Na például ezért hülyeség a számmisztika

Mit mond a 72-es szám az életünkről?

Ismerik a viccet a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvből, melyben a végső kérdésre az életről, a világegyetemről és mindenről a válasz: 42?

Ez elírás volt. 72-nek kellett volna lennie. Douglas Adams, a szerző, titokban közgazdász és statisztikus, aki sci-fi írónak tettetve magát palástolta szégyenét. Talán.

Tehát 72. Miért 72? A 72 szabálya segít tisztázni napjaink komoly közgazdasági problémáinak a felét. Egy híres viccel összehasonlítva, ez unalmas gyakorlatiasság. De emberek, ez egy valóban hasznos unalmas gyakorlatiasság.

A 72-es szabály segít feltárni a változások minden hatását. Amit különösen jól mutat, az az hogy az ismétlődő, apró változások hogyan tudnak hirtelen óriási robbanást okozni.

Például, jelen pillanatban az infláció miatt aggódunk. Mennyi idő múlva fogja, mondjuk az évi 6 százalékos infláció a megtakarításainkat megfelezni? Könnyű – vedd a 72-t és oszd el hattal. A válasz 12, a tizenkét évvel ezelőtt a matrac alá dugott 1.000 font vásárlóereje ma 500 font.

Egy másik példa. Szintén rendkívül aggódunk a gazdasági növekedés vagy annak hiánya miatt, miközben próbálunk kikászálódni a recesszióból. Mikorra nő a gazdaság a duplájára évi 2,5 százalékos növekedés mellett? Fogd a 72-t és oszd el 2,5-tel. A válasz 29, körülbelül 29 év múlva nő a duplájára a gazdaság ilyen éves növekedés mellett.

A grafikon mutatja a különbséget, hogy ha egy életen át mindössze 0,5 százalékkal nagyobb lenne a bővülés, hogyan hatna az az egy főre jutó jövedelem növekedésére az Egyesült Királyságban. Azt láthatjuk, hogy mi történik 2 és 2,5 százalékos bővülés esetén, ha a véletlenszerűen kiválasztott 25 ezer fontos jövedelmi szintről indulunk el.

A 2 százalékos vonal 120 ezer fontig emelkedik, míg a plusz fél százalék esetén 180 ezer fontig, azaz 60 ezer fonttal magasabbra. Ez nem az infláció, ez valódi pénz, az inflációs hatást levonva, ha 2 vagy 2,5 százalékos reálnövekedést érünk el.

A második világháború óta, az egy főre jutó nemzeti jövedelem már nagyjából kétszer megduplázódott. Együttesen már körülbelül négyszer gazdagabbak vagyunk.

Egy másik példa. Aggódunk a kimerülő készletek miatt. Ha meg akarjuk tudni, hogy mikorra fog megduplázódni az olajfogyasztásunk, ha a globális fogyasztás évi 2 százalékkal bővül, ossza el a 72-t kettővel. Ez körülbelül 36 év, ennyi idő alatt duplázódik meg a fogyasztás.

Könnyű alábecsülni a sebességet, de a kis változások összeadódnak. De a 72-es szabály mindig elővarázsolja. Megmutatja, hogy milyen gyakran a valódi kérdéseket nem a nagy számok, hanem a sok kicsi válaszolja meg.

A 72-es szabálya megmutatja, hogyan javíthatjuk az államadósság mennyiségét – azonnal – ha kell.

Mondjuk 5,5 százalék az infláció – nem messze a mai kiskereskedelmi árindextől – és a GDP növekedés 2,5 százalék, amit mi remélünk. Együtt ez 8 százalékos változást jelent évente a gazdaság pénzmennyiségében. Tehát osszuk el a 72-t nyolccal. A válasz kilenc. Kilenc év alatt, ezek mellett a növekedési és inflációs értékek mellett, feleződne meg az államadósság mértéke. Stimmel?

Talán. Habár az inflációval játszani nem jó ötlet. És azt mondhatjuk az előbbiekről, hogy ez a vagyonuktól kifosztott embereké, melyet nekünk kölcsönöztek. És mindez attól is függ, hogy időközben nem növeljük az adósságállományt – ahogy pedig tesszük – ezért elég valószerűtlen.

A fentiek mind az exponenciális vagy folyamatos és állandó változásra példák. Egyszer azt mondta valaki, hogy a legnagyobb hiányossága az emberi fajnak az volt, hogy képtelen volt megérteni az exponenciális függvény működését.

A következménye az olajfogyasztás évről évre történő növekedésének, hogy a fogyasztott mennyiség egy duplázó periódus alatt nagyobb lenne, mint az emberiség eddigi történelme alatt fogyasztott összes olaj.

Vagy ha a GDP valóban minden 29 évben megduplázódna, akkor a nemzeti össztermék nagyobb lenne, mint ha az Egyesült Királyság összes eddigi évi GDP-jét összeadnánk.

Mindez segít megmutatni, miért van vita arról, hogy a hosszú távú növekedés – akár jó, akár nem – alapvető kérdés a közgazdaságtanban, vagy az egész univerzumban.

De van egy probléma a 72-es szabállyal. Ez egy hibás szám. Azaz nem pontos.Ha pontosak akarunk lenni, jobb a 70-et vagy a 69-et használni. Azoknak, akik a 72-t támogatják, ez egy támpontot jelent és a nagy előnye, hogy a 72 szépen osztható szám, (2, 4, 6, 8 és 12-vel), a legtöbb feladatot egyszerűbb elvégezni vele, mint a 69-cel.

Akárhogy is. A meglátás helyes. Figyelj a kis dolgokra! Növekednek!


Michael Blastland/ ~bbc.co.uk

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére