Életmód
2011-06-29 10:00:00
A válság felpörgette az egyedi és méregdrága termékek piacátEtika és fenntarthatóság a jövő luxustermékeiben?
Nem a régi korok luxusélményének újjáteremtése, hanem az egyedi élmények, és az etikusság lesznek a jövő exkluzív és drága termékeinek jelszavai. Az igény óriási: csak idén 50 ezermilliárd forintnyit nő a világ luxusipara.
Úgy tűnik, a válság ellenére töretlenül virágzik a luxuscikkek ipara, ám az ágazat történetét vizsgálva kiderül: folyamatosan változik, hogy mit nevezünk egyáltalán luxusnak. Csak példaképp, hogy ma mit is tartanak annak: az Abu Dhabi emirátusban lévő Palace Hotelben automata adagolja az aranyrudat (nyilván pénzért), és a világon sehol máshol nem lehet olyan könnyen Bentley-t vásárolni, ha éppen nincs kéznél, mint itt.
És megint Kína
A luxus nagy üzlet, állítja a BBC News elemzése – és nem csak a pénzes kevesek számára: a luxuscikkek piaca világszerte bővül, az ágazatban csak idén 8 százalékos növekedéssel számolnak, ami közel 50 ezermilliárd forintnyi összegre rúg. Összehasonlításképp csaknem pontosan ennyi a magyar költségvetés – háromszor. A növekedés kulcsa a BBC szerint Kína: itt 500 ezerre tehető a dollármilliomosok száma, és a világ luxusiparának 12 százalékát a kínai piac veszi fel.
Előrejelzések alapján 2020-ra Kína lesz a világ legnagyobb luxusáru-piaca, várhatóan a teljes szegmens 44 százalékát az ázsiai óriás jegyzi majd. Ez annyit tesz, hogy bő nyolc éven belül csak a kínaiak annyi luxusterméket vásárolnak, mint amennyi ma az egész világon összesen fogy.
Mert mi a luxus?
Michael Scott gazdaságtörténész szerint a luxus definíciója: drága ritkaság. Ennek megfelelően nem mindig ugyanazok a javak számítottak luxusértékűnek, mint ma: az antik Görögországban például igazán drága és különleges volt a húsáru, de van ellenpélda is: az aranyat mindig és mindenütt ebbe a kategóriába sorolták.
Érdekesség: az ókori görögök körében még a hal is luxuscikknek számított: az athéni demokráciában, Krisztus előtt az 5. századi feljegyzések tanúsítják, hogy mekkora érték volt a halhús, akiről azt állították, hogy a „hal szerelmese”, az annyit tett: kapzsi, pénzes. A középkori Britanniában a fűszerek számítottak igazi luxuscikknek. Drágák voltak, mivel tengeri úton szállították Keletről az új kereskedelmi útvonalakon – melyeken keresztül érkeztek a finom sajtok és borok is egész Európából. Az egyház korabeli tanítása szerint bűnnek számított élvezni ezeket a termékeket, ezért böjti napokat vezetett, hogy ezeken a napokon mindenki kötelezően tartóztassa meg magát az ilyetén élvezetektől. A kor törvénytevői kapcsolatot véltek felfedezni a fűszerfogyasztás és az egzotikus viselkedésformák között.
Scott professzor rámutatott: amikor a késő középkorban a luxus-kifejezés megjelent, az alatt elsősorban nem túlzó drágaságot vagy extravaganciát, hanem bűnös vágyat értettek. A latin luxuria a hét főbűn egyike: maga a kéjvágy. A University of London professzora, Miri Rubin szerint a luxus az „érzékek ösztönzője” – ez most is így van és így is volt, amióta csak emberi feljegyzések léteznek. Ősi elméleteket említ, miszerint a test és az érzékelés a szép dolgokkal kapcsolatban gyönyör érzetét kelti – a középkor véleményformálói ezen a gondolatmeneten indultak el, és addig jutottak: a luxus és a szexuális gyönyör kapcsolata mindennél erősebb.
Rózsaszín kristályzongorát – aranyból
A mai luxusmárkák az 1920-as évek gazdasági megszorításainak szülöttei: ekkor váltak igazi tömegcikkekké az olcsó konfekcióáruk, a magas minőségű és jelentős hozzáadott értéket hordozó kézműves termékek iránt a kereslet kisebb lett, ám nem tűnt el – ennek következtében nőtt az áruk az egekig. A II. világháborút követően a jólét felvirágzott Nagy-Britanniában, de míg a fejlődés a középosztály számára elérhetővé tette a luxusipar egy-egy elemét, a csúcstermékek és szolgáltatások, a high-end elérhetetlen maradt. Befektetők új lehetőségeket láttak: egyre másra alakultak cégek magas minőségű kézműves-termékek előállítására.
A jelszó az „elérhető luxus” lett – és a fogyasztók el is fogadták. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy mára a japán nők 90 százaléka birtokol egy, aranyárban mért Louis Vuitton táskát. Egyes elemzők szerint ez a luxuscikkek „demokratizálása”. A luxuspiac fejlődése szempontjából ez a folyamat olaj volt a tűzre, máig alakulnak luxusigényeket kielégítő cégek, melyek termékei egyébként az átlagos jövedelműek számára is el-elérhetőek, ám érintetlenül hagyják a high-end vagyonokat érő csecsebecséinek köreit. – Példa ez utóbbira a félmillió fontért (150 millió forintért) kínált rózsaszín kristályzongora fehér- és sárga aranybillentyűkkel.
– A régebbi korok luxustermékei szörnyen unalmasak a szektor frissen érkező fogyasztóinak, hiszen az új trendek a tárgyakhoz, szolgáltatásokhoz kapcsolódó érzelmi kötődésekről, az etikai kérdésekről és a fenntarthatóságról szólnak. Az emberek az egyedülálló élmények ízét akarják érezni – állítja Lucia Van Der Post luxuséletmód-tanácsadó, a How to Spend It magazin korábbi szerkesztője.
-mi-/BBC News
|
