A siker, a boldogság és a hosszú élet az optimisták előjoga?

Csak a pesszimisták kötnek jó üzletet

Az üzletben az optimizmus jó, a pesszimizmus rossz – kezdi Lucy Kellaway. A siker, a boldogság, sőt a hosszú élet is az optimisták előjoga. A lógó orrú pesszimisták és az ő sötét gondolataik nem illenek a hurráoptimista nagyvállalati miliőbe, és legfeljebb újságíróként csinálhatnak karriert (ahol a rossz hír jó hír).

A borúlátás azonban most újra előtérbe kerülhet. A fordulat nemrég következett be, amikor Tom Peters menedzsment guru lelkes bejegyzést tett közzé a Twitteren egy könyvről, amely a negatív gondolkodást hirdeti. Különös fordulat ez olyasvalakitől, akinek színes felkiáltójel a logója, és aki évtizedeken át volt könyörtelenül és fárasztóan jópofa.

Peters-szel szemben én pesszimistának születtem. Biztos vagyok benne, hogy minden kerti partit elmos majd egy hirtelen eső, meggyőződésem, hogy kudarccal végződik bármi, amihez kezdek, a ruhatáram fele szürke darabokból áll.

Kik élték túl Vietnamot?

Így hát nekiugrottam a könyvnek, amit Peters ajánlott, és amiről kiderült, hogy ostobán derűsre hangolt címe van: A negatív gondolkodás pozitív ereje: hasznosítsd a szorongást és teljesíts csúcsformában a védekező pesszimizmus segítségével.

Ez most nekünk jó vagy rossz? Kép innen.

Hát igen, Róma sem egy nap alatt épült fel. Ez a kötet talán felpuhítja a piacot a negatív gondolkodás ügyében, és felkészít a könyvre, amit én szeretnék megírni (hacsak Peters meg nem előz). Lehetne a címe Rossz a vége: miért megy tönkre a munkában minden, és hogyan ne küzdjünk meg mindezzel.

Az optimistákkal az a baj, hogy nem teljesítenek jól egy olyan világban, ahol mindennek rossz a vége. A vietnami háborúban hadifogságba esett katonák közül a pozitív gondolkodók haltak meg először – azok, akik úgy hitték, karácsonyra már otthon lesznek, aztán összeomlottak, amikor kiderült, hogy nem.

A pozitív gondolkodás foglyai

Az üzleti világ – ahol ki lehet szaladni egy tejeskávéra, és az ember a saját kényelmes ágyában alszik – persze nem egészen olyan, mint a hadifogság. De lehet nyomasztó és könyörtelen, és előfordulhat, hogy sorban csak rossz dolgok történnek, ezért számomra az egyetlen bölcs hozzáállásnak az tűnik, ha az ember mindig fel van készülve a legrosszabbra. Woody Allen fogalmazta meg a legjobban: „Az önbizalom az, amivel akkor rendelkezel, amikor még nem érted a problémát.” 

Woody Allent még Scarlett Johansson sem teszi derűlátóvá. Kép innen.

A pesszimizmus feléledése ellenére butaság lenne arról vitatkozni, hogy melyik a jobb világnézet, hiszen nyilvánvalóan állandóan szükség van mindkettőre. Minden cégnek és minden kapcsolatnak arra kellene törekednie, hogy borúlátók és derűlátók egyforma szerephez jussanak benne. Egy házasságban is szükség van mindkettőre – saját tapasztalatból tudom, hogy jól jön egy optimista, aki állandóan vad kirándulási ötletekkel áll elő, és egy pesszimista, aki letöri a legőrültebb terveket.

Az üzletnek még inkább szüksége van mindkettőre, hogy a bátorság és az óvatosság éppen megfelelő elegyével léphessen fel. A vállalatoknak aktívan kellene törekedniük arra, hogy optimisták és pesszimisták egyaránt szóhoz jussanak, a felső vezetéstől a beosztottakig a szervezet valamennyi szintjén. A vállalati borúlátók megérdemlik, hogy lekerüljön róluk a bélyeg, hogy felvállalhassák, hogyan gondolkodnak a világról. Mindenekelőtt jó lenne, ha nem kéne mindig úgy tenniük, mintha félig telinek látnák a poharat, mert ezt diktálja a divat. Jó lenne, ha büszkén mondhatnák: számukra végig félig üres volt.

Forrás: BBC

A nyitókép innen.

• Cimkék:
pesszimizmus optimizmus üzlet financial times média

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére