Görögország bermuda-háromszöge

Mivel a szoba nem volt előkészítve, állítólag csak két nappal később akarták „megnyitni” hosszú várakozásba telt, míg birtokába vehette. Az konyhával ellátott stúdióba lépve megdöbbenve tapasztalta, hogy különböző intim szolgáltatásokat tartalmazó matrica borítja a konyhaasztalt.
Másnap, elfeledve a megérkezés és a szállás körülményeit, új esélyt adott a szigetnek, hogy megmutassa idilli oldalát, melyet az útikönyvek a felfedezetlen csodaként emlegettek.

A sziget története összefonódik a hajózással, az utcai lámpákba horgonyt gravíroztak, míg a főterén egy óriási iránytű körül sorakoznak a padok. A kikötőben bronzszobrok kémlelik a tengert, melyek talpába a hajósok nevét. Mindenki Lemos, Pateras vagy Pontikos. Az egész várost a hajótulajdonos családok építették fel. Egészen máig az inousses-i közösség tagja Görögország leggazdagabbjai, az Onessis család tagjainak is vannak itt villái – mesélik a helyiek.

Ezért is van, hogy nem érdekli őket a turisták pénze. Ide általában nem külföldiek érkeznek, hanem görögök, akik hazatérnek nyaralni, mert New York, Melbourne és London között élnek. Néhány ezren jönnek minden nyáron hajóval a nagyobb, szomszédos szigetről, Chiosról.

A sziget fő attrakciója, a kormány által kiadott brossúra szerint, a Tengerészeti Múzeum, ami egész Görögország egyik legfontosabb múzeuma. Ezért is meglepő a nyitvatartása: tíz órától délig. (A helyi komp egykor érkezik a szárazföldről, így a turisták zöme lemarad a nyitva tartásról.)

A felfedező kedvű Orth azért megpróbált bejutni, de tíz után öt perccel még nem engedte be az őr, mondván, hogy „még nem száradt fel, jöjjön vissza húsz perc múlva”. A kiállítás túlnyomó részét az ódon vitrinekbe zárt modellhajók alkotják, de található itt néhány bronzori váza is. Fontinas, az őr, a biztonság kedvéért 11 óra után nem sokkal becsukja a kapukat, aznapra bezárt a múzeum.

 

A helyiek legendás vendégszeretete is elég sajátos fogalom. Az író beszámol a sziget egyetlen női taxisáról, aki 50 eurót kért egy fuvarért, majd mikor újra viszontlátta a hölgyet, egy kávézó szakácsaként és személyzeteként újabb vendégszeretetben részesül. Az éhes Orth valami helyire ételre vágyna, ezzel szemben csupán pirítóst és palacsintát kínálnak neki. Azonban mire kihozzák az ételét, a szomszédos asztalhoz helyi ex-hajósok telepednek, akik előtt hamar felgyűlnek a tengergyümölcseit felsorakoztató tálak. Egy helyi souvlaki étteremben sem járt sikerrel, ahol ezt a specialitást kívánta kipróbálni. A szakács a szárazföldön van – utasította el az étterem vezetője.

Inousses furcsa egy hely, állapítja meg a szerző, de a legőrültebb dolog a szigeten mégis csak a luxusstadion. A modern technológiával felszerelt, szintetikus gyeppel rendelkező, a valamilyen drága kőből épült, ezer fős aréna az Égei-tenger legszebbje. 5 millió amerikai dollárból építette 13 éve egy helyi hajótársaság tulajdonosa, aki azóta Londonba költözött. A sziget egyetlen csapata így fényűző körülmények között rúghatja a bőrt és játszhat a szárazföldi, Chios csapatával a 2-3 száz helyi néző előtt.


Kotulics Mónika/~spiegel.de