Dióhéjban a kapcsolatokról

A jó házasság titka

 Mit mond a szakirodalom a házasság, az együttélés szabályairól és buktatóiról?  A keresztény kapcsolatok egyik fontos mozgatórugója a mély szeretet, kölcsönös bizalom, a nyílt kommunikáció és megértés, a szolidaritás vállalása a másikkal.

„Az individualista világ, melyben az egyén a fontos és nem a közösség, fél az elkötelezettségtől. Fél kimondani, hogy holtomiglan-holtodiglan. Nem értik meg, hogy ha szeretik egymást, az nem azt jelenti, hogy kizárnak mindenki mást, hanem azt, hogy senki más nem kell. A szabadság nem a választási lehetőségekben valósul meg a legteljesebb mértékben, hanem abban a döntésben, amely a legmélyebb igényeket elégíti ki. Mert ha a boldog házasság tényleg biztosítja a legmélyebb igények kielégítését, akkor már nincs szükség második döntésre. Kölcsönösen gazdagítjuk egymást; az ő mélyebb megismerése a magam mélyebb megismeréséhez vezet a szerelmemre adott válaszával” – mondja Somfai Béla, a Szegedi Hittudományi Egyetem professzora.

A házasság válságban van: egyrészt ismert statisztikai adat, hogy egyre több házasság végződik válással, másrészt jóval kevesebben állnak oltár elé. Számos tényező sorakozik mindkét jelenség hátterében. A gyakori válóokok között szerepel az eltérő neveltetésből adódó értékrendek különbözősége, egy új partner váratlan megjelenése, a szenvedélybetegségből (alkoholizmus kiemelt helyen) adódó agresszió, de reális veszélyt jelentenek az anyagi nehézségek is, melyek az önértékelés mellett a toleranciát is rombolják. Anyagias szemléletű világunkban az sem meglepő, hogy a házastársunkra is úgy tekintünk, mint egy lecserélhető „bútorra”, melyet kidobunk, ha meguntuk vagy nem vált be. A házasságkötéssel szemben az élettársi viszony manapság pedig azért is olyan népszerű, mert könnyebben felszámolható, nincsenek jogi következményei, és a függetlenség illúziója is megmarad.

Egy amerikai tanulmány alapján minden második házasság válással végződik; ám az olyan házaspároknál, akik templomban esküdtek és rendszeresen járnak templomba, a válások előfordulása jelentős mértékben lecsökken. Még figyelemreméltóbb eredmény, hogy azoknál a házaspároknál, ahol a család rendszeresen együtt is imádkozik, a válások aránya egy az 1105-höz. A tanulmány tanulsága, hogy az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.

 Illúziók a házasság kezdeti szakaszában

Illúzió, hogy a házasságban a szerelem örökké fog tartani. Mintha népmeséink valósága életre kelne: holtomiglan-holtodiglan, avagy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nehéz elfogadni, hogy a szenvedélyes szerelem elcsendesül és átalakul. Ráadásul a harmónia fenntartása sok munkával jár. A mézeshetek, hónapok után hozzá kell szoknunk a hétköznapok terhelő valóságához, ahol fáradtan nem úgy reagálunk helyzetekre, ahogy korábban. Sokszor egy őszinte beszélgetés hamar oldaná a feszültséget.

Gyakori hiba az is, hogy a friss házasok minden baráti kapcsolatukról megfeledkezve bezárkóznak otthonukba, és csak egymással törődnek. Amikor pedig az egyikükben felébred az igény a nyitásra, hogy  barátaival is találkozzon, a másik fél megsértődik vagy elkeseredik ezen. Barátokra mindenkinek szüksége van, hiszen a házasság nehezebb időszakaiban ki más állna mellettünk segítő szándékkal? A házasság talán legnagyobb próbatétele pedig, paradox módon, a legboldogabb pillanatokban jön el: a szülővé válás idején. Ezt nehéz elképzelni, de ezért is olyan fontos, hogy a felek megismerjék egymást, és megerősítsék a kapcsolatot, mielőtt a gyermekáldás megérkezik.

Mit tegyünk, hogy őrizzük a lángot?

1. Legyenek közös terveink, céljaink.
2. Segítsük egymást az egyéni kibontakozásban (is).
3. Töltsünk kettesben időt akkor is, ha már megszületnek gyermekeink.
4. Tegyünk erőfeszítéseket a vonzalom fenntartásáért; magunkkal is törődjünk, de apró    figyelmességekkel ajándékozzuk meg társunkat is.
5. Fektessük le a játékszabályokat: ki, mit vállal, mi a szereposztás.
6. Ha lehet, felkészülten, tudatosan vállaljunk gyermeket.

Mit ne tegyünk ha „kedves az életünk”?

Ne higgyük, hogy a társunk a tulajdonunk. „Ember felett csak Isten uralkodhat”. Személyes térre van szüksége, és fejlődési lehetőségre is csak némi távolságtartás mellett van lehetőség.

Ne féltékenykedjünk! A féltékenység mozgatórugója általában a bizalmatlanság és az önbizalomhiány, melyek gyökerét magunkban kell keresni, akár segítséggel.

Saját boldogtalanságunkért ne a társunkat hibáztassuk.

Legyünk szolidárisak – különösen társaságban, idegen helyen – a párunkkal (ne helyezzük őt gyerekszerepbe, magunkat pedig szülőszerepbe, hanem egyenrangú felnőttként kezeljük).

Ne "mártírkodjunk". (Ne legyen bennünk lappangó rosszindulat, szemrehányás, ha bármit elvégzünk, megteszünk a másikért, másik helyett. Ami nem jön őszintén, önzetlenül, azt ne erőltessük a végtelenségig).

Mi fontos még egy jól működő kapcsolathoz?

 Érett személyiség (az érzelmi és a pszichoszexuális érettség is elengedhetetlen). Azonos világnézet, neveltetés (a vallási és morális értékek egyezése). Helyes kommunikáció (problémamegoldó és meghitt beszélgetések legyenek tárházunk részei). Közös érdeklődési területeink felfedezése és ápolása. Szexuális harmónia, odafigyelés, az intimitás megengedése. Párunk igényeinek tiszteletben tartása (pl. lehet igénye néha egyedüllétre). Az anyagi ügyek kézbentartása (például a közös kassza, közös felelősségvállalás, jól kidolgozott és konszenzuson alapuló, nyílt szereposztás az anyagi terhek viselése terén). Humor. Barátság a partnerségen túl.

-adrien- 

• Cimkék:
házasság szolidaritás nyílt kommunikáció intimitás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére