Isteni művek
  • Whitney Houston: Jézus szeret engem
    •
    Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
    A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
    Mai morzsa
  • Amikor elegem lett belőle, megölelt
    • Videók
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Alex szívében templom van (videó)
  • Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • Hajléktalan megasztár
  • Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó
  • Hajléktalan megasztár
    		•  Fórum témák
    Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be!

    Napi ige -napi manna

    Simul justus et peccator 2010-11-10 07:31:47
    a férfi… ragaszkodik feleségéhez…” (1Mózes 2:24)
    „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat…” (1Mózes 2:18). Isten Évára egyetlen alapvető kötelezettséget bízott: hogy segítse Ádámot. Az otthonért való elsődleges felelősség a férjé. Amikor Éva evett a tiltott gyümölcsből, „…az Úristen kiáltott Ádámnak, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Mózes 3:9 NKJ). Ádámot tette felelőssé a bukásért. Íme egy másik gondolat: Mielőtt Isten feleséget adott Ádámnak, előtte munkát adott neki, és különleges utasításokat, amiknek engedelmeskednie kellett. „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz…” (1Mózes 2:15). Ne kezdj olyan sráccal, aki nem akar dolgozni a megélhetéséért, és nem engedelmes Istennek! Sőt, ha azt mondja: „nincs rád szükségem” – fuss! Éva teremtésének épp az volt a lényege, hogy Ádámnak szüksége volt rá! Amíg valaki azt nem mondja: „nélküled nem vagyok teljes”, nem áll készen a házasságra. A házasság nagy döntés, engedd, hogy Isten segítsen neked jól dönteni! „…[az asszonyt] az Úristen odavitte az emberhez” (1Mózes 2:22 NKJ). Egyedülállóként a lehetőségeid a következők: erkölcstelen életet élsz, összeházasodsz egy nem hívővel, vagy vársz, míg Isten neked adja a megfelelő társat. Még egy utolsó gondolat: „…a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (1Mózes 2:24). Ezt az igét csaknem minden házasságkötéskor felolvassák. A gond az, hogy a legtöbben nem gondolunk bele abba, hogy mit is ígérünk. Ez az ige azt jelenti, hogy minden más szálat elszakítunk, és magunkat teljesen a házastársunknak adjuk. Nem beépítjük őt az életünkbe, hanem köré építjük fel az életünket. A „ragaszkodni” szó azt jelenti, hogy hozzáragadni, mint a ragasztó, jóban és rosszban, elkötelezni magunkat arra, hogy szeretni fogjuk egymást és gondoskodni fogunk egymásról.
    1Krón 6,1-7,19
    Jn 9,24-41
    Zsolt 99,1-9
    Simul justus et peccator 2010-11-09 08:23:56
    Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. (Mk 8:34)
    Te milyennek látod magad: Krisztus csodálója netán igazi követője vagy? A kettő közötti különbséget a következőkben olvashatod: A csodáló távol tartja magát attól, amit csodál. Elismeri Jézus erkölcsi nagyságát (még talán feltámadását és istenségét is), szépnek tartja a Jézus által felmutatott ideálokat, de „észre sem veszi, hogy csodálatának tárgya követelményt testesít meg vele szemben, hogy váljék olyanná, de legalábbis törekedjék olyanná válni, mint akit csodál.” Kierkegaard szerint „a csodáló nem óhajt áldozatokat hozni, bármiről is lemondani, földhözkötöttségét levetni, életét átalakítani, csodálatának tárgyához hasonulni, és életével kifejezni, amit csodál – viszont szavakban, kifejezésekben és fogadkozásokban kimeríthetetlen, ami a krisztushit fönségét és dicsőségét illeti”.
    A követő ezzel szemben arra törekszik, hogy „hasonlóvá váljék csodálata tárgyához”. A követő nem csak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét.
    Ezek után válaszolj őszintén a fentebb feltett kérdésre!
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    A valódi krisztushit nem csodálat, hanem követés. (Kierkegaard)
    ********************************************************
    Imádság:
    Úr Jézus Krisztus, nem azért jöttél a világba, hogy szolgáljanak Neked, vagyis nem azért, hogy csodáljanak. Te magad az út és az élet voltál – és csakis követőket akartál. Serkents fel hát minket, ha elbóbiskoltunk volna az igézettől, szabadíts meg tévelygésünktől, hogy csodálni, vagyis hogy imádattal akarunk csodálni Téged, ahelyett, hogy követni akarnánk és hasonlítani Hozzád. (Kierkegaard)
    Simul justus et peccator 2010-11-09 08:14:10
    www.maiige.hu
    A „Betsabé ügy”
    „Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)
    Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor! Dávid ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és az ördög tudta ezt. Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt, hogy”. Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón, Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy belőle gyilkos válik. Ez a baj a bűnnel. Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C tervet gondolt ki bűne eltussolására. Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem működött. A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de ez sem jött össze. A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod. Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

    1Krón 3,1-5,41Jn 9,13-23Zsolt 115,1-18
    Simul justus et peccator 2010-11-09 08:12:36
    Szükséges ismeret
    „Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 34,30).
    Felséges dolog, hogy az Úrnak van választott népe; de hogy mi ehhez a néphez tartozunk, az végtelenül vigasztaló tudat. Más dolog remélni, hogy az Úr velünk van, és megint más tudni, hogy ez valóban így is van. A hit üdvözít, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket. Amikor hitre jutunk, elfogadjuk, hogy Isten az életünk Ura. A Benne való örömet viszont csak akkor tapasztaljuk meg, amikor már tudjuk, hogy Ő a miénk és mi az Övéi vagyunk. A hívő ember nem érheti be csak reménykedéssel és bizakodással. Kérnie kell az Urat teljes bizonyosságért, hogy üdvössége felől teljesen meg lehessen győződve.
    Mikor elnyerjük a szövetség áldását, és megértjük, hogy Krisztus a mi Megváltónk, akkor értjük meg igazán Isten irántunk való irgalmát. Nem a törvény, hanem a kegyelem által értjük meg, hogy az Úr népe vagyunk. Ezért tekintsünk mindig az ingyen való kegyelemre. A hit bizonyossága soha nem származhat a törvény cselekedeteiből. Ereje az evangéliumból fakad, és csak az evangélium által lehet a miénk. Ezért ne önmagunkra nézzünk, hanem egyedül csak az Úrra. Minél többet megértünk Krisztus Jézusból, annál többet jelent majd az üdvösség a számunkra.
    Urunk, kérünk, áraszd ránk olyan gazdagon szeretetedet, hogy messze el tudjuk hagyni a kétségek és félelmek mocsarát!
    Simul justus et peccator 2010-11-09 08:12:21
    Csak a kipróbált kap koronát
    Miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját.
    (Jakab 1, 12)
    A megpróbálás idõbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe. Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt. Még Jézus felkiáltása: „Én Istenem, miért hagytál el engem?" - sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: „Ma velem leszel a paradicsomban." Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.
    Ne halogasd a megtérésedet, különben a végén elszalasztod a megpróbáltatásra való lehetõséget. Néha a próba bûnünk miatt hosszúra nyúlik. Ha mindjárt határozottak és bátrak lennénk, nem tennénk ki magunkat bizonyos új kísértéseknek. Így azonban engedünk, elbukunk vagy csak fél gyõzelemmel végzünk. - Van olyan hívõ keresztyén, aki bizonyos kedvenc bûne vagy gyengesége felett egész életében nem lesz úrrá. A kipróbáltság elmarad, de ezzel együtt a korona is. Az illetõ nem juthat teljességre, befejezetlenül megy át az örökkévalóságba. Egyeseknél egészen mély, súlyos az eset. Talán kapnak még kegyelmi idõt a bûnbánatra és hogy újra megragadhassák a kegyelmet, de már nem jutnak igazán erõre és megszentelõdésre. Valami eltávozott tõlük, az Úrral való igazi gyengéd, bensõséges közösség nincs már meg.
    Ha fokozódik a próbatétel, nõ a belsõ erõ és annak a finom megérzése, hogy mi van az Úr tetszésére. Nõ a bátorság, tudunk örvendezni a bajban és a sokféle kísértésben is. Elõször csak a lélek öröme ez. „A test kínlódik és vérzik" - mondta Luther forrón szeretett Magdolna leányának halálakor (lásd Zsid 12, 11). - A szenvedésre való készséggel nõ a reménység öröme is. Az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet teremt (Róma 5, 4). Van okunk rá, hogy reménységünk a dicsõség felé forduljon és egyre jobban vonzódjunk a menny felé. Honvágyunk nõ, mialatt itt lent sokféle próbán át meghalunk a múló világ számára. A megpróbáltat elvesztette a Sátán, már nem játszhatja nála a vádló szerepét. De soha ne legyünk magabiztosak, ne tartsuk lehetetlennek, hogy bûnbe eshetünk. Nem tudhatjuk, nem jön-e még egy olyan próba, amely minden eddiginél erõsebb: Még Pál is szeme elõtt tartotta a fenyegetõ veszélyt, hogy esetleg nem állja meg a próbát és elvettetik. Csak aki mindvégig kitart, az gyõzhet!
    Simul justus et peccator 2010-11-09 08:12:01
    "Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).
    A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie; annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtő élete szüntelenül tovább hathasson benne. Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Ő szolgája minden életelemén. Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -, szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Ő váltsága által felhasználja arra, hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthető meg bennük. Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett, a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi műveltség. Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog. Meglásd, hogy olyan élő kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Ő igazságát, Ő megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Ő teremthet meg.
    "Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember! Milyen bámulatos éleslátás!" "Milyen kedvező alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk. De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul. Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül; de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat. Az embert dicsőíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Őt kell felemelnünk.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:47:00
    Felélesztheted a lángot!
    „Férfiak… szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25)
    Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

    1Sám 16,1-232Kor 4,7-5,1
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:46:01
    Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt: "Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek."
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:45:27
    Isten Lelke a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon. "A ti testetek a bennetek lakozó Szent LÉLEK temploma." Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot, "nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16). Isten LELke nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt: "Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek."
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:41:58
    A kegyelem ereje
    „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor 12,9).
    Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket. Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt tövisért, és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak bennünket.
    Ez a drága igehely az Úr Krisztus ajkáról származik. Amikor e könyv szerzője először olvasta ezt az Igét, végtelen öröm töltötte el a szívét: Elég nekem Isten kegyelme! Tudom, hogy elég. Avagy nem elég az ég a madárnak, az óceán a halaknak? A Mindenható kielégíti legnagyobb szükségemet is. Ő, aki fenntartja az eget és a földet, csak meg tud elégíteni egy olyan szerencsétlen férget, mint én?
    Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Erejével addig táplál, míg a féreg elhordja a hegyeket, és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a kísértésekből és minden nyomorúságból. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:41:40
    Próba nélkül nincs helytállás
    Boldog ember az, aki a kísértésben megáll.
    (Jakab 1, 12)
    Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erõtelenné és nem buktat el. Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak. Ellenkezõleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, elõrehalad a dicsõség felé. Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erõsnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikrõl azt gondoltuk, hogy már végleg legyõztük õket. Itt kell eldõlni, ki lesz a gyõztes: Krisztus vagy a Sátán? Sokan „örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. - Ne fuss el soha ebbõl az iskolából, hanem tarts ki! Ha nehezen elviselhetõ embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsõleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.
    Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. Vannak fontos, sõt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csõdöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittõl és saját magának is sok fájdalmat okoz. Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. - A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. Egyedül a jólét fontos. - Van, akit a becsvágy, a világ részérõl kapott tisztelet ejt csapdába. Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik õt a hívõ körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bûnbe esik. - A rejtett becsvágy is méreg, ha nem gyõzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyûlölködõ, keserû lelkület lesz úrrá. Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!
    Simul justus et peccator 2010-11-08 07:40:06
    November 8.
    AZ IMÁDSÁG PÁRATLAN HATALMA
    "Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szent Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal..." (Róm 8,26).
    Tudjuk, hogy a Szent Szellem ad nekünk erőt az imádsághoz. Tudjuk, mit jelent a Szent Szellem által imádkozni, de azt már sokszor nem tudjuk, hogy maga a Szent Szellem könyörög bennünk úgy, ahogyan mi ki sem tudnánk mondani. Ha Istentől újjászülettünk és Isten Szent Szelleme bennünk lakik, Ő kimondja helyettünk a kimondhatatlant.
    "Ő" - a Szent Szellem bennetek - "Isten akarata szerint esedezik a szentekért" (27. v.) Isten nem azért kutatja át a szívedet, hogy tudatos imádságaidat megismerje, hanem hogy a Szent Szellem imádságát felfedezze benned.
    Isten Szelleme a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon. "A ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma." Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot, "nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16). Isten Szelleme nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt: "Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek."
    Mi felismertük-e már, hogy testünk a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor gondosan meg kell őriznünk az Ő számára mocsoktalanul. Tudatára kell ébrednünk annak, hogy tudatos életünket - amely csak kicsiny része a személyiségünknek - meg kell őriznünk a Szent Szellem templomaként. Ő majd figyelemmel kíséri a tudatalatti részt is, amiről mi semmit sem tudunk. De lássunk neki, hogy megőrizzük a tudatos részt, mert azért mi vagyunk a felelősek.
    http://doulos.hu
    Jadwiga 2010-11-07 18:59:38
    Napi evangélium

    2010. november 7. - Évközi 32. vasárnap

    Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.

    Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
    Lk 20,27. 34-38

    Elmélkedés:
    Örök életre teremtve
    Ki ne emlékezne közülünk gyermekkorából olyan mesére, amelyben vagy a halhatatlanság szerét kereső szegénylegény tűnik fel, vagy a halhatatlanságra vágyó királyfiról szól....ld.
    http://www.mindennapi.hu/forum_hozzaszolas/napi-ige-napi-manna/18
    Simul justus et peccator 2010-11-07 18:10:40
    Aki Isten szerint gazdag
    „…Isten szerint gazdag” (Lukács 12:21)
    Fel kell ajánlanunk Istennek szolgálatunkat, de az ajándék, amire Ő legjobban vágyik, mi magunk vagyunk. Gondoljunk csak Jézus utolsó beszélgetésére barátjával, Péterrel. Péter annyira emberi volt: követte Jézust, tanult tőle, szolgálta őt, kételkedett benne, félreértette, dicsőítette és megtagadta. Mégis, Jézus utolsó barátjához intézett kérdése nem mindezekre, hanem a kapcsolatukra vonatkozott: „Péter, szeretsz-e engem?” Háromszor tette fel Péternek ezt a kérdést. Szent Ágoston szerint az egész etikát össze lehet foglalni egyetlen mondatban: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz”, mert, ha szereted Istent, akkor olyan dolgokat fogsz akarni, amit Isten szeret. Habár nem vagy tökéletes, a zsoltáríróval együtt te is mondhatod: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9). Isten arra teremtett minket, hogy így velünk lehessen. Az Édenkertben eljött, és együtt sétált az emberrel és az asszonnyal, akiket alkotott, csak azért, hogy velük legyen. Amikor Izráel népét formálta, ezt mondta: „Köztetek járok, és Istenetek leszek…” (3Mózes 26:12). A Menny így hirdette ki Jézus születését: „…akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Olyan ez, mintha Isten minden reggel ezt mondaná: „Szeretném veled tölteni ezt a napot”. Egy író ezt írta: „Magamtól nem tudom elérni, hogy jobban szeressem Istent, de meg tudom őt jobban ismerni. És mivel Isten a szeretet, minél jobban ismerem Őt, annál jobban növekszik iránta való szeretetem. A szeretet az ismeret mellékterméke. Ezért eltölthetem a mai napomat azzal, hogy szeretem Istent. És holnap igyekezhetek még egy kicsit jobban szeretni Őt.” Ezt jelenti Isten szerint gazdagnak lenni.

    1Krón 1,1-2,55Jn 9,1-12Zsolt 15,1-5
    Simul justus et peccator 2010-11-07 18:09:10
    A valódi alázat elnyeri jutalmát
    „Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).
    Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).
    Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.
    Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!
    *http://doulos.hu
    Simul justus et peccator 2010-11-07 18:08:38
    Ne zúgolódjatok!
    (1 Kor 10, 10)
    A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belõlünk. Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.
    Milyen forrásból fakad a zúgolódás?
    1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetõen. Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk. „Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûne ellen zúgolódjék." - Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné õket. „Mindenki belém törli a lábát!" - „Megvetnek engem!"-„Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak. A felülrõl való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. Meglátod saját bûnödet, sokféle engedetlenségedet. Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod: „Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."
    2. Vakok vagyunk Isten útjait illetõen. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13). Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul. Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bûnösök szóltak ellene. Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelõ útjait. Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megõrizzen minket az áldatlan felemelkedéstõl; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk. Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsõséget.
    A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensõdet megfertõzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz? Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tõled? Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed. Ismerd fel vakságodat, önfejûségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belõled is ragyog.
    *
    Simul justus et peccator 2010-11-07 18:08:16
    A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE
    "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).
    Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék. Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell őrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetőséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot. Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erőlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el ? A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell őriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.
    A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied. De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.
    Simul justus et peccator 2010-11-06 18:21:24
    Az mondod: „Ez lehetetlen”. Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27).

    Azt mondod: „Teljesen kimerültem”. Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31).

    Azt mondod: „Engem senki sem szeret”. Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3).

    Azt mondod: „Nem bírom tovább”. Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

    Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.” Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

    Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”. Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

    Azt mondod: „Nem éri meg”. (ezt nem mondom)Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

    Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”. Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32).

    Azt mondod: „Alig tudok megélni”. Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19).

    Azt mondod: „Félek”. Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).

    Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”. Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).

    Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”. Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5).

    Azt mondod: „Egyedül vagyok”. Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).
    Simul justus et peccator 2010-11-06 18:13:29
    Gyönyörűség és kívánságok
    „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4).
    Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?
    Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak „otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.
    Simul justus et peccator 2010-11-06 18:13:04
    Erõnkhöz mérten
    Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát.
    (Zsoltár 73, 16-17)
    Vigasztaló, hogy a Biblia hívõ embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk. Aszáfnak a súlyos külsõ élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett. Minden reggel újra kezdõdött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törõdtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gõgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak. A tömeg elismerte és követte õket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan. Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.
    Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek. De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja: „Minél inkább felülrõl valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk õket felfogni." Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó? Aszáf beismeri: „Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22). Mi hozta létre benne a nagy fordulatot? Az, hogy bement Isten szent helyébe. Gyümölcstelen tépelõdések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult. Nem engedte Õt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla. Most megvilágosodott és a mélybõl a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hûség. Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett. Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az õ szívének vigasztalása és osztályrésze.
    Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe,ahol mi beszélünk Õvele.Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltûnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bûnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt. Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélybõl, mint egykor Aszáf.
    Simul justus et peccator 2010-11-06 18:12:44
    Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
    Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
    Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
    A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
    Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.
    Simul justus et peccator 2010-11-05 08:11:49
    A nagy csere
    „… bűnné tette értünk…” (2Korinthus 5:21)
    A Biblia azt mondja:
    1) „Ne lopj!” (2Mózes 20:15). Loptál már valaha, mondjuk egy gémkapcsot? Vagy eloroztál valaki elől egy parkolóhelyet? Esetleg bezsebelted a dicséretet valaki más ötletéért?
    2) „Ne hazudj!” (2Mózes 20:16 TLB). Azt mondod, te még sohasem hazudtál – és épp most tetted meg.
    3) „Ne paráználkodj!” (2Mózes 20:14) Jézus azt mondta, hogy aki kéjvággyal tekint valakire, már paráznaságot követett el vele szívében (ld. Máté 5:28). Ajjaj!
    4) „Ne ölj!” (2Mózes 20:13). Mielőtt ártatlannak vallanád magad, emlékezz rá, hogy Jézus egyenlőségjelet tesz a harag és a gyilkosság közé! „…aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Máté 5:22). Ezek szerint tucatnyi autóst gyilkolunk le vezetés közben minden reggel munkába menet. Rossz hír: még a legjobb napodon is messze elégtelennek bizonyulsz a mennybe jutáshoz szükséges isteni mércéhez viszonyítva. Jó hír: „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen…” (Ézsaiás 53:5). Egy kínai megtérő megértette ezt. Mielőtt megkeresztelkedett, a lelkipásztor feltett neki egy kérdést, hogy megbizonyosodjon arról, megértette-e az asszony a kereszt jelentőségét: „Volt Jézusnak bűne?” „Igen” – felelte az asszony. A lelkész zavartan újra feltette a kérdést. „Igen, volt bűne” – mondta ismét a nő. A lelkész megpróbálta kijavítani őt, de az asszony ragaszkodott állításához. „Volt bűne: az enyém.” És igaza volt! „…[Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Ez ám a nagy csere! A szent és a gonosz helyet cserél. Isten jóvá teszi azt, ami rossz, és egyenessé azt, ami görbe. Hát nem örülsz ennek?
    ____________________________________________________________
    www.maiige.hu
    Simul justus et peccator 2010-11-05 08:11:10



    Napi Ige és gondolat
    *****
    2010. november 5. péntek
    Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. 14Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" 15Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." 16Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." 17Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. (Mk 12,13-17)

    Jézust ismét kísérteni próbálják. Ismét próbára teszik a farizeusok, az írástudók. Alattomosan mennek oda hozzá. Szívükben már tudják, hogy rosszat készülnek tenni Jézus ellen, mégis hízelegve mennek oda hozzá. De hiába hízelegnek, mert Jézus átlát rajtuk. Tudja, hogy milyen szándékkal keresik. Tudja, hogy el akarják veszejteni. Válaszában nagy bölcsességről, isteni bölcsességről tesz bizonyságot ismét. Azt mondja, Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené. A császáré a pénz, mivel ő verette, készítette a pénzt. De, mi az, ami az Istené? Mi az, amit Istentől kaptunk? Mindenünk, amink csak van. Saját magunkat is beleértve. Ezért Istennek hálával tartozunk. Mert Ő tőle kapunk mindent földi életünk során. Adjuk meg hát Istennek nap, mint nap, amivel tartozunk neki. Adjunk neki hálát, mindazért, amit kapunk tőle. Így szüleinkért, családtagjainkért, barátainkért, tanárainkért, ismerőseinkért, szeretteinkért. Tegyük ezt meg minden nap. Ezzel tartozunk Istennek mindazért a jóért, amivel megajándékozott minket.
    (Forró Éva)
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre. (John Maxwell)
    ********************************************************
    Imádság:
    Hála Neked, Mennyei Atyánk, hogy gondot viselsz rólunk. Köszönjük Neked mindazokat az embereket, akiket mellénk adtál, hogy általuk szeress bennünket. Ámen
    napiigeesgondolat@gmail.com>
    Simul justus et peccator 2010-11-05 08:09:20
    Haragjának vége lesz
    „Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" (Ézs 57,16).
    Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk. Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg. Az Úr túlságosan szereti választottait ahhoz, hogy vég nélkül tudna haragudni rájuk.
    Ha Urunk mindig olyan keményen bánna velünk, ahogyan azt olykor teszi, reményt vesztetten, kábultan és nyomorultul elpusztulnánk. Ne veszítsd hát el reménységedet, én lelkem! Az Úr hamarosan véget vet a fenyítésnek. Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád, aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni. Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá. Az gyógyít meg, aki megfenyített, és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-05 08:08:01
    SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE
    "Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13).
    Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire.
    Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései. Ő "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében. Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. A keresztyén ember kiműveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést. Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".
    Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben? Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat? Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!"
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-05 08:05:54
    Jézus követei
    „Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket,és ezt mondta: „Nem tudjátok milyen lélek van bennetek,… mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk.9.55-56)
    Az Újszövetség Jézus tanítványait szépítés nélkül mutatja be, emberi gyarlóságaikkal együtt. Ezért is hiteles a tanítványok ábrázolása. Amikor róluk olvasunk, magunkra ismerünk. Most arra a kérdésre keressük a választ: milyenek a mindenkori tanítványok?
    Jézussal közösségben élnek. Megragadja őket Jézus személyisége. Az a Jézus, aki „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.” Azaz a keresztre megy. Áldozatot hoz, hogy kimentsen minket e bűnös világból. Tanítvány az, aki a szenvedő Jézusban felismeri a Megváltót. Aki a keresztre feszítettről hiszi, hogy feltámadott. Aki tapasztalja: „Velem vándorol utamon Jézus”.
    Küldetést töltenek be. Az eredeti szöveg alapján mondhatjuk, hogy „angyali” küldetést. Jó hírt visznek: jön Jézus! Fogadjátok be Őt! A tanítványok küldetése az, hogy Jézusnak helyet készítsenek. Nem maguktól mennek. Jézus küldi őket. Kettesével mennek, hogy egymást bátorítsák a szolgálatban.
    „Nehéz terepen” járnak. Samárián mennek át. Jézus korában, Palesztinában három tartomány volt. Az északi Galilea és a déli Júda lakói gyűlölték a középső tartomány, Samária lakóit. Ez az indulat kölcsönös volt. A legtöbb zsidó ember inkább kétszer átkelt a Jordán folyón és nagy kerülőt tett, csakhogy ne kelljen Samárián átmennie. Jézus átment Samárián. Ő mindenkihez jött. A tanítványok se kerülhetik meg a „maguk Samáriáját”, a nehéz feladatokat.
    Ellenállásba ütköznek. A samáriaiak nem fogadták be Jézust. Bezárultak a szívek és az ajtók a tanítványok előtt. Keserves élmény, de erre számítani kell a mindenkori tanítványoknak. Jézus erre előre felkészíti a tanítványait (Mt.10.14.) Ne essünk kétségbe, ha ez velünk is megtörténik.
    Haragra gerjednek. Bosszút akarnak állni. Ők sem hibátlanok, nem is tökéletesek. Azt javasolják: Tűz szálljon alá az égből, és pusztítsa el a samáriaiakat. Még ószövetségi példát is találnak erre (2KIR.1.9.) Hogy szoktunk mi reagálni sérelmeinkre? Nem lobbannak-e káini indulatok bennünk is?
    A tanítványok kiváltsága: kérhetik Jézus véleményét: „Uram, akarod-e?” Jézus ellenőrzése alá rendelik az indulataikat. Megértik, hogy Jézus indulata egészen más, mint az övék. Jézus nem azért jött, hogy elveszítse az ember lelkét, hanem hogy megtartsa. A tanítvány igyekezzék arra, hogy Jézus indulata lakozzék benne (Fil.2.5kk.)
    A tanítványok távlata: reménységgel nézhetnek a jövőbe. Pillanatnyi kudarcuk nem végleges. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben azt olvassuk, hogy Samária bevette Isten igéjét (8.14.) És Samáriában a gyülekezeteknek békességük volt. Nem a tanítványok sértődöttségének pusztító tüze, hanem a Szentlélek Isten tisztogató tüze száll Samáriára. A tanítványok munkája nem hiábavaló az Úrban! (I.Kor.15.58).
    Nagy kiváltság Jézus tanítványaként, követeként élni.
    http://doulos.hu
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
    		•
    Keresés az archívumban
    Regisztráció | Elfelejtett jelszó
    Hírsor
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Szabadlábon a Viszkis – nézze meg a fotót!
  • Fokozatosan alakítanák át az egyházak finanszírozását
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Rendkívüli hideg: nemcsak a hajléktalanok vannak veszélyben
  • Széthullás fenyegeti az Egyesült Királyságot?
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • további cikkek...
    		•
    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.