Mint Colombo hadnagy az ajtóból visszafordulva

LSD nélkül nincs iPhone?

A Kommentár folyóirat tavalyi számában lehetett olvasni egy figyelemfelkeltő cikket Tallián Miklós tollából, mely a Szilícium-völgy „alapító atyái”-ról szólt. Az írás szerint a jelenkor legdinamikusabb iparágának számító informatika kaliforniai bölcsője felett nem hatvannyolcas forradalmárok bábáskodtak, hanem a klasszikus amerikai értékeket képviselő, tudós-vállalkozók, akiknek nem az ideológia és az üzenet volt a fontos, hanem az innováció és a siker.

Ez az állítás azonban biztos nem igaz az október 5-én elhunyt Steve Jobsra, aki sok szállal kötődött a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájához, és kultusza is csak a beatkorszak ikonikus alakjaihoz mérhető. Hiszen az Apple-alapítót olyan tisztelet veszi körül, mint egy igazi művészt, aki látnoki módon volt képes a dizájn, a marketing és a kommunikáció szempontjait egyesíteni. De honnan jött az inspiráció és milyen eszközökkel inspirálta – és manipulálta – az embereket?

A kezdet

Steve Jobs 1974-ben, alig 19 évesen csaknem két esztendőt töltött el egy indiai ashramban, azaz egy meditációra szolgáló buddhista remetelakban. A fiatalon megismert buddhizmus – bár közel sem olyan hivalkodó módon, mint némely hollywoodi sztárnál – ráadásul nem csak kordivatként jelent meg nála, hanem meghatározó szerepet játszott egész életében. De Steve Jobs a buddhizmuson kívül meghatározónak érezte szellemi fejlődésében a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájának másik fő komponensét, az LSD-t is. Steve Jobs a TASZ drogpolitikai blogja szerint egyszer azt állította, hogy a hippikultúrában meghatározó szerepet játszó hallucinogén drog fogyasztása egyike volt annak a két-három legfontosabb dolognak, amit az életében valaha csinált.

Nemzedékének tagjaihoz hasonlóan ő is vallotta: az LSD-víziók a tudat olyan területeire vezették őt, melyeket azok, akiknek sohasem volt részük ilyen pszichedelikus élményben, soha nem foghatnak fel. Sőt, ahogy szarkasztikusan megjegyezte: „Bill Gates is nyitottabb arc lenne, ha legalább egyszer nyalt volna bélyeget vagy egy kis időre visszavonult volna egy ashramba”. Steve Jobs azonban a botrányoktól és hivalkodástól mentes, hétköznapi drogfogyasztó volt, aki nem a „buli”, a féktelen önpusztítás, hanem az inspiráció és elmélyülés kedvéért vállalta a pszichedelikus utazást.


A Beatles, Bob Dylan és a piaci rés

Steve Jobs imázsának szerves részét alkotta a zene szeretete, a szakértők által a multimédiás szolgáltatásokban a legjobbak közé tartozó Apple-termékek kifinomult audiofunkciói is a zene iránti elkötelezettségéről árulkodnak. 10 kedvenc albumának listája – melyet az Apple zenemegosztó oldalán, a Pingen létrehozott profiljában tett közzé – arról árulkodik, hogy élete végéig hű maradt nemzedéke zenéihez. Többször is elmondta, hogy a Beatles és Bob Dylan a kedvencei – és ragaszkodását jól jellemzi, hogy éveken keresztül harcolt azért, hogy megszerezze az iTunes számára a liverpooli négyes albumainak kiadási jogait.

Az intuitív módszerek híveként Steve Jobs a személyes és a vállalati marketing területein egyaránt a maga útját járta. Először is, egyáltalán nem volt oda a „tudományos” módszereket alkalmazó piackutatásért. Ahogy megfogalmazta: „Nem kérdezheted meg a fogyasztókat, mit akarnak venni tőled. Arra kell törekedned, hogy pont mire valamivel előállsz, a vásárlók pont akkor akarjanak valami újat.” A jelen helyett a jövő igényeinek kielégítésére irányuló törekvéseiben ezért leginkább az ösztöneire hallgatott.

Az iPod 2001-es megjelenése előtt például az MP3-as zenelejátszók iránt viszonylag kicsi volt az érdeklődés. A piacon kapható ormótlan készülékeken körülményes volt a számok feltöltése és lejátszása. Az Apple viszont a saját – az iTunes programmal az asztali számítógépekhez szinkronizált – készülékével egy csinos, egységes rendszert alkotott, mely forradalmasította az MP3-lejátszók piacát. Hasonló volt a helyzet az iPhone-nal is: senki nem gondolta volna, hogy a laptopok és a dinamikusan fejlődő okostelefonok között van még egy jelentékeny piaci rés, sem pedig azt, hogy egy teljesen külön terméket lehet alapozni a kényelmes netezés iránti igényre.


„Van itt még valami”

De a siker nem csak a látnoki módon eltalált piaci igényeknek volt köszönhető, hanem annak az egyedülálló meggyőzőerőnek is, mellyel Steve Jobs a véleményvezéreket és vásárlókat nem egyszerűen meggyőzte, hanem egyenesen el is kápráztatta. Még azon termékek iránt is óriási érdeklődést és izgalmat – a divatos angol szóhasználattal élve: hype-ot – tudott generálni, melyek nem voltak valami világmegváltó újdonságok. Amikor 2010-ben bemutatta az iPad második generációját, akkor prezentációjának nagy része a készülék ügyesen kialakított fedőlapjának dicséretéből állt – ami végül is csak egy műanyag négyszög volt némi mágnesezéssel.

Az előadást mégis imádta a sajtó, és az iPad pedig az elmúlt év nagy szenzációjává vált. Steve Jobs talán legerősebb színpadi eszköze az volt, hogy előadása végén, a távozni készülő hallgatóságának megjegyezte: „Van itt még valami…” (One more thing…) És ez a titokzatos mosoly kíséretében elővezetett „még valami” – Colombo hadnagy ajtóból visszafordulva feltett leleplező kérdéseihez hasonlóan – mindig döntő fontosságú volt: az Apple-vezér így jelentette be az új Powerbook G4 számítógép, az érintőképernyős iPod Touch vagy a Facetime videótelefon-szolgáltatás megjelenését.

Jobsnak az évek során az egyébként meglehetősen igénytelen „színpadi” ruházata is ikonikussá vált. Korábban öltönyöket is hordott nyilvános szereplései alkalmával, de az elmúlt évtizedben már szinte kizárólag egy fekete St. Croix pulóvert, kék Levi’s 501-es farmert és egy pár fehér New Balance 991 sportcipőt viselt. Ruhaválasztásáról – mely egyaránt tulajdonítható volt minimalista ízlésvilágának és a személyes részletek iránti vonzalmának – soha nem beszélt nyilvánosan, de öltözéke ma már annyira jellegzetesnek számít, hogy tisztelői az október 14-i Steve Jobs Emléknapon (Steve Jobs Day) pulóver-farmer-sportcipő összeállítással tisztelegnek emléke előtt.

Az Eleai Vendég

A nyitókép innen.

• Cimkék:
steve jobs apple számítástechnika buddhizmus lsd beat bill gates

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére