megállapodást közöttük, és megszervezi a műtétet a negyedik tényezőben, a kórházakban.

Az ilyen operációk elvégzéséhez jól felszerelt és megfelelő orvosi személyzettel is rendelkező egészségügyi intézmények is kellenek, amelyek például Pakisztánban, Iránban, Ukrajnában, a Fülöp-szigeteken vagy éppenséggel Dél-Afrikában is vannak már. A Fülöp-szigetek egyébként arról híres, hogy a szervátültetések egyik legismertebb központja, sőt idegenforgalmának szerves része, valóságos „iparága” lett. 1990 és 2008 között – utóbbi esztendőben új politikát vezettek be – jelentősen megnőtt az olyan műtétek száma, amelyek során a helyi lakosok áldozták fel szerveiket a szigetekre utazó külföldieknek.

A várólisták gerjesztik a szervkereskedelmet?

 Az emberek és szerveik kereskedelme nem új keletű jelenség, de az új körülmények és a megújuló orvostudomány miatt az újabb „üzletkötések” mindenképpen egyedülállóak, és más tényezők révén is könnyebb. És egy olyan korban, amikor rendelésre végzik el a szervátültetéseket, már nagyon nehéz megfordítani ezt a folyamatot. Ráadásul Lundin szerint a nyugati orvostudomány abból a felfogásból indul ki, hogy a betegségek és a halál olyan emberi hibák, amelyek ellen küzdeni kell.

Lundin a közelmúltban személyesen beszélt egy svéd pácienssel, aki bevallotta neki, hogy bár nem az a fajta ember, aki más embereket használ fel saját céljaira, most mégis igényt tartott egy emberi vesére. Tudniillik választania kellett: vagy meghal, vagy visszakapja rendes hétköznapi életét. A kórházi várólisták viszont egyre hosszabbak, és a biológiai imperatívuszok vezérlik működési rendszerét. Az új szervre váró betegek élni akarását pedig könnyen „aprópénzre” tudják váltani „élelmes” emberek vagy „vállalkozók”.

És amikor a kereslet (a műtétekre várók száma) jelentősen meghaladja a kínálatot (a felhasználható közpénz alapján elvégezhető szervátültetéseket), az élni akaró emberek inkább előbb, mint utóbb válaszút elé kerülnek: vagy kivárják a sorukat, de közben meghalhatnak, vagy más emberek szerveit vásárolják meg. Csakhogy a „szervkereskedők bazárjába” itt is csak a szerencsések vagy a kiváltságosok juthatnak el.

W. W. (forrás: Project Syndicate)

A nyitókép innen

• Cimkék:
szervkereskedelem betegek várólisták

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére